nem ragadtam ott (az állapotban, semelyikben)

a kishugomék vendégszobájában hesszelek helyette. 

(félig előre tervezetten - tudtuk, hogy jövök, a fontos napokat, majd helyette napot, csak azt nem, hogy körülötte hogy lesz, kell legyen, pölö hogy itt alszom, meg hogy két éjjelt...)

egyszerre csodálatos és roppant zavarbaejtő arra kelni, hogy mindenki is ott áll az ajtóban-ágyvégében és bámul.

#kisnyuszik 

patakokban

úgy folyik a könnyem, amióta csak a mindenféle magyar számok keresgetése közben szembejött az apám sírjánál... - symphonic. zokogok rá, mint egy hülye, vagy egy órája legalább.

merthogy ugyan az enyém nem halt még meg, de nincs is már. 

nézem a dátumot, és tavaly novemberi.

tavaly novemberben ő már nem volt.

tavaly novemberre már az én apám is elment. 

tán elment már augusztusban, ültem mellette a buszon gyanútlanul, miközben ő már ki tudja, merre, hol volt... de minimum úton. novemberre meg seholse.

egy éve már.

és fáj. akkor is, ha nem szerettem. vagy hát nem úgy. akkor is, ha olyan ember volt, amilyen.

sok minden fáj.

miatta is sok. amik már nem jönnek pedig helyre. nem mondjuk ki. nem tesszük jóvá. nem kérdeződhetnek meg. 

nem beszéltünk igazából sose, de már nem is lehet. nem vele, az ott nem ő már.

sokszor, azt hiszem, az a stratégiám, hogy nem engedem magamnak átérezni a dolgokat, mert ha átérzem, az az elviselhetetlenség határát súrolóan fáj. csak néha valami gyomron talál. csak néha nem lehet távol tartani.

tudom, hogy minden öröknek és állandónak, változtathatatlannak tetsző dolog megváltozik, elmúlik... 

az élet pereg,

...elpereg..

a dolgok gyorsulnak.

a dolgoknak ez a rendje.

de ... akkor is felfoghatatlan. és akkor is fáj.

amúgyka

amúgy mostanában eléggé pörgött errefele az élet. kicsit nehéz úgy mesélni, hogy foghíjasan írtam meg az eddigieket is, de valahol ott hagytuk abba (már a random pasis gondolatokat leszámitva), hogy le voltam merülve és bezárulva a szociális kapcsolódást illetően...

na, ez oldódott. nyüzsögtem is elég sokat egyből.

voltunk beszélgetéseket hallgatni az ingában, meg fancy kiadványbemutatón, ezeken találkoztam elég sok ismerőssel... voltak kvzós meg sörözős 1-1es beszélgetős beülések is... voltam társasozni a szokásosakkal, meg rajtuk keresztül újakkal is, meg azon a társasos rendezvényen... találkoztam végre feleségekkel, párokkal, gyerekekkel élőben is... hallgathattam BeckZolit fellépni, lett képem is vele, lett képem másik menő énekessel is, hála a csajoknak, akik visszarángattak, mikor mondtam, hogy ójajj, nem csináltunk... voltam osztálytalálkozón, megdöbbentő módon jó volt. családoztam-rokonoztam is többx: temetőztünk is ugye, felszentelték nagybátyám sírját is, meg mind2 hugom többx járt fenn Pesten... unokaöcsiztem is rendesen. a szerelősrác 2 részletben megcsinálgatta a bringámat, voltunk teázni, mesebeli forrócsokit inni is, s volt szerencsém kipróbálni rendesebben egy országúti biciklit is, neki hála. bicikliztem, amíg lehetett, és meg-megszólítottak emberek, illetve én is azt a lányt.. az informatikus fiúval is azóta is csetelgetünk, kár, hogy, tudjátok, mert elég sok a közös metszete az érdeklődésünknek.. járt nálam az exkolléga barátom is segíteni, mikor úgy tűnt, elromlott a mosógép.. megcsináltunk csomó apróságot és dumáltunk sokat. bandáztunk a cseh sráccal, míg haza nem ment. telefonálgattunk az idegesítő csávóval, kitárgyalta nekem az új nőt a képben. meg próbált telefonálgatni-találkozni az exexem is (de őt nyilván leráztam, hát nemár). 

ja, mindez nem ilyen időrendi sorrendben.

meg ugye mennek a messengeres csitcsetek az emberekkel jobban mostmár, nem nézem napokig az üzeneteket, hogy dejó, de basszus, nem megy.

gyerekezni nem gyerekeztem, mert pár hétnyi kórház után meghalt a volt anyósom. gondolom, most se fogok még egy darabig, de megyek majd a temetésre.

ennek kapcsán nyilván beszéltünk egy mindenre kiterjedőt exszel telefonon. mégiscsak egy évtizedig egymás családja voltunk, minden rokonunkkal, ez akkor is nyomot hagy, ha már eszünkbe se jut úgy a másik sose.

fogok találkozni gimis exbarátnővel is, meg  ráírtam egyetemire is, hogy mostmár aztán hívjon fel helyzetjelenteni, mizu (ő a gyenge láncszem). meg összefutottam pl volt kolléganővel a pékségben...

igyekszem csakúgy dumálós találkozást is szervezni még barátokkal is...

amúgy alapvetően továbbra is elvagyogatok magamban, szüttyögve a kis dolgaimmal... nagyon mélyen voltam, de valahogy jövögetek megint felfele. nem tudom, mi lesz, hogy lesz, de ez most egy kalandosabb, emberekkel érintkezősebb etap volt.

(le is tudott fárasztani rendesen, de töltött is, csak máshogy.)

maradhatna ez a felfele, meg jobbkedv. (maradhatnának az emberek és pozitív impulzusok?)

mehh

no hát keddre sikerült összeszedni valami takonykórt.

de úgy, hogy estére mentem volna a társasos sráchoz, és akkor így előtte elkezdtem fújogatni az orrom. azt mondta rá, sebaj, induljak, ő nem fél, meg hát vasárnap úgyis együtt voltunk már...

erre mire odaértem, totally kijött rajtam, játszani se tudtunk, úgyhogy tulképp átmentem hozzá teázni, bacikat szórni meg szenvedni a kanapéján.

fun volt. (annyira nem.)

másnap reggel kaptam egy kvt, aztán másztam haza a saját takaróm alatt fetrengeni tovább... amit azóta is csinálok.

azt reméltem, hamar átmegy, de egyelőre semmi látszatja a gyógyteáknak, gyömbérnek, fokhagymának, etc. ...

annak örülök, hogy még tegnap voltam kicsit olyan jól, hogy gyors hajat tudjak mosni,

és bevásárolva is pont be volt,

annak nem, hogy épp félbeszakadt egy pakolási folyamat, és most aztán tényleg brutálisan idegesítően néz ki a lakás, pedig épp haladtam vele szépen,

se, hogy ki kellett hagyjam a könyvtáras társasozást is, amire pont tudtam is volna menni meg olyat is tanultak, ami érdekelt,

nomeg legkésőbb tegnap már a decában kellett volna aláöltözőket meg ilyesmiket próbálgatnom (blackfriday akcios hét van, de csak holnapig, juhú),

ill most, hogy szintet lépett a hideg, egyből körmömre is égett, hogy nincs egyetlen olyan nadrágom se, aminek a szára alá beférnének a bakancsaim-csizmáim... s a felhajtogatott baggy momjeansek inkább átmeneti megoldást tudnak csak nyújtani.

szóval nemjó.

(nem tudom, írtam-e itt legutóbbi nekifutásomat a 20 (de lehet 30)+ darabnyi nadrág felpróbálásával... de attól tartok, elég sok időt igényelne pont mind2 ruhabeszerzős projekt.)

márpedig ha meg is gyógyulok, biciklizni akkor se fogok tudni már kimenni megfelelőbb rétegek nélkül, és utoljára szombaton voltam, éssss már kivagyok a hiányától, konkrétan.

szóval ezek mind ... sürgősek.

meg amugy is alig tegnap ota fekszem, de már úúúgy unom...

jó, igazából ki se bírtam. mivel arra keltem, hogy még mindig gőzerővel bontják-fúrják felettem valahol a lakást, és már majd' szétment tőle a fejem, végül felöltöztem és elhúztam baconos toastot enni, meg aztán akkor már egy jó forró kávéval kicsit sétálni, levegőzni, aka ki a szigetre, ofcourse.

na, hát jól is esett, mìg bele nem feledkeztem egy telefonbeszélgetésbe (keresztanyámmal, kivételesen eszembe jutott keresni, vállveregetés), hogy a végére egyszercsak leessen, hogy totál lefagyott a lábam és a kezem, és elkezdtem nagyon fázni. (ez a bakancs, amiben több éve élek ilyenkor, szerintem kikopott, vagy én nem is értem, de már másodszor történt meg, mióta elővettem...)

na, ez lehet, nem volt így a legjobb 5let, de komolyan nem bírok már a fenekemen megülni, én nem tudom, hogy bírhattam  régen, az exnél. (teljes rejtély, ott mi volt, hogy volt...)

7végére meg elvileg lestoppoltak a mindenféle kerékpáros ismi fiúk, jó lenne, ha tudnék velük már tal.

drukkoljatok.

hogyan lehet ez még szürreálabb

itt végül asszem kimaradt, de nagy nyűglődésemben az is kiszaladt még a számon, hogy hozzám mostmár szerintem inkább illene valami informatikus, mint egy újabb vendéglátós...

erre most látom: hát nem hogy az a szentem?!

hát okéka, tényleg.

ha valakit érdekel, van-e az univerzumnak humora - na, szerintem van.

qrvavicces update

erre ma megszólított mégvalaki, és ő nem csak biciklizik, de társasozik éssss: még utazgat is*. 

gondolom az univerzum is olvassa a blogot, és ez amolyan fogdmegasöröm.

de ugye kívánni csak szépen, pontosan - nem soroltam el se, hogy kellően férfias, se, hogy korban megfelelő legyen...

szóval megint egy fiút küldött, muhaha.

((láttam én őt már rámmosolyogni múltkor is úgy, hogy gondolkoztam, hogy pedig olyan kis fiatalnak tűnik... s most itthon megnèzve a profilját tényleg az.

meg most hirtelen nem is tudom - talán ő volt az is, aki legutoljára mutogatta nekem, hogy ügyi vagyok... az nagyon jól esett akkor, de esély nem volt megjegyezni, kitől jött, mert èpp csillogó szemekkel halasztottam megfele magamat, ahogy visszakaptam a nyeregben a flowmat.))

(*konkrétan pont volt azon a külföldi bringázós úton is, amiről most 7végén jött nekem szembe az infó, hogy létezett, egy biciklis lány fészbukját nézve, akit meg én szólítottam meg ... 

és gondoltam is, hogy de menő... 

éssss ami ráadásul ugyanott volt, ahova a biciklis srác szokott kijárni, és agyaltam is akkor, hogy amúgy vajon ő megy-e erre, de szerintem ő csak simán ugyanott volt-lesz ugyanazt csinálni a maga útját jàrva, okosbüdzséből. mert mondta, hogy idén először repteti a bicóját is. 

aki megszólított, kivételesen nem tagja az ominózus körnek (még), ennek örültem, de egy percre most belegondoltam, hogy ha kiderül, hogy ezek ott viszont együtt voltak, én már tényleg nem tudom, mit szólok...

új ismerősöm így is csodálkozva mondta, milyen kicsi a világ, hogy én erről pont most pont így hallottam.... de én csak nevettem, hogy hajajj....nem is tudja, mennyire. 

pedig akkor még én se tudtam ám...

slusszpoénnak ugyanis van egy közös ismerősünk - széles e világból pont az az egyetlen, a nyárvégi csávó, az a legutóbbi randizós sztori, ami miatt százszor meggondolom azóta a dolgokat. s akinek aztán semmi köze ehhez a közeghez.

szóval már úgy nyitottam meg először a profilját, hogy hát ezt tényleg nem hiszem el.

whaaaat.)

...

jó-jó, tudom, de amúgy nem látom ám ilyen negatív fényben őt, csak amikor ilyen szigorúan megvizslattam a kérdést, jött ki ez,

meg nem is randizunk, mert first time evör közöltem valakivel, hogy ugyan szeretném jobban megismerni őt, de addig én még nem tudom, akarnék-e randizni, mert nem ismerem, szóval ne randizzunk. de ez nem egy nem, hanem egy még nemtudom.

szóval nem randizunk, ami amúgy hasonlít a randizásra szerintem, csak levettük rólam a nyomást, és ez így most jó.

no és a biciklis srácos dolog szanaszét-triggerelt, pedig ő meg amúgy fogalmatlanul éli világát kitudjahol, minden is mindig rólam szól csak, azzal van dolgom most is, nem vele, ofcourse.