pipa

szóval az első vizsgaidőszakom kipipálva!
nagy küzdéssel, nehéz (szerintem inkább kínkeserves!!) indítással végül két négyes, többi ötös.
nem volt cél jó jegyeket hozni, az csak melléktermék.
a legutolsó napján toltam még egy lebetegedve, padlótfogva utazást, és írtam egy szép, megérdemelt jeles írásbelit, és olyan boldog-büszkén vergődtem haza, hogy kigondoltavolna.

csudajó érzés volt.

mondjuk akkor kellett volna megírnom, mert azóta vissza kellett térni a hétköznapokba, kb pihenés nélkül, és hát kivagyokmintasz.r.

minden nap masszívan utálom az életem.
a pasi meg engem, mert szerinte lehúzom őt, és mérgező a nyivákolásom.

továbbra sem tudom még, hogy fogom megjavítani magam, mindenesetre ettől csak sokkal rosszabb lett.

remélem, igaza lesz a háziorvosomnak, és ha majd kipihenem magam, javulnak a dolgaim.
(mért nem maradtam otthon a héten, ugye.)

#csakszólok

globálisan

meg most megint épp inkább rossz, mint jó, hatalmas hullámokat vetek, az arcomba tolódtak olyan dolgok, amikre máskor gondolni se nagyon szoktam, a munka se olyan jó, bizonyos szempontokból jobb a korábbinál, de csomó minden miatt meg nem tetszik, egyre nehezebb reggel bevánszorogni, a pasival az életünk is tele van nekem nemígyszeretném-ekkel, a gyerekes téma is hirtelen brutál súllyá változott...
egészen mást vártam magamtól, valami olyasmit, hogy tudok ezekkel boldog lenni, aztán lehet, hogy mégse tudok.
kevés, túl kevés, más dolgokból meg túl sok.

mindenesetre még kap egy esélyt a magyarázat, hogy az elmúlt hónapok megterhelő változásai ráztak szanaszét. nem fogok most kapkodni a zavarosban.

nem feltétlenül látszik amúgy irl, csak valami nagy-nagy fáradtság (szinte konstans fáradt vagyok), kedves vagyok ugyanúgy, szoktam nevetni is rendesen, működni látszom,
mégis, jól esik most kimondani, amit amúgy nem lehet.
hogy nem vagyok jól.
és hogy még nem tudom, hogy leszek.

vizsgaidőszak van

az első. nem mondom, hogy így képzeltem - nagyon mélyre nyúlt, nagyon megbolygatott, szanaszét sírtam már magam magamon.

az istennek nem sikerült leülnöm tanulni, beadandót írni, tologattam az időpontokat - node így is csak túlestem az elsőn. lehet, hogy még görbülni se fog, de akkor is, nagy dolog ez nekem, amiatt, ahogy állapotokba kerültem, reménytelennek tetsző, nagyon utált, kezelhetetlen mindenfélébe.

sőt, túlestem a sulis kiscsapat előtti színvalláson is, már ami a gondjaimat illeti.

most ìgy nem tudom, mi lesz, győzködöm magam, hogy jó ez, ha nyögvenyelős is, de haladás az úton.

szeretnék egy jó (jobb, vagyis avatottabb) pszichológust majd, nincs mese, muszáj leszek.
meg egy másik, zavartalan személyiséget is, csak olyan opció nincsen.

számvetni kéne

születésnapom van. ülök az ágyon, bámulom a karácsonyfát - az első fánk, eddig sose alakult így, szép, illatos is, szeretem, bambulok. a pasi és a gyerek épp sütit választanak nekem valahol szupertitkosan. ezt onnan tudom, hogy az előbb hívtak mintegy mellesleg megkérdezni, úgy általában barackos túrós vagy gesztenye, de ne gondoljak semmire, csak úgy felmerült. már kiolvastam az internetet a reggeli kvmhoz, meg a vörösáfonyás májkrémmel kent pirìtósomhoz, a szemem is kihúztam, várok, bambulok.

zakatolnak bennem a gondolatok, de egyiket se fogom fel, ezért céloztam meg inkább a chillezést, számvetés helyett, próbálok inkább nemgondolni, mélázni a fényeken.
most ez vagyok én és ez az életem, jól van-e így vagy sem.
írni írtam legalább, szóval bambulok tovább  mìg megjönnek.

olyan dolgok történnek, amikre nem számítok,

és ezért váratlanul érnek.

(és nem tudom kezelni őket. nem is értem őket. kb el se hiszem.
vajon tényleg nehéz lenne, hogy mindenki végezze a maga munkáját, és/vagy legalább hagyja dolgozni a többieket?)

(a titkárnők csak azt mondták, üdv az office life-ban, a chickenek között. he?!)

hedonizmus

úgy esett, hogy valahogy, ki tudja, hogy, van egy kis együttutazós-együttlakós-secretsantázós társaságunk a suliban. és mivel első nap este 11-kor jött az e-mail, hogy a köv délelőtti óra elmarad, (a délutáni meg pont annyira rossz, hogy kivételesen nem is akartunk bemenni rá), tiszta wellness hétvégézős flash következett.

sokáig alvás, közös reggeli jóga (hamár van egy jógaoktatónk)
- nekem first time evör,
esti maradékok elnyammogása, ráérős pisztáciáskvzós szakmázós világmegváltás, miközben bámultuk a kinti havas fákat,
elbattyogás paninizni (én egy mézes-mustáros szószos baconös-mindenes csodálatosat ettem, ahh. isteni a macha lattéjük is, bár csak körbekóstoltuk az egyikünkét, túl sok volt már a koffein addigra),
kis óralátogatás mutatóba (még mindig instant altató), majd thai masszázs
- nekem szintén first time evör!,
utána egy spáros kör, zöld currys kókusztejes thai izébizé főzés vacsira (akkor már nyilván thai zenére), rituális pomeló pucolás, miközben világutazó tagunk sztorizását hallgattuk,
ajándékozás,
nagyon sok nevetés,
majd levezetésnek az Amelie csodálatos élete, speckó, gyümölcsös, sörre nem is hasonlìtó "kézműves" söröket bontva (hiába, ebből is van bennfentesünk...).

és a karácsonyi vásározós forraltborozás, amit még terveztünk, bele se fért.

az élet az most nem annyira vidám, szóval külön hála ezekért a kis hedonistákért, akik belevisznek a mókába.


#enjoylife
#szeretési