2016. február 8., hétfő

bocs

tudom, hogy nagyon hosszú lett*. de ez az uccsó felismerés, amiről nem tudom, mennyire érthető nektek, legalább akkora, mint évekkel ezelőtt. 
évekkel ezelőtt arra jöttem rá, hogy én a férfiakat nem tartom egyenrangú félnek. az volt belémkódolva, hogy sose érhetnek annyit, mint egy nő, sőt, képtelenek az igazi gondolkodásra, egyszerűen nem érhetnek fel hozzánk, nem lehetnek ugyanolyan okosak, nem teljesértékű emberek, csak férfiak. őket irányítani kell, velük trükközni kell, nem vállalnak felelősséget, nem használhatók túl sok dologra, stb... de sajnos a családalapításhoz kellenek.

ez pont ilyen.
hogy közben igenis kell, hogy elvegyenek. amelyik nő nem tud megfogni, jól manipulálni egy férfit, az csökkentértékű.

megint ott kötöttünk ki, hogy egy férfi magától nem akarhat elköteleződni egy nő mellett, meg kell lasszózni és nagyon ügyelni, hogy jól "idomítsuk", mivel önmagában egy haszontalan, semmirevaló lény, aki nem különösebben gondolkodik, csak háborút csinál, gyereket meg kártyaadósságot. ha nem kötözöd magadhoz, úgyis elhagy. minél előbb esküt kell tennie. minél előbb jöjjön a közös gyerek.

mondjuk az is elgondolkodtató, hogy ennek értelmében egy férfinak a monogámia sose lehet kielégítő, a házasság sose lehet élvezetes és hosszú távú saját döntés, valódi, mély elköteleződés. a házasság csapda. béklyó. a férfi veszte. kényszerű lemondás. a házasság az egyetlen, ami megakadályozza az amúgy szükségszerű véget: hogy odébb álljon, amint nehezebb idők jönnek. hogy csak kihasználjon és cserébe ne adjon semmit.




most akkor én vagyok borzasztó naiv, hogy tudatos oldalról nem ilyen férfira vágyom?
nem lehetne, hogy egyszerűen csak önként velem akarjon lenni?
nem lehetne, hogy a társam legyen, a házasságkötés pedig a kapcsolat egy fejlődési állomása?
butaság-e hinni a házasságban? és abban, hogy két ember igenis végig tudja csinálni közösen ezt az élet nevű dolgot, papírral vagy anélkül? és hogy érdemes belevágni, max nem jön össze, de ha mindent megtettünk, akkor nem gáz?

nekem egy kapcsolat: járás, összeköltözés, lánykérés, házasság, gyerekek.
ez most így ahogy van, faszság lenne? vagy attól még szabad akarni, hogy a fent említett marhaságok is a fejemben vannak, amikkel nyilván nem óhajtok azonosulni? vagy feltétlenül legyek modern, és mondjam, hogy ugyan, minek ehhez papír, hiszen nem jelent semmit, meg úgyis, ki tudja, holnap együtt leszünk-e még?



*ez is. remek.

2 megjegyzés:

  1. Egyáltalán nem hülyeség, nekem is ez volt a fejemben.
    De egy férfit semmi nem tud melletted tartani, ha menni akar. Se házasság, se gyerek. Lásd én férjem. Leszarja a 15 együtt töltött évet, meg az 4 gyereket. Attól még elmegy. És millió pasi (és persze nő is) borít házasságot gyerekkel, vagy anélkül is.

    És még egyszer mondom, ha te erre vágysz, akkor neked olyan férfi kell, aki nem, hogy a lehetőségét fenntartja, hanem maga is erre vágyik.

    VálaszTörlés
  2. Egy kapcsolatot nem ment meg sem házasság, sem gyerek(ek). Aki olyan, az le fog lépni/meg fog csalni akkor is, hogyha ott a gyűrű és/vagy a gyerek(ek). De én ezt nem szűkíteném le a férfiakra, vannak nők is szép számmal, akik megteszik.

    Mindemellett azt gondolom, hogyha neked az a fontos, hogy járás, összeköltözés, eljegyzés, házasság, gyerekek; akkor ilyen valakit kell keresni. Van aki pasi, és ezt szeretné. De ezt ne úgy képzeld el, hogy van valakid, és akkor betöröd, hogy márpedig ez az egyetlen járható út... nagyon úgy néz ki, hogy a mostani pasid óriásit koppant az excsajával, akivel bevállalták a gyereket rövid idő után, és most úgy érzi, hogy na ezt még egyszer nem. Simán lehet, hogy soha nem vallaná be, hogy mekkora volt a trauma. De ez (és most gonosz leszek) legyen az ő baja. Úgy értem ezt, hogy nem biztos, hogy neked kell ebből kigyógyítanod, kirángatnod, meggyőznöd. (Nyilván lehet egy ilyen traumában vki mellett állni, hogyha ő maga ki akar kavarodni belőle, és az a közös cél, hogy nektek családotok legyen. Asszem most mondhatjuk, hogy nem ez a helyzet.) Ezek dolgok sztem nem így működnek.

    Egyszerűen sztem fókuszálj magadra, hogy te mit szeretnél. Ez nem önzőség, de visszafelé sem működik, hogy majd bemagyarázod magadnak, hogy á, jó nekem papír meg gyerek nélkül; hogyha a belső hang vmi egészen mást mond.

    VálaszTörlés