ja, mert - most látom, nem írtam, de - az első megborulás alatt kezdődött, egy nagyon jó hangulatú barátozás alatt eszkalálódott, és a második, a naaagy megboruláskor lett heló. az nagyon rosszkor jött, ott, ha nem történik, lehetett volna még megfogni, de az kicsapott bennem napokra minden biztosítékot tényleg.
nagyon féltem ettől az elmúlt évben, nagyon figyeltem is rá, utána pedig olyan büszke voltam, hogy ezt ilyen jól nemcsinálom, hogy még a leg-leg-leg durva kínlódások és kisértések közepette is ügyesen kitartok...
erre...
ráadásul pont a legatyásodáskor (ami sajnos előbb erkezett el, minthogy kész legyek rá, nem voltam elég gyors, hiába igyekeztem - nem, nem tudtam tudatos lenni a kerdesben, az utolsó pillanatig szembe se tudtam nézni a helyzettel), mikor hirtelen előkerült még a 'cigit veszek vagy eszem' szánalmas dilemmája is - ésss tudjuk jól, hogy az a fajta dohányos, aki én voltam, kérdés nélkül mindig a cigit választja.
(jó, elvileg nem marad fenn ez a probléma, de nagyon fájó ismerősség volt régröl, és instant pánikot keltett.)
mondjuk amúgy is összeomlott az evés-ivás-alvásom egy laza tíz napra, a krízis plusz sok alkohol plusz a cigi plusz a front megtette hatását - hát, megdöbbentően a világomat nem tudtam, fizikailag főleg, hiába rendeződött maga a kiváltó helyzet bő 3 nap alatt.
a most szombat volt az első, hogy azt ereztem, rendesen ujraindult a rendszer.
[csúnya, csunya szavak.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése