hogy a pasival egész nap, de tényleg egész nap folyik a kommunikáció, és ez így nem biztos, hogy jó lesz, mert nem is minőségi, plusz neki marhára tanulnia kéne, nekem meg mindig ürügy leülni a fenekemre ahelyett, hogy főznék például. vagy pucolnám a rettentően undi vécénket.
hogy baromi nehezemre esik nekiveselkedni a főzésnek és a vécépucolásnak, sokat kell gyakorolnom még, hogy ne körmönfont halogatással kezdjek hozzá, hanem tényleg. pedig régen sokszor szerettem főzni... ugye visszajön még és akkor könnyebb lesz? (a második témáról annyit: majd ha megint a saját privát otthonomban leszek. akkor vígan. de addig...) csináltam ma egy rakás egyebet, de ezeket mindenképpen kell még, és lassan alvás-idő van, még hajat is akarnék mosni, csak ugye előbb az olajszag, aztán a sampon.
hogy állítólag lesz szerződéshosszabbításom, megyek holnap dolgozni, de ma senki sem volt hajlandó ennél hosszabban foglalkozni a kérdéssel. (ma sem. miért ilyen körülményesek ezek a dolgok mindig?!)
hogy a kis genya lakótársammal hatalmas a feszkó. részemről mondjuk nem különösebben, próbálok nyugiban létezni mellette, semleges hozzáállással... de ő igyekszik elmenekülni, ha meglát, és csak akkor jön ki a szobájából, hogyha becsukom az ajtómat. nem néz rám és nem beszél hozzám, esetleg visszaköszön, ha ráköszönök, egy foga között elharapott helót, szigorúan elfordított fejjel. tök vicces, ahogy kilódul az ajtaján, majd kilépek én is a szobámból, és akkor gyorsan becsukja a hűtőajtót, skera vissza. szerintem abba kéne hagynia.
vagy inkább nem tudom.
kicsit azért ijesztő a szinte tapintható harag, ami árad felém. remélem, ennyi az össz, nem fog egyszer kirobbanni belőle, vagy hasonló...
hogy a kishugom felhívott, hogy őrülten leáraztak valami pulcsit, és vegyen-e nekem is egyet. (nyilván.)
hogy ma sem fogok időben lefeküdni, de legalább lesz rántott húsom krumplisalátával, hátha időm is lesz majd enni belőle...
akkor is, ha most ez a poszt megint a halogatás része. ejnye nádja, ejnye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése