2016. január 18., hétfő

hát ez aztán...

nagyon boldog vagyok. (nem.)
előkészítettem a dolgaim, de nem tudtam elaludni. de hogy úgy egyáltalán. ilyenkor tökre rá tudok parázni, szóval első körben megnyugtattam magam, hogy oké, van ilyen, semmi gáz. a holnapot simán letolom, majd max este mindent kihúzok a tervből és alszom helyette. ott lesz a szerda délelőtt is, addig kávé kávéval, csináltam már, menni fog.
aztán próbáltam tudatosan ellazulni, vannak ilyen mindenféle módszerek, először a kezed, a karod, a vállad, a mittudomén, meg a számolós, mély lélegzetes, meg az, hogy egy nagy búra alatt vagyok, ami kizárja az összes ingert, a béke szigete, virágos rét, egy kellemes lazítós emlék, ... 

de amikor már csak 1 óra lett volna hátra az ébresztőmig, elkezdtem újra ráparázni. adtam hozzá plusz fél órát, legyen akkor rohanós-késős reggel, fogat mosni bent is tudok, kv-t meg csak főznek, ha nagyon szépen kérem...

és akkor végiggondoltam: másfél óra alvás. komolyan? 
végig tudom én ezt csinálni?

reggel beteget jelentettem. szégyen vagy gyalázat, de valami rohadtul nem oké, nekem is vannak határaim...

már 4-5 óra alvás után is csökkentett mód. de másfél után...
remek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése