még csak nem is önmagában az, hogy most úgy mégis hogy veszi az ki magát, hogy: ja, hát nemrég még q.rogattam a haveroddal, akibe egyoldalúan bele is voltam zúgva, nevermind ...
(a biciklis srác időnként roppantul nem volt jófej, elhintette, hogy mesélt rólam már a haveroknak, hát mittudomén, kiderülne-e, értitek...)
((persze itt még nem dőlt el az se, hogy tetszene-e énnekem ez a legújabb új ismeretség annyira, hogy számítson, szoval csak hipotetikusan, mer'... na.))
hanem hogy oké, volt ez az életemnek egy teljesen más szelete, ahol a biciklis srácot megismertem-éltem,
s ott is már lezárult vele a minden,
erre itt, az új, tőle totally független, egyre-egyre fontosabb területre meg így utólag beejtőernyőzik váratlan akadályként.
mert hát egyrészt: én itten rá-rámosolygok random feszülősgatyós férfiemberekre, ezért-azért-akármiért,
s megtudni, hogy ennyire összeérnek a szálak nem vicces, (sehogyse,)
másrészt én ide nagyon, egyre jobban vágynék beintegrálódni úgymond, ha nem is még most, reálisan, de amennyiben fennmarad ez a szenvedély*, a jövőre nézve, és hát hirtelen elég rosszul esik, hogy nem lesz az a lap olyan tiszta mégse, mint gondoltam...
[*: márpedig azon érintettek szerint, akik láttak már menni, valszeg fenn fog, sőt..]
onnan, hogy "ugyanmár, biztos senkise néz, vesz észre, valószinűleg senkit se érdekel, ki teker még ott random", igen gyorsan eszkalálódott a helyzet odáig,
hogy hirtelen igen szűknek érződik már ez a bicózós világ. (#fck.)
s az, hogy ő ennyire meghatározóan benne van pont ebben a közegben,
az pedig egy "how could this happen?!" jellegű konkrét probléma.
visszatartani nem fog, ha úgy van, gondolom, de erős #röhögjetekvelemkínomban, meg hát:
#wtf?!
csak egy nagy falu ez a város, ténylegazvan, bakker.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése