heuréka

tényleg, tényleg, tényleg heuréka...

mert önmagában a szakítás, költözés, munkanélküliség, ez a sok-sok változás és bizonytalanság és elgyászolnivaló nehéz. sírok is, szomorkodom is, elkövetem a butaságaimat is... eddig oké, eddig érthető.

de ez a nagy "leértékelem magam", ezt hagyjuk már. ez nem a velejárója, nem így, nem ennyire.

fasza, hogy erre is figyelni kell mostantól, de mikor kezdjek neki, ha nem azonnal? ugye. komolyan inkább a dohányzás, mint ez...

juteszembe, úgy rágyújtanék...

de legalább kiderült, mi is az én igazi bajom a legitim problémák mellett, ami miatt a zavart érzem az erőben...