a semmitnembírokcsinálni, meg az egész összezuhanós trip

amiről az előző posztban beszélek, 

az mondjuk olyan, hogy azért volt  lakbérfizetős-lámpavisszatevős tulajbácsizás pénzhezjutós bonyodalmakkal, meg külön fel is hívtam, hogy mi volt a lakógyűlésen, meg voltak mikor-hogy kell elzárni a gázt a hol fennforgások is, mert kitettek egy papírt meg feltúrták az utcát, 

meg más lakókkal és környékbeliekkel random kommunikálás az eszkalálódó elközbiztonságtalanságosodásról (nincs ilyen szó, tudom, s ha lenne se így írnánk, de igy esett jól, bocs, értsétek el),

aztán a mindenféle csitcsetek meg telefonálós szociálisélet-èlés, az azért zajlott,

meg egy 3asban társasozás is,

meg új emberekkel megismerkedés, többx is,

meg régiekkel találkozás is volt,

és a szüleimet vendégüllátás s egész nap szórakoztatás,

meg bringázások, ha nem is elég sok,

és újra sétálás is, végre,

meg ugye a brutál időváltozások, amiket fizikailag nagyon megéreztem,

meg pms majd mensike,

meg még processzáltam egy előző heti nagyonrossz történést, amit önmagában nehéz volt-lesz feldolgozzak, mert hát jogosan érzem nagyonrossznak, mert rémes,

meg az ezekből fakadó nagyonnemalvások, amik azért xedik napra széjjelviszik az embert,

meg nagyon rossz híreket kaptam többx is, amik csak áttételesen érintenek, de mélyen empatizálok azon szeretteimmel, akiket nemcsak,

meg éjszakába nyúló élménymeghallgatása 2 embernek is, amikor tudtam, hogy aludnom kéne rég, de nem bírtam magamat előbbretenni és határthúzni, miközben éreztem a másik fél érzelmi szükséghelyzetét, 

meg hát ugye fiúk s a fiúkkal mindenféle bonyodalmak, köztük sajnos elég meghatározóak is, amik mélyre nyúltak s amikkel nagyon is foglalkozni kellett (s még most is),

s a legrossz napomon emberektől érzelmi támogatás kérése-kapása, vészhelyzeti kvzás  meg ölelés meg ilyesmik formájában,

és persze önmagam testi-lelki életbentartása, ami hát egy idő után azért magában bőven elég feladat lett...

szóval belegondolva az a kb egy hétnyi "egyre semmibb semmi", amit itt annyira objektíve semminek címkéztem, az ... az leginkább túl sok volt.

csak másból.

nem a to do listemből, hanem minden másból, ami beejtőernyőzött közben életke címén.

hát ó.