2016. február 8., hétfő

update:

hogy én milyen dühös tudok lenni ilyenkor... mondanak egy ilyet, aztán simán elalszanak, magamra hagyva a sokkhatással. erősen gondolkodtam, hogy hazamegyek, na de vasárnap éjszakaizni, egyedül, csomó átszállással mit segítene?

hosszú, hajnalba nyúló trip volt, persze nem bírtam ki, és felkeltettem. amiről tudjuk, mi a véleménye a pasiknak.

végül ő visszaaludt, én lassan lemerültem, félájultan odatolattam, szorosan átölelt. reggel csináltam kávét, hosszan néztük a semmit, megkérdeztem, akarunk-e róla beszélni. akarunk.

az álláspontok részben meg vannak, részben meg lesznek vitatva, már meggyőztem magam, hogy félreértés. (el se tudtam volna aludni, ha nem gyártok magamnak reményt.)

---------------------

nehéz ezzel mit kezdeni amúgy, a "nincs közös jövőnk" gombot nem szabad nyomkodni. marhára nem mindegy, hogy szeretné, ha úgy alakul majd és mindent meg fog tenni érte, vagy eleve úgy megyünk bele, hogy "nem, nem, soha." szerintem egyértelmű, hogy ha egy pasi az elején azt mondja nekem: ne vedd magadra, de sose fogok megnősülni és gyereket vállalni, éppen annyira kizáró ok, mint a nem hiszek a monogámiában, ellenben a szvinger klubokban igen.
vagyis nem az, amit keresek. még akkor sem, ha már beleszerettem.
és ezen nem segít, ha hozzáteszi, hogy ám legyen, ha hét év múlva is együtt leszünk, el foglak venni, gyere írjuk fel a dátumot + ha nyer valamelyikünk a lottón, majd visszatérünk a gyerekkérdésre.
(ezt a lottó dolgot már hallottam, ex a házasságot kötötte hozzá. szerencsére nem nyertünk.)

csak nyomogatta a gombokat, kábé rátenyerelt az irányítópultra, vagy hogy értitek.

és itt nem arról van szó, hogy én most akarnék gyereket, vagy két éven belül, ahogy ő gondolja (nem is értem, honnan szedi), mert még marhára sok dolgom van addig: változtatni a dolgaimon, stabilabb, kiforrottabb lenni, tanulni, jobbfizus munkahelyet szerezni... ez azért nem két év. de nekem kell a lehetőség, a hit, hogy ha minden jól megy, alakulhat úgy, ahogy szeretném: találok olyat, akivel érdemes és családot alapítunk. így is annyi minden jöhet közbe, és én sem tudom, mit hoz a jövő, de a lehetőséget igenis fenn akarom tartani magamnak.

szóval ez a nem mindegy: van-e lehetőség, vagy eleve kizárt.



a másik része meg, hogy bennem nagyon mélyen fut egy alapprogi: ha a férfi nem vesz el a végén, csak kihasznált. és rettegek, hogy át leszek verve. 
ez az én saram.
már a múltkor is azon kaptam magam, hogy "bár elvett volna ex, akkor legalább elvált nő lennék, azt jelentené, vagyok olyan jó, hogy valaki elvegyen, csak nem jött össze a holtunkiglan, de majd legközelebb." hogy egy nő értékét ahhoz kötöm, hajlandó-e mellette elköteleződni a férfi. 

ez orbitális nagy baromság.

ettől függetlenül a felszín alatt ilyeneket lehet találni.
szerintem én ezeket a családomból hozom, még apám is egyívású ebben a kérdésben a női vonallal.

ha a férfi mindent megkap már házasság előtt, minek venne el... évekig együtt éltek, mégse vette el... szegény, azt hitte, ha lesi minden kívánságát, megfoghatja, a pasi meg évekig kihasználta, végül elvett egy sokkal fiatalabbat, ő meg hoppon maradt... ultimátumot adott neki - vagy elveszel, vagy ennyi, mert igenis, ő még időben családot akart, magától a pasi sose hagyta volna hátra a kényelmes függetlenségét, na de így kénytelen volt... ha lefekszel vele a házasság előtt, addig használ, amíg öregebb nem leszel, aztán neked már késő lesz, és egyedül, vénlányként fogsz meghalni...  nézd meg xy-t, nemet mondott a pasinak, aki nagyon akarta, csak mert nem tetszett, utána pedig, mikor senki mást nem talált, már nem lehetett visszacsinálni, és nyomorult, magányos élete van azóta is... azzal az alakkal van mióta, és még nem vette el, ahelyett, hogy a gazdag, komoly szándékú másikpasival lenne, boldogtalan lesz, ha nem cseréli le rá, és később nagyon fogja bánni... egy pasit húzni kell, manipulálni kell, irányítani kell, kemény kézzel kell fogni, különben csak használ, amíg rád nem un... egy férfi magától sose köteleződne el... egy férfit meg kell fogni... férfi nélkül nem lehet családot alapítani, pedig a család az egyetlen fontos dolog az életben... bla...bla...bla. 

szép, kövér téveszméim vannak a témában, amolyan tudatalatti vezérfonálként, asszem.
ez persze nem jelenti, hogy szemet kéne hunynom egy kategorikus "nem" felett, de azért érdekes...  vajon mennyire nyomja rá a bélyegét a viselkedésemre? ezen még fogok azért gondolkodni.

1 megjegyzés:

  1. Szerintem itt nem kell téveszmékben meg egyebekben gondolkodni. Ha te egy tartós kapcsolatot akarsz gyerekkel, elköteleződéssel (most mindegy is, hogy az házasság-e konkrétan, vagy más), akkor neked ez a pasi nem felel meg. Ennyi.

    VálaszTörlés