elmentem munkaügyben, fel is vettek rögtön. 6-tól 6-ig munkaidő, cserébe vagy négyet, vagy csak kettőt kell dolgozni egy héten, tiszta hawaii.. (mondjuk lehetne 8tól-8ig, de valamit valamiért.) van még pár napom előkaparni a megfelelő pozitív hozzáállást, remélem, sikerül. drukkoljunk, hogy bírjam (és ne kelljen sokat érintkeznem a főnökkel), mert ilyen depis, önsajnálós, önújraépítős időkre pont megfelelőnek tűnik.
(szerintem az a nap, amin nyolc órát dolgoztál, már kuka, szóval heti 5 nap munka, az heti 5 nap, amit elvitt az ördög. a maradék kettő meg semmire se elég, mert egy csomó dolgot csinálnod kell, amire hétközben nem volt kapacitás, meg még nem árt kicsit pihenni, és el is ment. ennyi az élet.
ezt a hagyományos beosztást nem szívlelem annyira... volt szerencsém viszont kipróbálni pár alternatívát, szóval ez lesz az a pont, amibe nagyon bele fogok csimpaszkodni...)
emellett valahogy majd' csak hazavonszolom magam vidékre, holnap reggeltől mosolyogni fogok, mint a vadalma, lelkes leszek és jó háziasszony, és nem rázogatom a hugom vállát, és nem rohanok el otthonról zokogva egy kiadós üvöltözős dühroham után, hogy én ezt nem értem, nem bírom, haza kell jutnom, most... végülis azt hiszem, ez a maximum, amit a hozzáállásomból ki lehet hozni.
már most, hogy elpanaszolhattam a nyűgömet, sokkal jobban vagyok (bocs mindenki, de ez a ventillálás tényleg hasznos cucc), meg attól is, hogy áttranszformáltam magamban: nem kell odamennem, hiába várják el... hanem majd megyek, amikor úgy érzem, képes vagyok rá. mennyivel szabadabb már, nem?
tegnap este is valahogy sikerült itthon maradnom cukilakótárssal, szar bort ittunk zöldkupakos ásványvízzel és fényképeket nézegettünk meg videókat mutogatott az árvízről, ami miatt anno elmaradt a ballagásuk - pedig iszonyú mehetnékem volt. vállveregetés. kicsi nádja nem rohant bele az éjszakába egyedül, hogy valahogy csillapítsa a pánikot.
(az alkoholizálás sem az én ötletem volt...)
szóval azért haladok néha előre is, nem csak hátra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése