legalábbis rózsásabban, mint előtte. sokkalta. (testileg-lelkileg is egy csokornyival...)
azon töprengek, meg akarom-e őt változtatni. (ezt nem ő vetette fel, saját észrevétel.) mert hát jelenleg annyi (részemről) kifogásolt dolga van, ezeket ne, ezeket inkább, ezeket meg máshogy/máskor csinálja pls, és akkor ez most azt jelenti-e, hogy nekem ez a fiú megfelel, ha (ismétlem: ha) mindenen változtat (azaz egy másik ember lesz), vagy mit.
vagy ez csak az a meglehetősen rosszul kommunikált (jogos) igény, hogy tanuljon (végre) meg engem, és aktívan vegyen részt az összehangolódásban.
vagy mezei hullámvölgy, a csillámpónik kijózanodása, egy megerőltetőbb időszak velejárója, mikor a kapcsolatunkon kìvülre koncentrál jobban, akármi, de mindenképp valami természetes, normális jelenség.
vagy a saját, privát, az objektív valóságot kitakaró, valamivel épp triggerelt "engem senki nem ért, ràm senki se kíváncsi, az én igényeimet mindig telibekakkantják" paráimról van szó (kedves betegségemnek hála).
vagymi.
valaki igazán feltalálhatná már a nagykönyvet, amit ilyenkor fel lehet csapni, és jól kinézni belőle, mifene.
olyan rohadtul bonyolult (nekem) az élet.
(kérdőjelek azért nincsenek a posztban, mert technikailag csak tényközlök a mélázásomról, asszem.
kaptam nutellát is, ami azért csak részeredmény, mert 2 éve ugyan még odavoltam a nutelláért, de azóta már nem izgat különösebben, nagynéha rámjön a kellvalami édes, de nem specifikusan ez, plusz van egy bontatlan üveggel a szüleimtől.
ettől úgy érzem, régen, kábé a megismerkedésünkkor még figyelt rám, azóta viszont... szóval arra a rettenet fájó érzetre, hogy "nem is ismer", sőt "nem tesz semmit, hogy jobban megismerjen, nem is akar ismerni, nem is érdeklem",
arra ez gyógyír is, de közben nem.
például.
meg ilyenek.)
2018. február 16., péntek
2018. február 14., szerda
részletekben a zördög
a zördög, ami nem alszik.
például a múltkori "a férfi költsön rám", az tovább bontva valójában az elköteleződésről szól.
hogy a költés bizonyítéka az elkötelezettségének. hiszen ha elkötelezett, akkor 'hazaadja', akkor nem sajnálja. ha sajnálja, akkor ugye egyből felmerül a miértis.
szóval azért olyan érzékeny pont ez.
bizonytalanság.
kétségek.
például a múltkori "a férfi költsön rám", az tovább bontva valójában az elköteleződésről szól.
hogy a költés bizonyítéka az elkötelezettségének. hiszen ha elkötelezett, akkor 'hazaadja', akkor nem sajnálja. ha sajnálja, akkor ugye egyből felmerül a miértis.
szóval azért olyan érzékeny pont ez.
bizonytalanság.
kétségek.
ez miasz.r ez már megint
szóval a pasival nyűglődünk, rémesen, és próbálom meggyőzni magam róla, hogy én túlreagálom, ő meg kimerült, és ezért veszekszünk, és előfordul az ilyen, nem pedig az van, hogy reménytelen.
mert amúgy most kib.tt reménytelennek érzem.
már három átbőgött estén vagyok túl zsinórban.
már betegszabin is voltam, mert a sok sírás miatt teljesen lenullázódtam fizikailag. (nem szabad ennyit, mert úgy fogjàtok érezni reggelre, hogy leszakad az arcotok, szétrobban a fejetek, süt a bőrötök, fáj minden izületetek és nyirokcsomótok, és kirázza belőletek a lelket is a hideg, no és persze nem tudtok nézni, csak cszukottszemmel, úgy lüktet a szemgolyótok. nem remek...)
már olyanokat mondok a számmal, hogy megszégyenített a szexualitásomban. meg, hogy mintha teljesen, de tényleg gyökeresen máshogy képzelnénk el azt a párkapcsolatot, amiben élni szeretnénk.
nagyon félek, hogy ez így marad, és többet nem tudom felidézni, miért is gondoltuk jó ötletnek az összecuccolást és közöséletet, milyen volt az a decembertől mostanáig tartó veszekedésmentes, intelligensen vitatkozós időszak, amikor minden olyan működőképesnek tetszett. és normálisnak.
(ez valami hasítás, hogy nehezen hozzáférhetőek róla az emlékek, a tudás?)
boldog valentinnapot, hesteg.
(eddig még az influenza volt a legjobb, amit ilyenkor tőle kaptam, azabaj.)
remélem, elmúlik, hesteg.
mert amúgy most kib.tt reménytelennek érzem.
már három átbőgött estén vagyok túl zsinórban.
már betegszabin is voltam, mert a sok sírás miatt teljesen lenullázódtam fizikailag. (nem szabad ennyit, mert úgy fogjàtok érezni reggelre, hogy leszakad az arcotok, szétrobban a fejetek, süt a bőrötök, fáj minden izületetek és nyirokcsomótok, és kirázza belőletek a lelket is a hideg, no és persze nem tudtok nézni, csak cszukottszemmel, úgy lüktet a szemgolyótok. nem remek...)
már olyanokat mondok a számmal, hogy megszégyenített a szexualitásomban. meg, hogy mintha teljesen, de tényleg gyökeresen máshogy képzelnénk el azt a párkapcsolatot, amiben élni szeretnénk.
nagyon félek, hogy ez így marad, és többet nem tudom felidézni, miért is gondoltuk jó ötletnek az összecuccolást és közöséletet, milyen volt az a decembertől mostanáig tartó veszekedésmentes, intelligensen vitatkozós időszak, amikor minden olyan működőképesnek tetszett. és normálisnak.
(ez valami hasítás, hogy nehezen hozzáférhetőek róla az emlékek, a tudás?)
boldog valentinnapot, hesteg.
(eddig még az influenza volt a legjobb, amit ilyenkor tőle kaptam, azabaj.)
remélem, elmúlik, hesteg.
2018. február 8., csütörtök
mindenféle kencékről, ajándékozásról és szegénységtudatról
mégegyhétfő.
nem tudom, mi van.
amúgy azt se értem, hogy a szuper "mindenmentes" lemosómban hogy' nem szúrtam ki a szulfátot a kb második helyen. megnéztem pedig ezerszer, elolvastam kb az összes véleményt, erre tessék: ez a szulfát szinte ugyanaz, mint az sls, és sokkal rosszabb, mint az sles, amit ugye kb mindenbe tesznek. hát remek.
nem akarok semmi lótúloldalát, biobuziba átmenni és eszetlenül elutasítani minden civilizációs vívmányt,
millió éve használok sles tartalmú cuccokat full fogalmatlanul, és nem tűnt fel, hogy ártana, csak az arcomra valami nagyon kímélőt akartam kenni, mert egyelőre nem értek hozzá...
hát, nem jött össze.
(nagyonnevetek.)
amúgy a rengeteg új infó kiüti az agyamat, sehogy se àll össze, a mobilnetem olvad, a telefonon olvasás meg nem annyira hatékony ebben,
már fogalmam sincs, mit miért, amit tegnap pedig még tudtam, és visszakeresni is bonyi.
így nehéz lesz.
de akkor is lesz egy megalapozott álláspontom! (csak azt nem tudom, mikorra...)
annyi biztos, hogy este kipróbáltam egy új sampont, ami ajiba volt otthon, és most iszonyúan viszket a fejem.
egy tehát kilőve.
(újabban valahogy nem jó a hajam, és többen megpedzették, hogy megint ideje sampont váltani,
ezzel csak azért kezdek kísérletezni.)
mondjuk nem is értem, attól a márkától még semmi se vált be sose, mért gondoltam, hogy hátha majd most.
karácsonyra kaptam a "sógornőmtől", ami nekem furi... az ilyen szappan-tusfürdő-testápoló csomagokat még valahogy el tudom helyezni a koordinátarendszeremben (bár általában remek jelzője a kapcsolat személyességi fokának, khm), de sampont? ... azért az, kinek melyik válik be, elég egyéni, nem?
sose jutna eszembe random sampont adni senkinek.
(mondjuk tusfüdőt se hiszem, de azt még inkább el tudom képzelni, hogy elhasználja, ha már...)
ráadásul én a világ legegyszerűbb esete vagyok, mert ha megtalálom, mi műkődik nekem, ragaszkodom hozzá... éveken át.
(pl eddigi felnőtt életemet a head&shoulders + fekete gliss kur spray, és előtte a kénes médea + mostmegnemmondommilyen balzsam kísérte végig.)
szóval elég a környezetemnél utánakérdezni.
ez ráadásul egy hajszálvastagító cucc, amire nekem pont semmi szükségem szerintem, így is inkább ritkíttatni szoktam a fodrásznál, mert sok meg nagy, meg stb.
szóval nem elég, hogy full másfajta sampon, de még annak is egy igen speckó darabja.
el se tudom képzelni, mi lehetett a koncepció.
(megint nevet.)
persze kaptam mellé tusfürdő-testápoló-illatgyertya kombót is, meg "anyóstól" is hasonlót,
hát, nem állíthatjuk, hogy megerőltették volna magukat,
bár úgy sejtem, ez itt olyan "ahány ház,..." féle különbség, unokatesómék is sokszor ilyen értelmetlen vacakságokra pazarolják a pénzt (amiket nagyrészt rásózok másra vagy kuka), nincs ajándékozási kultúrájuk (vagy hogy is fogalmazzam meg), fantáziátlanság is, hasonlók...
én amúgy az ilyen kencékkel úgy 20 éves korom óta úgy vagyok, hogy csak ami személyes választásom, azt tartom a fürdőben,
és csak mostanság, a pasi miatt tértem át arra, hogy mindenfélét kipróbálgatok, mert nála az övét használtuk, ami mindig random volt.
de vágyom visszaváltani arra, hogy nem kenek magamra bármit, csak mert kaptam, vagy olcsó volt, csakis szimpátia alapján, és csak akkor használom el, ha beválik...
pl most 3féle ajándék sorakozik bontva, de őszintén, mind a három mellé.
szeretném megengedni magamnak, hogy elpasszoljam őket...
biztos benne van, hogy felnőtt koromig sose választhattam én, vágyom az önrendelkezés és önkifejezés szabadságára,
de legesleginkább azt az undormány "nincspénzünk" érzést akarom levakarni magamról,
amit életem nagyrészében cipeltem és cipel a pasi is,
ami úgy nyom minket, hogy a valódi szegénységnek közelében se jártunk igazából.
ami mindennek ad egy mellékízt, pedig a szüleinktől kaptuk, azt hiszem.
persze spórolni hasznos, ha az ember okosan teszi (vagy néha adott élethelyzetben muszáj is),
de sokszor azon kapom magam, hogy bizonyos dolgokat full logikátlanul megvonok magamtól, míg másra meg elszórom a sokkal nagyobb összeget (- amire nincs tiltás a fejemben, mert a családi életünkben nem fordult elő).
ezek a beépített tiltások rémesek.
például, hogy ekcémás lett a kezem egy mosogatószertől, ezért tartok tőle azóta is.
erre most a pasi kapott két olyat ajándékba,
és inkább venne külön szivacsot meg alátétet, és maceráskodna a külön használattal,
mint hogy továbbadja.
és szerintem emiatt.
holott simán megvesz több zacskó chipset, meg ropit, meg nápolyit, meg ízesített vizet, meg üdcsit, csupa ilyen felesleges szemetet, ami ennek a többszörösébe kerül, de ezt, ezt a sz.t meg nem akarja elpazarolni...
(szerintem majd azért erről megint beszélünk.)
vagy én rengeteg-rengeteg esetben kapom magam azon, hogy sajnálom magamtól ezt vagy azt az élelmiszert, még ha meg is vettem, nem merek enni belőle, vagy nem annyit, mert...
(mert spórolni kell vele? hát basszus..)
no, és igenis, én olyan életet akarok, ahol nem kell elhasználnom egy random tusfürdőt, ha nem jön be, csak mert nem pazarlunk...
amiben megengedhetem magamnak, hogy csak úgy lemondjak róla, és vegyek helyette egy magamnak megfelelőt.
(ahol a tusfürdő csak egy tusfürdő.)
ahol nem tapad mindenféle dolgokhoz a "nincspénzem", "nekemnemtellikrá" torokszorító, gyomorösszehúzós, szomorú és szégyenteli érzése,
amit gyerekkorom óta oly jól ismerek...
(és ami szerintem amúgy full felesleges, inadekvát önkínzás csupán,
mostmár kezdem felismerni és sulykolni magamba.)
(hű, de messzire vezetett...)
nem tudom, mi van.
amúgy azt se értem, hogy a szuper "mindenmentes" lemosómban hogy' nem szúrtam ki a szulfátot a kb második helyen. megnéztem pedig ezerszer, elolvastam kb az összes véleményt, erre tessék: ez a szulfát szinte ugyanaz, mint az sls, és sokkal rosszabb, mint az sles, amit ugye kb mindenbe tesznek. hát remek.
nem akarok semmi lótúloldalát, biobuziba átmenni és eszetlenül elutasítani minden civilizációs vívmányt,
millió éve használok sles tartalmú cuccokat full fogalmatlanul, és nem tűnt fel, hogy ártana, csak az arcomra valami nagyon kímélőt akartam kenni, mert egyelőre nem értek hozzá...
hát, nem jött össze.
(nagyonnevetek.)
amúgy a rengeteg új infó kiüti az agyamat, sehogy se àll össze, a mobilnetem olvad, a telefonon olvasás meg nem annyira hatékony ebben,
már fogalmam sincs, mit miért, amit tegnap pedig még tudtam, és visszakeresni is bonyi.
így nehéz lesz.
de akkor is lesz egy megalapozott álláspontom! (csak azt nem tudom, mikorra...)
annyi biztos, hogy este kipróbáltam egy új sampont, ami ajiba volt otthon, és most iszonyúan viszket a fejem.
egy tehát kilőve.
(újabban valahogy nem jó a hajam, és többen megpedzették, hogy megint ideje sampont váltani,
ezzel csak azért kezdek kísérletezni.)
mondjuk nem is értem, attól a márkától még semmi se vált be sose, mért gondoltam, hogy hátha majd most.
karácsonyra kaptam a "sógornőmtől", ami nekem furi... az ilyen szappan-tusfürdő-testápoló csomagokat még valahogy el tudom helyezni a koordinátarendszeremben (bár általában remek jelzője a kapcsolat személyességi fokának, khm), de sampont? ... azért az, kinek melyik válik be, elég egyéni, nem?
sose jutna eszembe random sampont adni senkinek.
(mondjuk tusfüdőt se hiszem, de azt még inkább el tudom képzelni, hogy elhasználja, ha már...)
ráadásul én a világ legegyszerűbb esete vagyok, mert ha megtalálom, mi műkődik nekem, ragaszkodom hozzá... éveken át.
(pl eddigi felnőtt életemet a head&shoulders + fekete gliss kur spray, és előtte a kénes médea + mostmegnemmondommilyen balzsam kísérte végig.)
szóval elég a környezetemnél utánakérdezni.
ez ráadásul egy hajszálvastagító cucc, amire nekem pont semmi szükségem szerintem, így is inkább ritkíttatni szoktam a fodrásznál, mert sok meg nagy, meg stb.
szóval nem elég, hogy full másfajta sampon, de még annak is egy igen speckó darabja.
el se tudom képzelni, mi lehetett a koncepció.
(megint nevet.)
persze kaptam mellé tusfürdő-testápoló-illatgyertya kombót is, meg "anyóstól" is hasonlót,
hát, nem állíthatjuk, hogy megerőltették volna magukat,
bár úgy sejtem, ez itt olyan "ahány ház,..." féle különbség, unokatesómék is sokszor ilyen értelmetlen vacakságokra pazarolják a pénzt (amiket nagyrészt rásózok másra vagy kuka), nincs ajándékozási kultúrájuk (vagy hogy is fogalmazzam meg), fantáziátlanság is, hasonlók...
én amúgy az ilyen kencékkel úgy 20 éves korom óta úgy vagyok, hogy csak ami személyes választásom, azt tartom a fürdőben,
és csak mostanság, a pasi miatt tértem át arra, hogy mindenfélét kipróbálgatok, mert nála az övét használtuk, ami mindig random volt.
de vágyom visszaváltani arra, hogy nem kenek magamra bármit, csak mert kaptam, vagy olcsó volt, csakis szimpátia alapján, és csak akkor használom el, ha beválik...
pl most 3féle ajándék sorakozik bontva, de őszintén, mind a három mellé.
szeretném megengedni magamnak, hogy elpasszoljam őket...
biztos benne van, hogy felnőtt koromig sose választhattam én, vágyom az önrendelkezés és önkifejezés szabadságára,
de legesleginkább azt az undormány "nincspénzünk" érzést akarom levakarni magamról,
amit életem nagyrészében cipeltem és cipel a pasi is,
ami úgy nyom minket, hogy a valódi szegénységnek közelében se jártunk igazából.
ami mindennek ad egy mellékízt, pedig a szüleinktől kaptuk, azt hiszem.
persze spórolni hasznos, ha az ember okosan teszi (vagy néha adott élethelyzetben muszáj is),
de sokszor azon kapom magam, hogy bizonyos dolgokat full logikátlanul megvonok magamtól, míg másra meg elszórom a sokkal nagyobb összeget (- amire nincs tiltás a fejemben, mert a családi életünkben nem fordult elő).
ezek a beépített tiltások rémesek.
például, hogy ekcémás lett a kezem egy mosogatószertől, ezért tartok tőle azóta is.
erre most a pasi kapott két olyat ajándékba,
és inkább venne külön szivacsot meg alátétet, és maceráskodna a külön használattal,
mint hogy továbbadja.
és szerintem emiatt.
holott simán megvesz több zacskó chipset, meg ropit, meg nápolyit, meg ízesített vizet, meg üdcsit, csupa ilyen felesleges szemetet, ami ennek a többszörösébe kerül, de ezt, ezt a sz.t meg nem akarja elpazarolni...
(szerintem majd azért erről megint beszélünk.)
vagy én rengeteg-rengeteg esetben kapom magam azon, hogy sajnálom magamtól ezt vagy azt az élelmiszert, még ha meg is vettem, nem merek enni belőle, vagy nem annyit, mert...
(mert spórolni kell vele? hát basszus..)
no, és igenis, én olyan életet akarok, ahol nem kell elhasználnom egy random tusfürdőt, ha nem jön be, csak mert nem pazarlunk...
amiben megengedhetem magamnak, hogy csak úgy lemondjak róla, és vegyek helyette egy magamnak megfelelőt.
(ahol a tusfürdő csak egy tusfürdő.)
ahol nem tapad mindenféle dolgokhoz a "nincspénzem", "nekemnemtellikrá" torokszorító, gyomorösszehúzós, szomorú és szégyenteli érzése,
amit gyerekkorom óta oly jól ismerek...
(és ami szerintem amúgy full felesleges, inadekvát önkínzás csupán,
mostmár kezdem felismerni és sulykolni magamba.)
(hű, de messzire vezetett...)
2018. február 7., szerda
mint valami fapadosabb hétfőn,
olyan volt ma bejönni. gyanúsan fáj mindenem mondjuk, ez mintha már nem az a mensis vonszolódás lenne, ami az elmúlt két napot fémjelezte.
(egy teljes délelőtt ment el például arra, hogy reggeli után eldőltem az ágytakarón, magamra húzva a másik felét... aztán csak úgy voltam ott, mint egy darab kő.)
fene tudja, majd kiderül úgyis...
aztán tegnap este pl elmaradt a főzés, mert semmi erőm se volt, hát, kb mozdulni se nagyon.
mondjuk vagy két órát biztos sétáltam a csípős levegőn, de ennyire azért nem vagyok puding, hogy így kiüssön...
csak így ma megint drága és szarcsi péksüti van egész napra, nyaff.
nem járt a metró se... fél 6-kor azért szokott, de hát akkor kalandozzunk, meg késsünk el. vicci volt, váratlanul ért.
a hóesés is utàna, 2x is... honnan? hogyan?? (tök jó.)
meg bekentem az arcom egy "nem is tudom, mit gondoltam, hogy megvettem" krémmintával, kb 4 óra után már behaluztam, hogy nőnek tőle a ragyák, kiborultam, lemostam.
(az lesz a nehéz, hogy mindenfélét random elkezdek használni, és nem fogom tudni, mi nem jó, ha nem jó.
ja, mert megjött a fizu, úgyhogy beszereztem a kinézett arclemosót - egy nagyon natúr babafürető formájában - meg micellás vizet is,
most nagyon drukkolni kell, hogy minden szeressen mindent, a bőrömet is beleértve.)
ezt a sz.rt meg kimosom majd a tégelyéből, és abba kérek mintàt kishugoméból (ami egy sokkal komolyabb cucc, és izgatja a fantáziámat nagyon), arra jó lesz.
cuki megérkezett az albiba - onnan tudni, hogy írt lecseszős üzit, hogy mért nem takarítottunk.
ez itt megint nem fair, de most nem mentem bele vitába, fürtös felhívta rá a figyelmet, hogy a hangnemért viszont szólhatnék, meg is tettem, gyakorlásnak jó.
az a helyzet, hogy nem vagyunk ott.
(és mostanában bizony neki volt messze a legtöbb szabadideje, amiből ott is tölthetett volna, de ezt hagyjuk is.)
félek ugyan a költözéstől, hogy nem lesz jó, hiányozni fognak a lányok, a lakás, a környék, stb,
ugyanakkor annyira jó lenne végre egy helyen lakni... és nem szenvedni ilyen marhaságokon...
ez nem fog hiányozni belőle.
leendő közös otthonunk egyébként szinte semmiben se felel meg az én minimálszempontjaimnak - de ugye ez az fwp kitérdekel.
meg telefonról blogolni se esik jól... fura, évek óta ez megy, de mostanában idegesít, leginkább.
nem jó ez a nap, nyűgös vagyok, - valahogy átverekedem magam rajt', ilyen is kell, gondolom.
(de nyaff.)
(egy teljes délelőtt ment el például arra, hogy reggeli után eldőltem az ágytakarón, magamra húzva a másik felét... aztán csak úgy voltam ott, mint egy darab kő.)
fene tudja, majd kiderül úgyis...
aztán tegnap este pl elmaradt a főzés, mert semmi erőm se volt, hát, kb mozdulni se nagyon.
mondjuk vagy két órát biztos sétáltam a csípős levegőn, de ennyire azért nem vagyok puding, hogy így kiüssön...
csak így ma megint drága és szarcsi péksüti van egész napra, nyaff.
nem járt a metró se... fél 6-kor azért szokott, de hát akkor kalandozzunk, meg késsünk el. vicci volt, váratlanul ért.
a hóesés is utàna, 2x is... honnan? hogyan?? (tök jó.)
meg bekentem az arcom egy "nem is tudom, mit gondoltam, hogy megvettem" krémmintával, kb 4 óra után már behaluztam, hogy nőnek tőle a ragyák, kiborultam, lemostam.
(az lesz a nehéz, hogy mindenfélét random elkezdek használni, és nem fogom tudni, mi nem jó, ha nem jó.
ja, mert megjött a fizu, úgyhogy beszereztem a kinézett arclemosót - egy nagyon natúr babafürető formájában - meg micellás vizet is,
most nagyon drukkolni kell, hogy minden szeressen mindent, a bőrömet is beleértve.)
ezt a sz.rt meg kimosom majd a tégelyéből, és abba kérek mintàt kishugoméból (ami egy sokkal komolyabb cucc, és izgatja a fantáziámat nagyon), arra jó lesz.
cuki megérkezett az albiba - onnan tudni, hogy írt lecseszős üzit, hogy mért nem takarítottunk.
ez itt megint nem fair, de most nem mentem bele vitába, fürtös felhívta rá a figyelmet, hogy a hangnemért viszont szólhatnék, meg is tettem, gyakorlásnak jó.
az a helyzet, hogy nem vagyunk ott.
(és mostanában bizony neki volt messze a legtöbb szabadideje, amiből ott is tölthetett volna, de ezt hagyjuk is.)
félek ugyan a költözéstől, hogy nem lesz jó, hiányozni fognak a lányok, a lakás, a környék, stb,
ugyanakkor annyira jó lenne végre egy helyen lakni... és nem szenvedni ilyen marhaságokon...
ez nem fog hiányozni belőle.
leendő közös otthonunk egyébként szinte semmiben se felel meg az én minimálszempontjaimnak - de ugye ez az fwp kitérdekel.
meg telefonról blogolni se esik jól... fura, évek óta ez megy, de mostanában idegesít, leginkább.
nem jó ez a nap, nyűgös vagyok, - valahogy átverekedem magam rajt', ilyen is kell, gondolom.
(de nyaff.)
2018. február 4., vasárnap
megjegyzés
kedves tirpák g leendő szomszédaim csak azt felejtik el, hogy amint itt is lesz internet, youtube is lesz ugyanúgy.
alig várom a vidám vasárnap reggeli zenehallgatásokat (és énekléseket) kicsimmel. (vagy kicsim nélkül, de mindenképp diszkréten a falra fordítva a hangszórót, hogy azért a lépcsőházat hagyjuk aludni.)
#nekemazilyenbulinembuli
alig várom a vidám vasárnap reggeli zenehallgatásokat (és énekléseket) kicsimmel. (vagy kicsim nélkül, de mindenképp diszkréten a falra fordítva a hangszórót, hogy azért a lépcsőházat hagyjuk aludni.)
#nekemazilyenbulinembuli
2018. február 2., péntek
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)