2015. december 7., hétfő

majd szerdán

addig csak skiccek:

megtaláltuk a világ legjobb forraltborát, ami tök jó, mert idén még csak a borzasztó meg a kevésbé, de azért borzasztó volt a választék, és hát... meg amúgy is tök jó.

asszem, ideje elengednem azt az illúziót, hogy ez a munka valaha is nyugis lesz. (amikor hetedszeri nekifutásra sikerül elmosnod egy tányért. számoltam.)

szerintem az univerzum azt üzeni, nem szabad túlságosan belekényelmesednem a helyzetbe, mivel megint csak határozott idejű szerződést fogok kapni. (ja, igen, amit azóta se láttam, de állítólag rendben van meg készül. itt mindig így mennek a dolgok. mindig. ehhez lesz egy sztorim majd, csak el ne felejtsem.)
mondjuk ez azért fél pipának számít. 

(apropó - hogy a frászba tudnék én ebbe belekényelmesedni?! csak úgy költőileg.)

cuki srác nem nagyon vágja a csíziót - soha ne mondd egy nőnek, hogy részedről nincsenek csillámpónik, de szerinted ez így oké. pláne ittas nőnek ne. pláne olyan ittas nőnek ne, aki egyben a barátnőd is.
(vagy legalább próbálj nem makacsul kitartani a hülyeséged mellett, miután kiborult.)
erről majd fogok még elmélkedni... egyszer.

ettől függetlenül a cuki srác édes, kedves, aranyos és [sok egyéb pozitív jelző] volt. egész sok időt együtt sikerült tölteni, ami fura. minden fura. fura, de jó. vagy mittudomén.

a mikulás extra méretű kedvenccsokit hozott nála, meg finom fajta mikicsokit, meg sütit is. a családomé pedig pingvines nutellát, ami telitalálat, minden szempontból.

láttam olyan plázamikulást, aki anyuka mobilján beszélgetett az otthon fekvő beteg kislánnyal. és anyuka nem egy bármilyen férfit kért meg, hogy játssza el a mikulást, hanem azt, aki tényleg be volt öltözve. pedig butatelefonja volt, szóval mindegy lett volna... mi ez, ha nem szívmelengető?

megállapítottam, hogy jó filcet/krétát/színesceruzákat már nem idén veszek. (tudniillik színezőkönyv.)

sütöttem narancsos kuglófot. (na jó, igazából kuglóf formájú piskótát, szerintem.) vállveregetés. (nem nagyon sütök ám.)

vettem félárú fitneszbérletet, és úgy érzem, ezzel hatalmasat léptem előre a következő pipa felé. (és be vagyok tojva.)

házi disznósajtot fogok vacsorázni, mert megerőltettem magam, és vettem hozzá kiflit.

csak hát hajat kéne mosni-szárítani előtte. amihez baromira semmi kedvem ám. de kemény vagyok... megoldom. tényleg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése