majdnem elcsábultam,

hogy ezt beküldjem a családi csopiba... de őszintén? vannak, akiknek már mindegy [szomorú, már-már elkeseredett fej]

((lábjegyzet: nem véletlen az se, hogy nem linkelem))

(((update: amugy ez mééért ilyen homályos-pixeles?! wtf)))

miezazidő

valaki megemlítette, hogy két hét múlva nyár, én meg teljesen ledöbbentem. hát az kizárt. hogy?! (az idő a szó minden értelmében hova lett???)

mondjuk némi (sok-sok) morgás mellett azért csak előrángattam a vastagabb outfiteket és levegőztem mindig.

viszont ma tényleg annyira erős hideg szél fúj, hogy még nagyon felöltözve se tudtam kimenni a szigetre a kvmmal, 

na és ez azért már tényleg kicsapta a biztositékot.

kedvesuniverzum, wtf?!

de hogy jót is írjak

kibekkeltem, visszahoztam magam, voltak előtte is, közben is jelentőségteljes  találkozások (sőt, mérföldkövesen fontosan jelentőségteljes is), és most is összejött a nulláról egy tartalmas hétvége, csomó pozitív inputtal.

ráadásul kétszer is kerültem olyan társas helyzetbe, ahol tulképp magamban voltam sok ismeretlen ember közt, ami nekem instant szorongás, de végülis jól megugrottam.

és pozitív visszajelzések érkeztek utána, 

meg még azt is megkaptam, hogy bármit csinálok is magammal és az életemmel, csak így tovább, és látszik egy erős pozitív változás...

#örülünk

magyarázat a cigihez

ja, mert - most látom, nem írtam, de - az első megborulás alatt kezdődött, egy nagyon jó hangulatú barátozás alatt eszkalálódott, és a második, a naaagy megboruláskor lett heló. az nagyon rosszkor jött, ott, ha nem történik, lehetett volna még megfogni, de az kicsapott bennem napokra minden biztosítékot tényleg.

nagyon féltem ettől az elmúlt évben, nagyon figyeltem is rá, utána pedig olyan büszke voltam, hogy ezt ilyen jól nemcsinálom, hogy még a leg-leg-leg durva kínlódások és kisértések közepette is ügyesen kitartok...

erre...

ráadásul pont a legatyásodáskor (ami sajnos előbb erkezett el, minthogy kész legyek rá, nem voltam elég gyors, hiába igyekeztem - nem, nem tudtam tudatos lenni a kerdesben, az utolsó pillanatig szembe se tudtam nézni a helyzettel), mikor hirtelen előkerült még a 'cigit veszek vagy eszem' szánalmas dilemmája is - ésss tudjuk jól, hogy az a fajta dohányos, aki én voltam, kérdés nélkül mindig a cigit választja. 

(jó, elvileg nem marad fenn ez a probléma, de nagyon fájó ismerősség volt régröl, és instant pánikot keltett.)

mondjuk amúgy is összeomlott az evés-ivás-alvásom egy laza tíz napra, a krízis plusz sok alkohol plusz a cigi plusz a front megtette hatását - hát, megdöbbentően a világomat nem tudtam, fizikailag főleg, hiába rendeződött maga a kiváltó helyzet bő 3 nap alatt.

a most szombat volt az első, hogy azt ereztem, rendesen ujraindult a rendszer.

[csúnya, csunya szavak.]

és akkor tetézve ugye a mindent

ma megpróbáltam kézbe venni ezt a dohányzós dolgot - tippeljünk, hogy' sikerült.

nagyon köszönöm magamnak, erre még igazán szükségem volt, tényleg.

azóta vol.2 - régi, updattel a végén

A srácot amúgy az univerzum küldte (húsvét - a szerk.) hétfőn éjjel ... mert délután csodálatos időnk volt, és mindennél jobban vágytam biciklizni. csak épp a biciklim nincs nálam, mert lövésem sincs, hova tehetném. nekiálltam hát megtanulmányozni a mol bubit - az appot is letöltöttem, majd mikor láttam az árat, kiszámoltam, hogy úgyis berántana, és 3 óra alatt nem úsznám meg, és nincs ingem-gatyám rá most,

szóval csak megkerestem a legkevesbé forgalmas utat a szigeten és üvöltő zenével a fülemben végigsétáltam rajt' oda-vissza...

emellett megcsörgettem, de nem reagált - de annyira azt éreztem, hogy ez lesz a napja, hogy mi irl is kontaktálunk, így fél év után újra, hogy még így is "fenntartottam" neki az estét - vagyis hát akkor épp mehettem volna a társasoshoz aludni, ha nagyon akarok, de maradtam, mert azt éreztem, helyet kell hagynom ennek.

s lőn. 

egyből ki is derült, hogy neki van bubi előfizuja a saját bringa mellé, amivel jött, és már hozta is nekem az út túloldaláról, és mentünk is tekeregni a szigetre... 

ami maga volt az instant boldogságélmény.

így teljesüljön az ember minden vágya.

emellett amikor húsvétkor az utolsó pillanatban kiderült, hogy anyámnak vmi fertőző bakteriális izéje van és ezért nem mentem le családozni, holott ott akartam tölteni, akkor a csalodottsag, szomorúság, majd a "már megint a városban ragadok egy ünnepen egyedül a betervezett és várt családozás helyett" dühe es pánikja utan szepen összejöttek-álltak a dolgok.

azt a napot az unokatesómmal töltöttem, beültünk enni meg sörözni is olyan helyekre, ahova már szerettünk volna,...

majd organikusan adta magát egy bandázás a társasos srácnál... (de hogy igy hazaértem és elővettem a telefont megkerdezni, mi lenne, ha, mikoris megkérdezte ő.) voltam otthon is magammal, az unokatestvérem meghívott egy húsvétozós vacsira magához, igy lett sonka- meg tojás- meg kalácsevés mégis, sőt, a nagynénémék küldtek nekem általa otthonra is egy kis szeretetcsomagot, ha már igy jártam..  végre először rendesen jártam a szigeten, és végül ugye ez a bringázós, összebújós, nagyon váratlan, feltöltős ujratalálkozás A sráccal... (mert ő aztán ilyet velem sosem fog, semmi progizás meg időtöltés meg nálammaradás, magyarázta volt a pár nappal korábbi 2 orás telefonbeszelgetésben hosszan-hosszan, mielőtt azután valami cuki álombacsevegésbe fordult át az egész, hogy ott maradjak utána fejcsóválva, hogy te aztán nem vagy semmi, gyerek... de akkor maradj magadnak, vagy mittomén..)

[nem, ezekkel a férfiakkal nem járni akarok, mielőtt még, de azért na - a szerk.]

[ha már mondtam, bocsi.]

(A srácban az a durva ugye, hogy abszolút tudta, hogy kell a mit, ami hianycikk az eletemben,  plusz hogy ki tud nyitni bennem olyan dolgokat azzal, ahogy él, mentálisan, amiket akarnám, hogy még nyitogasson, szóval hogy ő sem csak egy pasi, ahogy a társasos sem.)

na es akkor az update: egeszen hamar eszkalalodott a bicikli-helyzet. 

addig-addig ficergett bennem a gondolat, hogy következő hét kedden, miutan ex felajánlotta, át is tekert velem a városon, tőle hozzám, kíséretnek (vagyis inkább felvezetésnek).

egyedül nem is mertem, nem is tudtam volna. 

azóta szerencsésen kideritettem, hogy a háznak van saját belső fedett-zárt közös biciklitárolója, micccsoda mázli tenyleg. (ez a kérdés valahogy nem került korábban szoba a tulajjal, nem is értem.)

mondjuk meg mindig az előszobában áll erintetlenül, mert nem találom a lezaromat es igy nem is merem kitenni, meg jól is esik nézegetni valahogy...

meg még nem is ültem ujra rá... de #boldogság.

majd.

tegnap este random hivott A srác ki tekerni a szigetre, de epp tarsasozni voltam - meg amugy pont kicsit sikerült "összekapni", ami utan azt irta visszahív, de nem tette, ... amugyis ilyen izé az egész, múltkor nagyjából eltűnt, miutan, azt hittem, heló, de azóta visszapörgött (a chatembe).

a társasos sráccal ugye nem qrtuk el megse, egyik alkalommal se, amint lathato, kimozogtuk a kerdeses dolgokat,

de pont az elmúlt hetem elvitte az, hogy úgy összevesztünk, mint en nem is tudom, 

és ez engem brutál megborított.

leginkább a saját reakcióm, de az ő megszűnésének eddigi legdurvább eshetősége is, miután mi amugy rengeteg időt töltünk ám együtt. (amiben a szex mellekszál, neki is. talán egy baratom fogalmazta meg legjobban, hogy ez amolyan szituativ családság most leginkább, ő egy fontos, viszonylagos stabilitast nyujto pillére a kis healingemnek ebben a fazisban, ... nomeg ő is eleg motivalt volt megtartani, es akár inkabb szkippelni az egymashoz nyúlos dolgokat, ha csak ugy megy, szóval most ebben elegge megtaláltuk egymast a maga meg nem határozott modján...)

most ugy áll, hogy ezt is kimozogjuk,

csak épp nekem nehéz kimozogni a saját általános megborulásom. de alakulgat.

ez amugy már a masodik volt, miota az elmult hetekre már sokkal jobban lettem (mármint váratlan durva megborulás, mééélypont, az első az előző poszt kitevesekor, azért írtam, h elromlott a minden is) - azt mondják az okosok, ez így tud lenni, és minel jobban mennek a dolgok, annál nagyobbak lehetnek. hát köszi.

de mondjuk ekkora ne legyen.

ez most ilyen ... nem is tudom, talán a januári srácos hatraarc utáni második legnagyobb volt. benne volt a nagy váratlansag- hirtelenseg-faktor is, nyilvan.

értem es latom, hogy ezek a fiúk, ugy általaban a fiúügyek amolyan nemjó külső kapaszkodók, 

de paralell iszonyúan dolgozom magamon, meg a mindenmáson, hogy legyenek belsők, sőt legyen egy új, nemüres, funkcionáló életem,

es akkor szerintem ezek is kopnak, helyrekerülnek majd.

szóval amugy nem ezen van a fokusz ám, csak ebben találom meg addigis a ... na, ertitek. (meg ezt is lehet jobban mesélgetni, ha skandallum, ha nem.)

nomeg ...

nomeg sajnos nagyon sebezhető és elveszettke vagyok még mindig, és behúztam azokat, akik rezonálnak rá, nyilván.

és a szeretethianyom óriasi.

és a szex, nöiség-nőség, vonzóság, kapósság, eletkori lehetősegek, ferfiakkal kapcsolódás, ez az egesz temakör minden vonatkozásában maga egy nagyon felszinen levő issue mar csak ugy az előzmenyek es elethelyzet okán is, ugyamúgy.

de hogy szintén: majd.

mászom vissza felfele... ilyenek.

légyszi ne

nemigen van kapacitásom hírportálokat olvasni (se vidiket nézni ilyesmiről vagy podcastet hallgatni, mint aktuális trendek),

így különösen durván szembesülök vele, amikor random megnyitom, mennyi őrült ijesztő dolog történik a világban.

pár éve még egy is elég lett volna ezekből, hogy totálisan és hosszan pánikoljunk, most meg komolyan mindig van belőlük valami újabb párnaponta...

és én még emlékszem, mit tanultunk az iskolában, s pláne miket mesélt a két nagyanyám.

sose féltem még ennyire a háborútól.