2016. március 7., hétfő

bár már kikapcsoltam a gépet,

úgy érzem, pontosabban kell átadni azt az élményt, hogy ti is, később én magam is biztosan megértsem.
hogy mit kerestem olyan nagyon. hogy mit akarok a kapcsolatomba később is, akár valaki mással.

ezt a magától értetődő érzelmi kapcsolódást.
sok apró gesztust. például ahogy ösztönösen hozzámér, ha a közelében vagyok. ahogy csillog a szeme. ahogy random rajtam felejti a tekintetét. hogy a szex szeretkezés, mert a kívánás mellett érzelmek is vannak. hogy a hangjának van egy plusz ellágyult rezgése is, ha hozzám szól. hogy a beszélgetésben új oldalát is megmutatja, amit korábban még sosem. hogy a csók érzéki, belefeledkezős és puha.
ennek a sok pici plusznak olyan komplex elegyét, ami tudatosan így aligha megjátszható.


nem történt akkor este semmi különös. nem is biztos, hogy jelent amúgy bármit a jövőre nézve. de ezek azok az élmények, amik bevésődnek, amiket jó dédelgetni egészen a szenilitásig. nem számít, ha az ember már nincs a képben. a villanás marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése