2016. január 18., hétfő

zombi

ma aztán zombi voltam.
a pasim szerint túl sokat gondolkodom.
valóban. viszont annyit azért megjegyeznék, legalább zárójelben, hogy ha nem lett volna idáig a túl sok gondolkodás, qrvára nem tartanék itt. elég pontos elképzeléseim vannak, hol tartanék, és nem kívánom senkinek.

tessék, pl a húsleves.
ha nem gondolkodom rajta, nem esett volna le, hogy hé, ez akasztott ki, mert ez jelképezi a félelmeimet, hogy nem tudok eleget adni és akkor megint szakít velem, mivel még nem tudok eléggé megbízni benne, stb, stb...
nem, akkor szimplán csak hisztiztem volna, hogy depis vagyok, nincs kedvem semmihez, a pasim nem is szeret, meg belekötök, meg hasonló. talán még szakítok is valami mondvacsinált indokkal, hogy megelőzzem őt. 

na, én ebben látom a gondolkodás előnyét. ha abbahagyom az agyalást, attól még a dolgok ugyanúgy kavarognak bennem, és lehet, hogy elintézem valami sokkal egyszerűbb magyarázattal, aminek semmi köze a valósághoz, de attól mért is lenne jobb?

szeretné, ha kevesebbet agyalnék, mert szerinte ez okozza a sok feszkót. én eddig úgy tapasztaltam, hogy a szorongást egyedül a gondolkodás, a dolgok mélyére látás, a feldolgozás tudja elmulasztani.
(meg a testmozgás. de az önmagában nem elég.)
sokszor, ha nem tudok elaludni, nem a tudatos kattogás, hanem pont ezek a mélyben kavargó, nem is tudatosuló félelmek tartanak ébren. gyomorgörcsöm van, és nem tudom, mitől.
hiszek benne, hogy ha rájövök, mi okozza a félelmet, el is tudom mulasztani. főleg, ha valami logikátlan dologról van szó.
(pl megkérdezhetem, van-e hiányérzete, és ő megmondhatja, hogy nincs, szerinte eleget adok bele, de majd szól, ha valami nem tetszik. és akkor én megnyugodhatok.)

persze itt az ötmillió dolláros kérdés: akkor mégis mi a fészkes fene történt éjjel?



a pasimmal elvileg minden oké. sokat segített, amiket írtatok, meg amiket csinált és azóta mondott. a jelenlegi állásfoglalásom: ahogy tellik az idő, úgy áll helyre a bizalmam is, rosszabb napok meg problémák lesznek továbbra is, nincs más dolgom, mint türelmesnek lenni.

a barátnőmmel kapcsolatban: alkoholmentes találkozók. és ha nem bírta el a kapcsolatunk, amiket mondtam, nem kár érte. olyan emberek kellenek az életembe, akik tiszteletben tartják az igényeimet. nagyon hiányozna, de nem kell bármiáron. senki sem kell bármiáron. (ezt most főleg mantra gyanánt ismételgetem.)

hugom szülinapja: majd kiengesztelem. elrontottam, nem így akartam, megesik.

munka: az időbeosztás ideális, mindenhol vannak "nincskedvem" időszakok, konfliktusok... több alvás-jobb hangulat, változatosabb kaját kell vinnem és többféle elfoglaltságot biztosítanom az üresjáratokra. különben is, nekem kell elindítanom a dolgozók munkanapját egy kedves mosollyal meg némi lelkesedéssel, ennél többet nehéz hozzátenni.

rendrakás: nem tök mindegy, mikor? én szobám, én cuccaim...


ennyi. nincs több ötletem.
pedig valamit biztos kihagytam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése