2016. május 17., kedd

ja, és

kívülről biztosan szépen látszik, mi merre hány méter, de itt, benne nagyon el lehet veszni a részletekben.
főleg, mert a töredékét dokumentálom csak egy szuperintenzív, rettentő zavaros és sokrétű időszaknak, ami kb március elején indult be, vagyis lassan negyed éve azt se tudom, mi van, kapkodom a fejem és tyű.

kábé próbálom utolérni az eseményeket, néha úgy érzem, esélyem sincs az aktualitást felfogni, párhuzamosan nagyon sok szálon fut a feldolgozás, miközben egy csomó minden ráadásul teljesen új számomra... és akkor még a régi dolgok felszínre bugyogásáról nem is beszéltünk. az egész családdinamika újrarendeződik, csontvázak, szekrények, ütközésig. sokszereplős a történet.

ja, és mostanra rohadtul elfáradtam.
meg a háttérben pattog a betegségem.
és a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság..
hogy olyanokat tudok reagálni (én is), hogy csak nézek...


nem kikérem ám magamnak, hanem hogy értsétek, ha néha érthetetlennek tűnik.

3 megjegyzés:

  1. jaj, hát mentegetőznöd semmiképpen nem szabad, a te életed, a te kis blogod stb., azt csinálsz, amit akarsz.
    itt szerintem minden hozzászólásban benne van a kommentelők saját története, ha érted, mire gondolok, sőt, leginkább az van benne.

    az igaz, hogy világosan látszik eléggé, hogy kerülsz egyre távolabb attól, hogy ez az érzelmi válság megoldódjon, vagy kilábalj belőle. de nem vagyunk egyformák, van, aki büszkén elsétál, van, aki jelenetezik még hosszan, és van, aki csiki-csukit játszik, ahelyett, hogy lezárná a kapcsolatot. és még ezerféle variáció. ízlés szerint lehet válogatni :)
    nyilván a rövid és hosszútávú következmények is mások, de az sem biztos, hogy túl kell minden ennyire bonyolítani.

    ha most sok, és nem tudsz megbirkózni egyedül ezzel az egésszel, akkor nem kell. csak azzal ne áltasd magadat, hogy nem visszafelé haladsz. meg szerintem sok mindent te bonyolítasz túl, de ezt például azért gondolom így, mert én hiszek a faék egyszerű megoldásokban. én amputálós típus vagyok, sokáig voltam javítgatós is, meg hátha jobb lesz-es is, de nem váltak be, sosem lett jobb. nekem 2x jöttek hasonló dologgal, az elsőnél még futottam a köröket, erről írtam is már szerintem, baromira nem érte meg, pedig szóltak is, nem idegenek, hanem olyanok, akik ismertek mind a kettőnket, hogy ne csináljam. Csináltam. Rábasztam, a leckét megtanultam. Nem volt könnyű, de kellett, mert a következőből már az első gyanújánál a pofára esésnek lazán kisétáltam. És soha egy percre sem bántam meg, pedig ott is jöttek az üzenetek meg az e-mailek egy darabig. Tudod, hogy oldottam meg? nem válaszoltam. el se nagyon olvastam. Leszartam, ennyi. Aztán elmúlt.

    És akkor csináltam az egyszerű listát, hogy mit várok el magamtól és a páromtól a kapcsolatban, mire is van szükségem valójában. 3-4 elemes listáig szűkítettem. És hát azon nem fér el, hogy szeresse az Ikeát, vagy mit tudom én, felszínes dolgok. csak a lényeg.
    És szerencsére viszonylag hamar be is sétáltak, amit még húztunk egy jó hosszú ideig, hogy ez csak szexkapcsolat stb., de hát nem az lett végül, és egy percre sem bántam meg, egyre szerelmesebb vagyok. 6 éve.

    Én ezért hiszem azt, hogy érted, romlott ételt nem kell őrizgetni a hűtőben, mert hiába olyan, minta lenne legalább benne valami, abból már jóízűen úgysem fogsz enni. De majd te kidobod, ha már nem tudod elviselni a bűzt. Tudni fogod, neked mikor jön el az a pillanat. De ne áltasd magadat, ez nem úgy működik, hogy majd kidobom, ha lesz helyette friss, amit betegyek. Minél előbb lépsz, annál hálásabb lesz neked Future Nádja. És azt nem akarhatod, hogy ő visszajöjjön és szájon vágjon, mert hagytad ennyit szenvedni :)


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kivételesen nem magyarázkodtam, csak rájöttem, hogy kívülről mennyire mást láttok, és próbáltam pontosítani. :)

      nagyon szeretem a kommenteket, mert így olyan dolgokba is belelátni, amik esetleg totál ismeretlenek nekem, ablak egy tágabb horizontra.
      csak nem szeretném, hogy felhúzzátok magatokat és eltűnjetek, mert megmondtátok és mégse úgy csinálom. (nem úgy szoktam, de attól még sokat segít.)


      különben a pasis témáról senkinek nem lehet beszélni, de tényleg, szó szerint csak itt. a mamáról igen, apámról is, a betegséges annyira nem publikus, úgyhogy főleg ezért jön erről trancsírozva az infó, írva gondolkodom, kiventillálom és olyan jó...

      és rohadtul nem egyértelmű nekem most semmi, ami a haldoklós trip előtt pont átment volna egy átlag szakítós történetbe, az megint több, megint nem lehet szétválasztani a nagy egésztől,

      nem tudom jól átadni a helyzetet, csak mindenféle vetületeket villantok, amik épp kikívánkoznak,

      de ez, ami most van, durva, és nagyon küzdök a kontroll visszaszerzéséért, hajam égnekáll néha a kicsi gyászoló nadjától, azért is személyesítem meg...

      meg pl tudom, hogy akinek van biztos családi háttere, és nincs ilyen betegsége, az soha a büdös életben még csak elképzelni se tudja, milyen nekem, mennyire mások a lehetőségek egy ilyen pályán, és el se várnám tőle, sőt, örülök, ha vki nem érti.

      attól még jó, hogy ír,
      és nekem jó blogolni, és tudom, hogy nyakig bennevagyok egy folyamatban, aminek nem látom a végét, úgy érzem hogy csak sodor, de azért hiszek benne, hogy innen összességében csak előre van, és dolgozom rajta, mindenen, nagyjából egyfolytában.

      viszont minden kétségbeesésemet ide írom, abból meg úgy látom, lesz bőven mostanában. mar amikor épp látok pötyögni a könnyeimtől.


      Törlés
    2. most nézem, h kb csak az első bekezdésre válaszoltam... upszi :)

      Törlés