ez a hét, ez minősíthetetlen dolgokat hozott (majd próbálom elmesélni, de nem ígérem),
amik után ma köbö totally széjjel voltam zuhanva, padlón, csak pityeregtem bele a világba, holtfáradtan, kapaszkodók nélkül. ésss tökre fel se tudtam jönni belőle egyedül.
annyira nem, hogy végülis a voltmunkatárs barimnak írtam, h fel tudna-e hívni kicsit, mert ilyen van és nagggyon help.
(azt kell tudni, h idén ővele sok megterhelő rossz történt, így igyekeztem sosenem rápakolni még az enyémeket is, meg kapacitása se volt kapcsolodni se sokáig.)
végül több hullámban, több órában, egy hullámvasutazós folyamatban (volt egy rész, ahol lejjebb vitt, mint voltam...) összeszedtünk.
nagyon hálás vagyok neki.
nade és ami a lényeg, hogy basszus, én tényleg úgy működöm, hogy addig kell rágnom a történteket, végiggondolni és elemezgetni,
míg meg nem értem, hogy egyáltalán mi történt, és hogyan, és miért, ...
ami nekem abszolút utólag megy csak, és így. (hogy gondolkodom és beszélek róla, hogy foglalkozom vele, intenzíven, aktívan.)
és ez egy időigényesebb processz.
és hát hogy ez egy processz.
de és azt hiszem, most estére láttam át csak igazán, hogy mijfranc is volt ez és hogyan.
és teljesen ledöbbentem, mert nem gondoltam, hogy ennyire nem látom a dolgokat, amikor benne vagyok.
ennyire nem láttam.
amúgy meg elképesztő, hogy ilyen így tud történni. hát wtf, de tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése