a hétvége

különben a hét pont úgy folytatódott, ahogy előtte, hála és köszönet.

csütörtökön tejberizst főztünk (na jó, ő főzött, miközben ölelgettem meg piszkáltam meg röhögve vitatkoztunk a nagyon eltérő konyhai szokásainkon...) és elaludtunk a Kingsman-en (pedig jó).

pénteken pedig őrületes kívánás vett erőt rajtam. a bökkenő az volt, hogy közben végig dolgoztam. ez a zsizsgő-szaladgáló véremet mondjuk egyáltalán nem zavarta, csak engem. engem nagyon.

annyira kész voltam, hogy estére már szóvá is tettem, és megegyeztünk egy "ha lesz kedved és még nekem is, akkor keresel és megyek" jellegű, kötöttségektől mentes verzióban, ami nagyon jó, hiszen eredetileg tök más volt a terv, épp a volt kolegáival bandázott.

hülyének éreztem magam, de a bennem élő kis ösztönlény már átvette az uralmat, így meló után átsétáltam a törzskocsmámba... ahol elszomorító módon nem volt nekem való társaság. féltem is, hogy sírás lesz a vége. aztán benyomtam a telefonomon a wifit, és lőn:

megtudtam, hogy egy szivemnek kedves exmunkatársam találkozna, plusz hogy nyertem egy könyvet.

úgyhogy tető alá hoztuk a találkozót, ahol még véletlenül összefutottam egy másik kedves ismerőssel is, szétörömködtem magam, hogy kisorsoltak (sose nyerek semmit), közben pedig hívott a pasim, hogy ugye nem gondoltam még meg magam, mert ő elindult haza és nagyon vár...

szombaton pedig sikerült végre találkozni a legjobb barinővel, aki ráadásul önmaga volt megint, és nagyon kis családias lett a légkör is a helyünkön, és jók a hírek, és találkoztunk random egyéb ismerősökkel is...

végre szociális életet is éltem, annyira rámfért már!

és ittam némi rozé hosszúlépést, a műtét óta először, vagyis a vasárnapról nincs mit mesélnem, a vasárnap nem is volt. (szerintem mondjuk nem az alkohol, hanem a fáradtság miatt, hosszú, teljes hét, satöbbi...) kivéve az este, amikor átugrottam a pasimhoz egy kis összebújva alvásra. (meg egy jó szexre.)

ma délelőtt meg még pihentem, és nem különösebben volt kedvem semmihez, de nemsoká készülök, mert vásárolni kell, aztán újfent találkozunk és főzni fogok neki, amíg tanul  - aztán kezdődik a négynapos böjt, kíváncsi leszek, hogy megy.

az élet és az ő normális kerékvágása.