visszaolvastam a sztorinkat, és ajajj. az elején még megvolt részéről a lelkesedés, de aztán köbö augusztus végén elromlott valami, nagyjából akkor, mikor először töltöttünk együtt túl sok időt egyhuzamban (másfél hetet, én el se hiszem, hogy ilyen volt, már az 5 napnyi együtt betegeskedéstől is el voltam ájulva...). nem tudom máshoz kötni, nem emlékszem, történt-e akkor még valami. akkor írtam róla először, hogy mintha hirtelen nem lenne érzelmileg benne, meg nem mondja, amiket eddig, amiket hallani szeretnék...
azóta újra meg újra ugyanoda lyukadunk ki. kétségeim vannak, mert nem mondja, nem mutat be, nem akar annyit találkozni,
ellenben olyanokat meg mond, hogy lehet, hogy nem lesz közös gyerekünk, nincsenek nála csillámpónik, nem baj, ha a két fél nem egyformán érez, túl sokat rinyálok ezeken a dolgokon.
hogy lett ebből a perzselő nyári szerelemből ilyen hamar egy rakás fos? és mért is csináltuk vissza a szakítást, ha ez egy rakás fos?
és még ő veti a szememre, hogy nem tudok annak örülni, ami van.
Én igazán nem akartam eddig közbeszólni, de biztos, hogy van ennek a kapcsinak jövője? Boldog vagy te egyáltalán? MErt ez a nem mondja stb., szóval tudod van az, amikor nem mondják, de nem kell mondani sem, mert egyszerűen érzed, és akkor kezded el hiányolni, hogy nem mondja, amikor igazából nem is érzed. De lehet ez csak nálam volt így:(- lufi
VálaszTörlésIgen-igen. Csatlakozva macskás kommentjéhez: az élet jóval egyszerűbb sztem, mint sokszor gondoljuk. Nem kell mindent ízekre szedni, boncolgatni, és magyarázatot keresni. Te te vagy, vannak vágyaid, igényeid, nagy kislány vagy, és meg tudod ítélni, hogy mikor és mitől vagy boldog.
VálaszTörlésHa neked az fontos, hogy sokszor halld, hogy "szeretlek", hogy a pasid epekedjen utánad, hogy vágyjon rád, hogy minden idejét töltse veled - hát akkor ez fontos. Ebben semmi bűnös dolog nincs, és nem hiszem, hogy az lenne az életfeladatod, hogy kitaláld, hogy a maradék idődet milyen programokkal töltsd fel, hogy elteljen addig, amíg ő rád ér.
Sztem bármilyen kemény múlttal is rendelkezik vki, ha kapcsolatba kezd, annak a minimumnak kéne lennie, hogy repdesnek a pillagók, meg vágyik a másikra. Ha már most ilyen nyögvenyelős minden, mi lesz 3 év múlva?
Már írtam talán, hogy sztem helyzettől függetlenül (elvált/nem; gazdag/szegény; sok ideje van/kevés; etc.) az a minimum, hogy a lelkesedés kölcsönös legyen. Nem az, hogy a hétből 5 napon rágod a körmöd, hogy mikor hív, akar-e találkozni, akar-e látni etc.
:(
asszem, ez kőkeményen a tagadás fázisa: az nem lehet, hogy ne működjön... meg a fáktól az erdőt is van. az érzelmi kapcsolódás hiánya egy olyan megfoghatatlan dolog, csak keresem, hol a hiba, mi hiányzik... valahol ez.
VálaszTörlésegyszerűen van ott egy fal. pont.
én meg még mindig az a fajta vagyok, aki nem biztos a saját vágyainak jogosságában, még mindig az az első gondolatom, hogy én akarok olyat, ami nem reális.
meg szerintem rettegek is tőle, hogy megint egyedül legyek.
Nyilván minden eset egyedi, de ha nem vagy magadban biztos, körülnézhetsz magad körül. Mire vágysz? Toronyórára lánccal? Hogy Bora-Borára vigyen nyaralni? Nem. Érzelmi biztonságra vágysz, ahol tudod, hogy lehet hogy 2 melóhelyen tolja, meg tanul, de amikor egy percre felnéz, akkor rád gondol, és mittudomén dob egy üzit, hogy hiányzol. Nem egész nap a nyünnyögés, hogy szeretlek, de én jobban, de tegyük le, de ne, te tedd le (a telót) és társai. Sztem ez tökre nem irreális.
TörlésAzt megértem, hogy rettegsz az egyedülléttől, az elég szar. De ha másik oldalról nézed, akkor meg egy lehetőség, hogy találkozz valaki olyannal, akire vágysz, és aki igazán jó neked.
Én sem nagyon akartam okos lenni, mert kívülről azért mindig más, de lássuk be, az, hogy vissza kell fogni magad, hogy ne írj, ne hívd, mert jaj, sok lesz neki, az minden, csak nem normális. :-(
VálaszTörlés