jegyezzük meg, hogy mégse vagyok hisztérika. volt pár órám átgondolni, és attól, hogy annak állított be, hogy rámtolja a felelősséget, még nekem volt igazam általában.
csak most esett le.
még nekem van bűntudatom, miközben ő borítja mindig a békés periódusokat, aztán pislog, hogy mi bajom megint.
ügyes. generál egy konfliktust, ami után hagy főni a levemben.
nehéz jobban megfogalmazni, de ez volt.
2016. április 2., szombat
nem tudom elmagyarázni,
milyen érzés itt ülni egyedül egy ilyen után, bezárva.
annyira dühös vagyok, csalódott, kétségbeesett, szomorú, az egész negatív érzelemskála, de itt nem lehet sírni, csapkodni, üvölteni, itt semmit se lehet, mert felvétel készül róla, mert látják, mert ez egy munkahely.
ez most egy erős gyomros volt így hirtelen.
ez most megint valami, amivel magamra lettem hagyva. ő szépen tanulgat otthon. én meg itt kríziselek tehetetlenül reggel óta.
viseljem méltósággal? jó persze hogyne.
de mondjátok ezt a hormonoktól elvakult agyamnak... az aztán mindent akar, csak beletörődni nem.
#ezzelmitlehetcsinálnimost
#hazaakarokmenni
#vagylegalábbisel
annyira dühös vagyok, csalódott, kétségbeesett, szomorú, az egész negatív érzelemskála, de itt nem lehet sírni, csapkodni, üvölteni, itt semmit se lehet, mert felvétel készül róla, mert látják, mert ez egy munkahely.
ez most egy erős gyomros volt így hirtelen.
ez most megint valami, amivel magamra lettem hagyva. ő szépen tanulgat otthon. én meg itt kríziselek tehetetlenül reggel óta.
viseljem méltósággal? jó persze hogyne.
de mondjátok ezt a hormonoktól elvakult agyamnak... az aztán mindent akar, csak beletörődni nem.
#ezzelmitlehetcsinálnimost
#hazaakarokmenni
#vagylegalábbisel
méghogy szünet
ez a pasi hülye.
ezt most le se tudom reagálni, csak ülök, mint egy idióta, és próbálok nem gondolkodni. (mintha nem tudnám, hogy ilyen opció nincsen.) nincs az a hangos zene, érdekes könyv, sok sudoku, ami el tudná terelni a figyelmem erről.
eleve olyan vagyok, hogy ha krízis van a kapcsolatomban, semmire se tudok figyelni, a minimumot is alig alibizem össze, most meg csinálni sincs mit.
ez mit művel? de komolyan.
most vesztettem el a fonalat végleg... nem akarom elemezni, nem akarok rá gondolni, minek akart békülni ősszel, minek ez az egész?!
pont, mikor remekül kibékültem vele, h napokig nélküle leszek, mert tanul, minden lelki törés nélkül, most meg nem érzek mást, mint hogy találkozni akarok, addig menni, míg helyre nem hozza vagy nem zárjuk le vagy akármi. (nem fogok, de belepusztulok a késztetésbe.)
nem az a baj, hogy nélküle leszek, remélem mindenkinek világos.
az a baj, hogy ...
hogy kapja be.
be lettem állítva drama queen-nek,
holott...
ezt most le se tudom reagálni, csak ülök, mint egy idióta, és próbálok nem gondolkodni. (mintha nem tudnám, hogy ilyen opció nincsen.) nincs az a hangos zene, érdekes könyv, sok sudoku, ami el tudná terelni a figyelmem erről.
eleve olyan vagyok, hogy ha krízis van a kapcsolatomban, semmire se tudok figyelni, a minimumot is alig alibizem össze, most meg csinálni sincs mit.
ez mit művel? de komolyan.
most vesztettem el a fonalat végleg... nem akarom elemezni, nem akarok rá gondolni, minek akart békülni ősszel, minek ez az egész?!
pont, mikor remekül kibékültem vele, h napokig nélküle leszek, mert tanul, minden lelki törés nélkül, most meg nem érzek mást, mint hogy találkozni akarok, addig menni, míg helyre nem hozza vagy nem zárjuk le vagy akármi. (nem fogok, de belepusztulok a késztetésbe.)
nem az a baj, hogy nélküle leszek, remélem mindenkinek világos.
az a baj, hogy ...
hogy kapja be.
be lettem állítva drama queen-nek,
holott...
végül
a hugom nem jött vissza hálisten, így alhattam.
a kapcsolatomba meg belezakkanok, mert látszólag tök oké, felvállalás, törődés, minden, tényleg sokat tesz bele,
kivéve, hogy úgy érzem, ezek csak díszletek, mert képtelen benne lenni érzelmileg.
de szakítani se tudok, mert rendre visszatér, bizonyítva, hogy minden ott van belül, amit szeretnék tőle.
ő semmi különbséget nem lát, de én ezerszer átgondoltam, és nem csak képzelem. olyankor teljesen máshogy néz rám, ér hozzám, beszél velem.
ha nincs benne, értetlenül kérdezi, mért nézem csak úgy. ha benne van, ugyanúgy hosszan rajtam felejti a tekintetét, ahogy én szoktam. sorolhatnám. (ennél sokkal nagyobb dolgok is.)
mivel iszonyúan ki vagyok éhezve ezekre az apró minőségi különbségekre, azonnal feltűnik.
nagyon szerettem volna kihúzni nyárig, hogy megnézzem, ha lekerül róla a nyomàs, mi lesz. mert az a fixa ideám, hogy akkor szokott benne lenni, ha épp nem stresszeli szét magát xtrém módon, szigorúan megvizsgáltam a kérdést és hát ja.
megmakkan bele, annyira igyekszik. vagyis inkább küzd. (ez sajna/hálisten nem kifogás, hanem durva túlterheltség, jesszus, mennyire nem tudnám így tolni...)
csak nem tudom kibírom-e addig érzelmi ridegtartásban, nagyon nehezen uralkodom magamon.
ez részben természetes reakció, részben a saját gyengeségem.
úgy lenne deal, ha rendszeresen megadná a megerősítéseket, én meg lennék támasz. 'kapcsolati szerződés'. az igazság valahol félúton, tudjátok.
valahogy le kéne végre akadni róla, minimum 3 lépés távolság, mert ez így...
okosnak kéne lennem, látom is a megoldást, és nem és nem és nem tudom csinálni. még azt is látom, miért nem. (heuréka, legalább már látom.)
ez most inkább állapotjelentés, mint nyilvànos dilemmázás, lehet, hogy az a megoldás, hogy nincs megoldás, majd kifutja magát.
csak szarcsi.
a kapcsolatomba meg belezakkanok, mert látszólag tök oké, felvállalás, törődés, minden, tényleg sokat tesz bele,
kivéve, hogy úgy érzem, ezek csak díszletek, mert képtelen benne lenni érzelmileg.
de szakítani se tudok, mert rendre visszatér, bizonyítva, hogy minden ott van belül, amit szeretnék tőle.
ő semmi különbséget nem lát, de én ezerszer átgondoltam, és nem csak képzelem. olyankor teljesen máshogy néz rám, ér hozzám, beszél velem.
ha nincs benne, értetlenül kérdezi, mért nézem csak úgy. ha benne van, ugyanúgy hosszan rajtam felejti a tekintetét, ahogy én szoktam. sorolhatnám. (ennél sokkal nagyobb dolgok is.)
mivel iszonyúan ki vagyok éhezve ezekre az apró minőségi különbségekre, azonnal feltűnik.
nagyon szerettem volna kihúzni nyárig, hogy megnézzem, ha lekerül róla a nyomàs, mi lesz. mert az a fixa ideám, hogy akkor szokott benne lenni, ha épp nem stresszeli szét magát xtrém módon, szigorúan megvizsgáltam a kérdést és hát ja.
megmakkan bele, annyira igyekszik. vagyis inkább küzd. (ez sajna/hálisten nem kifogás, hanem durva túlterheltség, jesszus, mennyire nem tudnám így tolni...)
csak nem tudom kibírom-e addig érzelmi ridegtartásban, nagyon nehezen uralkodom magamon.
ez részben természetes reakció, részben a saját gyengeségem.
úgy lenne deal, ha rendszeresen megadná a megerősítéseket, én meg lennék támasz. 'kapcsolati szerződés'. az igazság valahol félúton, tudjátok.
valahogy le kéne végre akadni róla, minimum 3 lépés távolság, mert ez így...
okosnak kéne lennem, látom is a megoldást, és nem és nem és nem tudom csinálni. még azt is látom, miért nem. (heuréka, legalább már látom.)
ez most inkább állapotjelentés, mint nyilvànos dilemmázás, lehet, hogy az a megoldás, hogy nincs megoldás, majd kifutja magát.
csak szarcsi.
2016. április 1., péntek
basszus
majd megesz a fene, hogy felhívjam a pasit. de nem fogom megtenni. nem azért, mert zavarná, hanem hogy igenis érezze meg, hogy nem vagyok ott, hogy teret kap, hogy faszom.
ez az egész szerelem dolog egy nagy csapda, amiből nem tudok kimászni, olyan, mint valami drog.
nem akarom jobban kifejteni, de igazatok volt, nagyon nagy része van az összezuhanásomban.
akkor is, ha naponta többször beszélünk, találkozunk egy csomót, akkor is, ha hajnalban megkérdezem, vihetek-e a kenyeréből, erre fölkel és összekészíti nekem, pedig alhatna, akkor is, ha mindig gondoskodó, előzékeny és egyáltalán.
szóval hajat mosok, megeszem a szelet pizzámat és próbálok nem elaludni nagyon, mert majd valamikor jön a hugom.
franc.
ez az egész szerelem dolog egy nagy csapda, amiből nem tudok kimászni, olyan, mint valami drog.
nem akarom jobban kifejteni, de igazatok volt, nagyon nagy része van az összezuhanásomban.
akkor is, ha naponta többször beszélünk, találkozunk egy csomót, akkor is, ha hajnalban megkérdezem, vihetek-e a kenyeréből, erre fölkel és összekészíti nekem, pedig alhatna, akkor is, ha mindig gondoskodó, előzékeny és egyáltalán.
szóval hajat mosok, megeszem a szelet pizzámat és próbálok nem elaludni nagyon, mert majd valamikor jön a hugom.
franc.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)