fú, ez valami brutális volt.
#xtrémmegterhelő
#fantasztikus
#assetudommégmivan
2019. szeptember 9., hétfő
2019. szeptember 5., csütörtök
2019. augusztus 30., péntek
hol, mi, merre, meddig
nyaraltam×2, beteg is voltam, ügyeket is kellett sokat intézni (mindjártsuliii), párhuzamosan ezekkel pedig kifogtam egy rettenet erős szorongásos nyomort.
a pszis kérdésre azért nem tudtam gyorsan válaszolni, mert fogalmam sincs - nemröhög.
én anno rengeteget gugliztam, mégis fürtös talált egy fészbukos hirdetést arról, ahova most járok. tele van az internet zavaros infókkal.
DE: igyekszem adni egy értelmes választ majd, voltak jó cikkek kiindulásnak, csak nagyon mással foglalkoztam a napokban, az meg nem öt perc, hogy képbe kerüljek meg újra megtaláljam őket.
a pszis kérdésre azért nem tudtam gyorsan válaszolni, mert fogalmam sincs - nemröhög.
én anno rengeteget gugliztam, mégis fürtös talált egy fészbukos hirdetést arról, ahova most járok. tele van az internet zavaros infókkal.
DE: igyekszem adni egy értelmes választ majd, voltak jó cikkek kiindulásnak, csak nagyon mással foglalkoztam a napokban, az meg nem öt perc, hogy képbe kerüljek meg újra megtaláljam őket.
máris agyfasz
első munkanap reggele: eddig kivétel nélkül mindenki kiakadt, hogy mi az, hogy nem használhatják önmagában az új rendszert, amìg szabin voltam, mindenki azt mondta, hogy már csak az.
megnéztem: egy igen fontos infót továbbra se rögzít, plusz nulla, azaz nulla darab írásos nyoma, hogy ez van, hivatalos, használható.
hát nem tudom,
nekem ez ugyanolyan tesztüzemnek tűnik, mint a szabim előtt,
én ehhez így nyilván nem tudom a nevem adni,
nem tehetek róla, hogy a többiek sz.nak bele,
mégis én leszek, aki megkapja a népharagot.
#rossznaplesznagyon
megnéztem: egy igen fontos infót továbbra se rögzít, plusz nulla, azaz nulla darab írásos nyoma, hogy ez van, hivatalos, használható.
hát nem tudom,
nekem ez ugyanolyan tesztüzemnek tűnik, mint a szabim előtt,
én ehhez így nyilván nem tudom a nevem adni,
nem tehetek róla, hogy a többiek sz.nak bele,
mégis én leszek, aki megkapja a népharagot.
#rossznaplesznagyon
2019. augusztus 16., péntek
2019. augusztus 7., szerda
2019. augusztus 2., péntek
susan forward
vicces, hogy azóta sem olvastam el. (meg semmi hasonlót se.) nem bírom. millió cikket elfogyasztottam a témában, kivonatot, terápiázunk, de így se tudja az agyam befogadni normálisan.
fene se érti, miért ilyen erős ez a tabu az emberben.
ilyenkor mindig ez van. a tehetetlen és türelmetlen harag.
minden olyan alkalom után, amikor belefutok egy igazságtalan korlátba, valamibe, ami csak megtörténik velem, önhibámon kívül, annak ellenére újra, hogy már ezer éve teszek ellene, úgy érzem, mindent, ami tőlem telik,
szóval ilyenkor végtelen harag van bennem.
hogy nem miattam van, de csak én hozhatom helyre, és nem tudom, nem tudom az istennek se.
és a pasi ... ó, nos. az, hogy az ő sebei milyen mélyek... nyilván csak sejteni lehet. de eleddig se anyós, se sógornőm, se ő maga nem mondott még semmi olyat az apjáról, ami legalább picit is pozitív színben tüntetné fel. egy primitív, agresszív, nagyon ivós állat volt, ha jól értem. az anyja meg... ki tudja, az a sztori se tűnik okésnak, hagyjuk is.
csak hát a pasi... ő ugyan okos, ám nem terápiázik, nem látja a dolgait (ill hát ahhoz képest már kezdi), még csak nem is haragszik. nagyon az elején van még, ki tudja, mi lesz belőle.
és ugye most azt hittük, kis naívak, nincs több ilyen - de nem, ez nem múlt el. hát mi van, ha megint megtörténik? (meg fog, gondolom.) most akkor el tudunk-e jutni oda, ahol már nem?
és ha igen, hogyan? és mikorra?
mert persze, ne nyomkodd a gombokat - de mindkettőnk gombjai elöl vannak egy kapcsolatban. meg állítsd meg - hogyan, mikor ott és akkor nincs jelen az ember esze? élet-halál harc a túlélésért, meg ilyenek.
vedd észre, mielőtt - igenigen, de és azthogy.
a naaagy harci feladat megtanulni ezeket.
(nem mondom, most egész sokáig ment, de nem tudjuk, hogy csináltuk, ugye.)
ez tényleg olyan, hogy addig lesznek átkattanásaink (mert neki is az, ennyi rálátás már van), míg mindketten meg nem zabolázzuk a gyerekkori sérüléseinket?
(furi ez, szóval szoktak így erről beszélni, de valahogy nem mindegy a mérték - ezeket csak úgy, magának az ember nem rakja helyre, én már ott tartok, hogy a nyomorult imagináció is jöhet, amit úgy rühellek, csak ez a tehetetlenség ne legyen már,
ez annyira frusztráló és reménytelen.)
és hiába mondja a pszi, hogy igen, ez külső ok, igen, erről nem tehetek (és a pasi se, ha neki is ez, de valszeg neki is ez pepitában, mondják),
attól még nem változik meg a helyzet.
attól még ugyanolyan szar marad a szar.
csalódottság meg csüggedtség van a témával kapcsolatban. mert azért ez kudarc, sőt, pofára esés.
megen.
(ja, a letisztulás folyamatának pár részletét látjátok, napok óta zajlik, mindenféle fázis volt már... ez a leìrogatós, ez is használ nekem sokat, valahogy piszkozatban nem olyan.)
fene se érti, miért ilyen erős ez a tabu az emberben.
ilyenkor mindig ez van. a tehetetlen és türelmetlen harag.
minden olyan alkalom után, amikor belefutok egy igazságtalan korlátba, valamibe, ami csak megtörténik velem, önhibámon kívül, annak ellenére újra, hogy már ezer éve teszek ellene, úgy érzem, mindent, ami tőlem telik,
szóval ilyenkor végtelen harag van bennem.
hogy nem miattam van, de csak én hozhatom helyre, és nem tudom, nem tudom az istennek se.
és a pasi ... ó, nos. az, hogy az ő sebei milyen mélyek... nyilván csak sejteni lehet. de eleddig se anyós, se sógornőm, se ő maga nem mondott még semmi olyat az apjáról, ami legalább picit is pozitív színben tüntetné fel. egy primitív, agresszív, nagyon ivós állat volt, ha jól értem. az anyja meg... ki tudja, az a sztori se tűnik okésnak, hagyjuk is.
csak hát a pasi... ő ugyan okos, ám nem terápiázik, nem látja a dolgait (ill hát ahhoz képest már kezdi), még csak nem is haragszik. nagyon az elején van még, ki tudja, mi lesz belőle.
és ugye most azt hittük, kis naívak, nincs több ilyen - de nem, ez nem múlt el. hát mi van, ha megint megtörténik? (meg fog, gondolom.) most akkor el tudunk-e jutni oda, ahol már nem?
és ha igen, hogyan? és mikorra?
mert persze, ne nyomkodd a gombokat - de mindkettőnk gombjai elöl vannak egy kapcsolatban. meg állítsd meg - hogyan, mikor ott és akkor nincs jelen az ember esze? élet-halál harc a túlélésért, meg ilyenek.
vedd észre, mielőtt - igenigen, de és azthogy.
a naaagy harci feladat megtanulni ezeket.
(nem mondom, most egész sokáig ment, de nem tudjuk, hogy csináltuk, ugye.)
ez tényleg olyan, hogy addig lesznek átkattanásaink (mert neki is az, ennyi rálátás már van), míg mindketten meg nem zabolázzuk a gyerekkori sérüléseinket?
(furi ez, szóval szoktak így erről beszélni, de valahogy nem mindegy a mérték - ezeket csak úgy, magának az ember nem rakja helyre, én már ott tartok, hogy a nyomorult imagináció is jöhet, amit úgy rühellek, csak ez a tehetetlenség ne legyen már,
ez annyira frusztráló és reménytelen.)
és hiába mondja a pszi, hogy igen, ez külső ok, igen, erről nem tehetek (és a pasi se, ha neki is ez, de valszeg neki is ez pepitában, mondják),
attól még nem változik meg a helyzet.
attól még ugyanolyan szar marad a szar.
csalódottság meg csüggedtség van a témával kapcsolatban. mert azért ez kudarc, sőt, pofára esés.
megen.
(ja, a letisztulás folyamatának pár részletét látjátok, napok óta zajlik, mindenféle fázis volt már... ez a leìrogatós, ez is használ nekem sokat, valahogy piszkozatban nem olyan.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)