viszont hogy jót is írjak

ma tényleg nem kerestem.
jupiéjj, egy hős vagyok.

igaz, hogy vagy 50x akartam (többször), de hé. és ettem is viszonylag rendesen. és csak egyszer kétszer sírtam. és mértékkel terrorizáltam a családtagjaimat, ismerősöket. (inkább ide írogattam.)

és ma csak fröccsözgetek, ahelyett, hogy otthon hallgatnám a közös számunkat zokognék vigaszdugnék valami arra érdemtelennel mosnék. és még így se kerestem, pedig. (inkább ide írogatok.)
ha nem félnék a holnaptól, már kiütöttem volna magam a picsába röviddel, asszem, józan ész ide vagy oda, ekkora nyers szerelmi csalódást úgy konkrétan nem tudok felmutatni korábbról, volt sokféle, sok okból szar,
de hogy így, ilyen tisztán és őszintén még csak őszről, ő, és pont.

kínlódtam én sokat, de ezzel a fajtával most ismerkedem igazán.
#kalandok


update: illetve vegyük észre, hogy (életemben először) egyedül is van életem, semmi tragédia. én észreveszem. (de attól még jézusom...)