köszönöm, köszönöm, kell, hogy most a földön tartsatok <3
magányosan üldögélek, összezárva a csillámpónikkal, reggel óta, hadd ne ecseteljem.
amíg bírom öniróniával, nem állok fel és indulok inkább gyalog utána, hogy a küszöbén üldögélve várjam, hagyva a píbe a munkahelyemet,
de ez nagyon törékeny állapot szerintem.
most kéne abból a köhögés csillapítóból, amitől múltkor betéptem... ugyanúgy fájna, csak kicsit nem érdekelne.
akkor nem táncolnék egyfolytában a magamból kifordulás határán.
nem jó sehol, de itt most különösen szar, a ma mint munkanap boldog békeidőkben is botrányosnak számítana.
persze bájmosolygok ezerrel tovább, csak néha közben random folyik hozzá a könnyem. klassz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése