amúgy mindig is nagyon érdekelt: más is érez így a családjával kapcsolatban?
hogy nagyon vágyik utánuk, de ha velük van, rájön, hogy ez így nem jó, ezek nem azok az emberek, ezt nem akarja, sőt, el akar menekülni, minél messzebb? hogy az egész hazugság? hogy mint embereket nem is kedveli a családtagjait (nem hogy szeretni tudná őket), hogy ha nem lennének azok, akkor konkrétan a közelükbe se menne?
és ha más is érez így, másnak is van ettől bűntudata?
más is úgy érzi, hogy benne van a hiba, nem a családban, hiába tudja, hogy tényszerűen fordítva van?
es egy picike jo tulajdonságok nincs, amit szeretsz? vagy olyan multbeli emlék, amire jo visszaemlekezni?
VálaszTörlésde van, és ez a haragvós időszakokban csak még jobban összezavarja a rendszert...
Törlésszia nadia, olvaslak egy ideje. más is érez így, igen. egy ideig bűntudattal, majd ahogy telik az idő, rájőve, hogy teljesen jogos haraggal, aztán tomboló haraggal, úgy hogy két évig inkább nem mész haza, mert nem akarsz a fejükhöz vágni dolgokat amiket úgysem értenének, mert az ő létezésük alapeleme volt a gyerekük bántása a saját nyomoruk miatt ők is ezt látták otthon, aztán kevesebb haraggal, több megértéssel, (megértéssel és nem elfogadással, a határok kíméletlen meghúzásával, mert van hogymásként nem megy) aztán már csak a megértéssel és valamiféle távolságtartással.
VálaszTörlésközben ezzel szépen elmegy az idő és valaki negyvenegy éves lesz, mégis, ha ezt az utat nem járta volna végig, ugyanabban a lelki nyomorban dagonyázna, mint huszonévesen, nem a saját életét élve, boldogtalanul.
hajrá.
köszönöm, hogy ezeket leírtátok, elég sokat jelentett, csak nem válaszoltam időben...
VálaszTörlés