nőtt egy akkora undi pattanás az államra, hogy én nem is értem. tegyük hozzá, hogy már nem szoktak velem ilyenek történni, azért nem értem, és ezzz, mármint hogy nem szoktak, holott régen common problémám volt, csodálatos.
de ez most ezmiez,
és persze micsináljak vele???
(jobbhíján így mentem ki a világba, mert nem mertem hozzányúlni hirtelen.)
a mai nappal halottnak nyilvánítottam régi életem talán utolsó fontos átmentett darabkáját, az egyetlen még megmaradt szobanövényemet.
fene gondolta, hogy így meg lehet siratni.
mint például a naaaagy szőr-kérdéskör.
abból is egész pontosan a hogyan gyantázzuk le otthon magunknak a poppolónkat. (pardon.)
merthogy ugye: az én koromban már teljesen indokolatlan helyeken is megjelennek inappropriate szálak.
és bizony az intimszőrzet sem igen tartja már tiszteletben, hol van a testen a kozmetikai szalonok szerint neki kijelölt hely...
igy törtenik, hogy hiába fizeted ki a fullos intimgyantát, simán otthagynak olyat, ami pedig egyértelműen a része. (az náluk már pluszpénz lenne, annyit meg mondjuk azért nem ér ...)
szóval arcom, amikor lenézek a padon hesszelve, és fekete szőrök lógnak ki a rövidnadrágomból. (ebben a hőségben falatnyi, és fel is van gyűrődve, ahogy felhúzom a lábam... mert nyilván utálok rendesen ülni még nyilvános helyen is, és van olyan jól már a lábam újra, hogy szinte bárhogy tudjak.)
még jó, hogy nem járok strandra, se vízpartra, a bikinialsóból kétoldalt kivillanó szőrös farpofákkal pláne sehogy se tudnék azonosulni, még fejben sem.
szóval most próbálhatom feltérképezni, hova kéne majd (és pláne hogyan) felapplikálni a hideggyanta csíkokat, hogy ezt a kellemetlen esztétikai anomáliát megszüntessük.
(kedvenc elfoglaltságom lesz, már látom.
nem.)
(ugyanitt: mondjuk úgy általában az intimgyantáztatás intézménye is elég kérdőjeles esztétikai szempontokból... egy hétig tényleg nagyon szép, aztán viszont több héten át valami elb.ott mexikóikopaszkutya-elfajzottszfinxmacska mixre emlékeztet leginkább a látvány, vagy hát hogyismondjam.
elég igenytelen hatást kelt, na.
elképzelesem sincs, hogy ezt az aktív szexuális életet élő nők hogyan menedzselik-viselik, amúgy...
se, hogy strandra azzal a bikinivonallal hogy járnak.
és ugyan engem egyik se érint, de remélhetőleg még mind a kettő fog, szóval...)
_beletettem a melót rendesen, de találtam jóanyagú-kinézetű-árú nyári ruhákat.
_ezen nyári ruhákról sorra kiderült, hogy igazából azért nem durvakánikula-kompatibilisek.
(egy igen, abból kéne többet venni, gondolom... mondjuk az meg nagyon specifikus mintás és limitált felhasználású, mertmivelhogy rövid.
nehéz ügyek ezek.)
hogy elvesztettem egy nekem nagyon fontos barátságot.
mondjuk ha megkérdezzük a csajt, ő biztos azt mondaná, hogy nem, de én, amikor végre kihámoztam, hogy mi a franc történik köztünk és miért, arra jutottam, hogy ezek a dolgok nem férnek így bele, és az ő ilyen működéseivel nem fogok tudni mit kezdeni.
pedig az egész onnan indult, hogy történt velem valami nagyonjó (egy kirándulásféle), amit meg szerettem volna osztani vele.
amiből az lett, hogy ő minden létező módon elrontotta az örömöm, ahogy csak lehetett.
de ilyen durva invalidálással, olyanokkal pl, hogy itt nincs is minek örülni, én mindent is félreértek és rosszul látok a tèmában, stbstb... (csak reszletezve...) (egy pasihoz kapcsolódott amúgy, de külön kihangsúlyoztam, hogy nem is ez a lényeg az egészben, hanem... hanem amiket csináltunk meg útközben láttunk, ...)
ez volt a legnagyobb rész .. hogy én erről a konkrét eseménysorról is mindent rosszul gondolok, arról is, mi mit jelent abból, amit mondott, csinált... hogy mindent félreértek, és mennyire naiv vagyok, ...
meg úgy általában is mindent rosszul gondolok a pasikról, szexről, randizásról, párkapcsolatokról, és és és...
(de nem ezeket a nagyívű összefoglaló állitasokat tette, hanem konkrétumokon keresztül, folyamataban kötött bele mindenfélébe, amiket utólag visszanézve így lehet summázni.)
és amúgy utána meg olyan dolgokkal vitatkozott, amiket én sose mondtam, és hiába jeleztem mindig, mikor ez kibukott, hogy de hát én is úgy gondolom, ahogy ő, sosenem állitottam, hogy nem, és mondja már meg, hogy honnan szedi, hol voltam ennyire félreerthető, ...
ott átfordultunk abba, hogy ezekszerint valszeg én vagyok ennyire félreerthető, ha ennyire minden is félre tudott menni, értődni, és kézzel-lábbal, órákig próbáltam máshogy mondani, jobban elmagyarázni, védeni magam, helyretenni, megérteni, mért ad a számba csupa olyat, amit sose mondtam?!
(meg ami végülis teljesen megkérdőjelezi a világértelmezésem, a valóságészlelésem és a magamról alkotott képem is.)
és borzasztó volt, hogy valaki nagyonfontos hirtelen ennyire nem azt érti, amiket mondok, meg nem lát engem, holott eddig ez nem így tűnt, és hinni, hogy ez valószínűleg az én hibám es hogy tényleg ennyire rosszul kommunikálok és ertelmezek ...
(ennek minden kétségbeesesével.)
aztán később azt is a szememre vetette, hogy amúgyis úgy élek most, mint egy kamasz, ..., ... hogy 7 órát ilyennel töltök (bringázós kirándulás pasival, ráadásul munkaidő után, hűha), meg hogy nem önállóan nézek utána dolgoknak, hanem hogy pasik mutatják meg, segítenek, ... pedig fenn van már minden youtube-on, ... (felajánlják, néha némelyektől elfogadom, örülök neki ... mi is ezzel a baj?)
de mikor megkérdeztem az ilyeneknél, hogy és ez miért baj, miért zavarja, jött, hogy mindenki úgy él, ahogy akar, őt nem zavarja, nincs vele baj, ..
csak épp több perces indulattal teli, felháborodott, leteremtő, fejemhezvágós hangüziket küldött ezekről ...
kérdezgettem, hogy de hogy akkor ezeket miért hozta fel, milyen értelemben, de választ nem sikerült kapnom rá...
és aztán mikor nem hagytam annyiban, és erővel beleálltam, hogy márpedig bontsuk már ki, hogy hol megy félre a dolog, mert kiderült, h nagyrészt amúgy ugyanazt gondoljuk a párkapcsikról úgy általában, és olyasmivel vitázik, amiket én nem mondok,
és mondja el, hogy mi igazából a baja, mi zavarja, mert ez se derül ki napok óta,
akkor egy darabig tolta, hogy ő látja, mit ért félre, de én nem értem őt, amit én viszont nem látok,
de nem fogja elmondani, mert túl hosszú lenne / nincs kedve / hangüziben esetleg nem tudná jól / telefonálni nem akar már, mert velem ellentétben ő nem ér rá ilyesmikre, neki van élete, ...
na, hát és szép lassan csak sikerült kiszedni belőle, és teljesen wtf dologgá állt össze az egész.
rájöttem, hogy részben valóban kommunikációs issue volt, csak épp nem az enyém.
olyanok jöttek fel pl, hogy hát ha nekem van 7 órám pasikkal ilyesmit csinálni, akkor arra is lett volna, hogy őt találkozni hívjam, de mostanában nem tettem ... - persze ezt korábban semmilyen módon nem jelezte.
hogy mi össz csak 2x találkoztunk így, ne állitsam, hogy szoktunk - ami konkrétan nem igaz, hát el tudtam neki sorolni az összes többit is... (még véletlenül aludt is nálam, ami elégge xtrém körülmény ugye, engem ismerve, aki senkit se enged be szívesen a privát terébe...)
hogy mikor neki legutóbb volt pasija, én teljesen félrevittem a dolgot azzal, hogy azt jeleztem vissza többx, hogy nem helytálló a pasira ráhúzni olyasmik miatt a vizeslepedőt, amiket ő maga nem kommunikált / mashogy kommunikált, előbb kommunikálja, aztán kiderül, mit reagál - na de ésss emiatt ő nem hallgatott az ösztöneire és nem szakitott időben, pedig a csávó gáz volt, és ezért ő haragszik rám... (pedig mindig elmondtam, hogy de és attól még lehet, hogy a pasi gáz, csak ez nem tud kiderülni ebből a dologból konkrétan)...
hogy ő dolgokat akar velem csinálni, és én nem csinálok (olyasmiket, amikre már mind mondtam korábban, hogy nem velem fogja, mert én azokat nem szeretem, nekem azok nem jok, nehezseget okoznak, mert, stb ..., ..),
hogy ő ..
fú, nem, nem sorolom tovább, de voltak benne brutál önellentmondások amugy, amikkel szintén nem tudtam - tudok mit kezdeni.
olyasmik is, hogy kioktatott, hogy egy nőnek legyen tartása, határokat kell húzni, ezt mostmár nekem is meg kell tanulni, ha kapcsolatban gondolkodom, ahogy ő is mostmár - majd másnap közölte, hogy újra bepróbálkozott nála a nagyf.szú xy, akit eddig mindig elhajtott, mert ő mostmár tiszteletet és komoly érdeklődést tolerál csak, de most úgy döntött, holnap mégis felmegy hozzá igy amugy ismeretlenül, és jól leszo.ja.
(((igen, mégis van értelme, hogy a faszik társkeresőn dp-ket küldözgetnek, van találat vele. lásd ez a csaj.)))
én meg így: what?!
hát értsem meg, neki joga van annyiszor megváltoztatni a véleményét dolgokról, amennyiszer jól esik, és tudja, hogy én lenézem őt, mert dp-ket kap férfiaktól, de én nem értem, hogy most is milyen szar hete volt, és neki most ez segít. (okk, persze, csak előtte ekézett engem többx, volt, hogy órákig, hogy ilyeneket nem szabad csinálni, legyen már tartásom, így sose lesz senkim, ha ilyenekbe belemegyek, ezekre pazarlom az időm...ennek a finoman szólva is töredekéért.)
meg pl hogy én egyoldalúan ventillálásra akarom használni őt, de erre neki nincs szüksége. (s mikor felhoztam, hogy hátizé, sok, sok-sok órányit telefonáltam vele pár hete is még, hogy tisztán az ő pasis meg a gyerekkel kapcsolatos aktuális gondjait fejtegessük,
arra azt mondta, hogy jó, de azok már részben elmúltak, részben úgy döntött, hogy nem foglalkozik már vele, így már ő nem fog ilyeneket mesélni, meg már amúgy ő arra jutott, hogy lelkizni egy férfiismerősevel fog inkább, így velem már erre nem lesz szüksége, igy akkor én se tegyem, ...)
(persze ezeket se mondta korábban semmilyen formában.)
meg kiderült, hogy teljesen más a barátságképünk, énnekem az a pofázás, mély élménymegosztás, a kölcsönös támogató érzelmi odafordulás,
őszerinte viszont ez párkapcsolati szerep, és ő csak szabadidőpartnert akar egy barát személyében. (mint mondtam, korábban, mikor neki volt erre szüksege, akkor még ez nem így volt... és sehol, semmilyen formában nem jelezte.)
ja, és neki most ez a pozitív élménymegosztás is ventillálás, amivel én csak használom őt, egyoldalúan.
meg ilyen mindenféle, nekem váratlan, sokx zavaros eszmefuttatások.
(okk, gondolhattam volna, hogy valami nincs rendben, abbol, amit leművelt azzal a pasival, hogy ugymond csapkodott maga körül, mint valami sebzett vadállatka, oriási kilengésekkel meg önellentmondásokkal, velemény-váltásokkal, meg hogy mindenbe belelátott mindent egyoldalúan, de azt hittem, csak ez az első párkapcsolatos helyzet triggereli a korábbi bántalmazó, traumatikus szarságok után, mint a healingfolyamata egyik új mérföldköve, de hogy ez amúgy szituatív, és velem eddig mindig normális volt es úgy tűnt, jól megértjük egymást, ill ő is adhd-s, szoval az impulzivitás meg ilyesmik adottak, és kölcsönösen nem felrohatók...)
eddig egész életemben azon aggódtam, hogy a negatív élményeim megosztásával túlterhelem a barátságaimat,
olyan még nem volt, h megosztok vmi jót, és attól boruljon meg teljesen.
most meg ez történt tulajdonképpen.
szüeim meg ex is hajlamosak voltak elrontani, leszólni az örömöm, de ez most mindent vitt, a komplett "itt nincs minek örülni és te amúgy is a teljes témakörben mindent rosszul látsz, stbstb" tipusú hosszas invalidálással.
na és persze mikor azt reagáltam, hogy azért jó, hogy ezek így kiderültek végre es tisztázódik, mi is történik,
arra is csak azzal jött, többx is, hogy de látom, én most is csak beszélek, ahelyett, hogy végre akkor programozni hívnám.
pedig hát most sorolta el, hogy mi mindent csinálna. ... ha tényleg örülök, hogy kiderült, hogy ez volt benne, csak én erről nem tudtam, akkor nem érti, hogy miért nem.
megmondom őszintén: nekem akkor, miután napokig hallgattam, h mindent rosszul látok, meg hogy gáz vagyok, baromira nem volt kedvem azt mondani, hogy ú, igazából ez volt az egész mögött? csak b.tál mondani-elmondani, helyette mindenbe beleálltál? ú, hát akkor bocsi, gyere, csináljunk valamit ...
szerintem ez nem így működik.
(ill amúgy rá se értem pont, objektive se, szóval what.)
azota is szedegetem összefele magam ebből az élmenyből,
meg hogy hogy a picsbe tudtam őt ennyire benézni.
okk, a barátság rész csak fél év volt.
de akkorisna.
wtf, wtf.
ez a hét, ez minősíthetetlen dolgokat hozott (majd próbálom elmesélni, de nem ígérem),
amik után ma köbö totally széjjel voltam zuhanva, padlón, csak pityeregtem bele a világba, holtfáradtan, kapaszkodók nélkül. ésss tökre fel se tudtam jönni belőle egyedül.
annyira nem, hogy végülis a voltmunkatárs barimnak írtam, h fel tudna-e hívni kicsit, mert ilyen van és nagggyon help.
(azt kell tudni, h idén ővele sok megterhelő rossz történt, így igyekeztem sosenem rápakolni még az enyémeket is, meg kapacitása se volt kapcsolodni se sokáig.)
végül több hullámban, több órában, egy hullámvasutazós folyamatban (volt egy rész, ahol lejjebb vitt, mint voltam...) összeszedtünk.
nagyon hálás vagyok neki.
nade és ami a lényeg, hogy basszus, én tényleg úgy működöm, hogy addig kell rágnom a történteket, végiggondolni és elemezgetni,
míg meg nem értem, hogy egyáltalán mi történt, és hogyan, és miért, ...
ami nekem abszolút utólag megy csak, és így. (hogy gondolkodom és beszélek róla, hogy foglalkozom vele, intenzíven, aktívan.)
és ez egy időigényesebb processz.
és hát hogy ez egy processz.
de és azt hiszem, most estére láttam át csak igazán, hogy mijfranc is volt ez és hogyan.
és teljesen ledöbbentem, mert nem gondoltam, hogy ennyire nem látom a dolgokat, amikor benne vagyok.
ennyire nem láttam.
amúgy meg elképesztő, hogy ilyen így tud történni. hát wtf, de tényleg.