meg úgyis minden mindegy, mert
1: tudom, hogy nem szabad rá várni egy percet sem
2: ez sajnos egyetlen porcikámat sem érdekli, se a kis hangocskákat a fejemben (ő az, úgyis együtt lesztek, stb, hülye csillámpónik, beszélnek is)
3: hiába foglalom le magam mindennel, az első szabad gondolatom egyből ő, és ez még így lesz egy darabig, attól tartok, főleg mert az őszi, békülés előtti kb 3 napon kívül végigkommunikáltuk az ismeretségünket, és mert köbö előbb szerettem bele, semhogy ésszel utolértem volna magam
4: ezen a héten van még 3x12 munkaórám, mikor semmi se tereli el igazán a figyelmem (ó, szombat, de utállak most)
5: tele vagyok ezekkel a hülye kételyekkel
6: tudom, hogy ez azért történhetett meg így, mert tapasztalatlan vagyok, plusz nem szerettem magam eléggé ahhoz, hogy elhiggyem: nem kell kicsikarnom semmilyen figyelmet, szeretetet, időt, megkaphatom csak úgy is - így igazán sose hagytam neki teret érvényesülni, csak próbáltam siettetni a dolgot, nem bíztam benne, hogy magától is adja, nem vártam ki, adná-e. és ezeket jó nehéz lesz megbocsátani magamnak.
7: csak.
para van, ez az első nap, mikor már tényleg nem kereshetem. (ezt szabtam magamnak, az első héten lehetek vállalhatatlan, aztán tessek szépen önuralmat gyakorolni. most szűknek érzem, amúgy tán reális, mert úgy könnyű àm, hogy csak elméletben vesztettem el, gyakorlatban hallom, látom, ugyanúgy átölel éjjel...)
atyaég, de hiányzik, pedig nem telt el 24 óra sem.
(atyaég, holnap megint egész nap kínlódhatok bezárva a gondolataimmal, fú, de várom.)
Akkor most én leszek a kemény, kijózanító, de néha muszáj ilyet is hallani.:-(
VálaszTörlésA 6. pont nettó butaság. Te nemcsak azért viselkedtél úgy, ahogy, mert nem szereted eléggé magad, hanem azért, mert nagyon-nagyon keveset kaptál. És igen, nagyon nehéz elfogadni, hogy valaki szeret, de nem szerelmes beléd, hogy törődik veled, de nem úgy. Az ember hajlamos túldimenzionálni ezt az egészet, mentegetni a másikat, okolni önmagát, de az a nagy büdös helyzet, hogy a szerelmet nem lehet tervezni, kierőszakolni, és a legokosabb, amit tehetünk, ha elhisszük a másiknak, hogy nem szeret eléggé. Tudom, hogy nagyon rossz, tudom, hogy értelmetlennek tűnik, de attól még igaz. Ráadásul mindaz, amit az idők folyamán a kapcsolatotokról leírtál, pont ezt támasztja alá.
Ha még nem láttad, nézd meg a Nem kellesz eléggé című filmet. Nem egy magasröptű alkotás, de döbbenetesen igaz.
Kitartás, <3.
hát... ja. köszi. <3 mondom, nem tudok józanul gondolkodni... (pedig ismerem a filmet is.)
VálaszTörlésannyira tele van a fejem reménnyel még... csillámpóni hangok, blöeh...
de mondjuk az elejére igaz, szerintem ott nem vártam ki, mi lesz, és szerintem ezért nem.
viszont ha ő kibírt egy egész napot anélkül, h keressen,
és nem ette meg a fene,
akkor a reményemet nyugodtan megeheti.
mert én spec majd' beledöglöttem. (legalább én már tudom, h igazán azt éreztem, amit kellett, végig, azt nem tudom, ez mire jó, de legalább biztos.)
(most megyek és sírok tovább. lehet, h minden irónia nélkül.)
Törlés