na, hát lófszka lett a végreszabadvagyokból, nem idillke, kb.
most, hogy újra lett volna jobban alkalom bringázni még a nagy hidegek előtt, megfájdult a derekam. de hogy ilyen nagyon durván, first time evör. lumbágó vagy mifene...
hát hadd ne mondjam, mennyire vagyok boldog...
már jobb volt, tegnap újra nyeregbe tudtam ülni, és hát annyira hiányzott, meg annyira paraztam, hogy le kell mondanom róla, hogy az első távon letörölhetetlen vigyor ült a képemen az eufóriától - be is nyeltem jópár bogarat, annyira. _i_má_dom_.
(bár továbbra is csak a szigeten kerengek, az egyelőre a biztonsági zónám, de már halálfélelem nélkül, pl, meg hasonló megfejlődések, szóval alakulok...
az évszakváltás borzasztóan megviselt, totally meg voltam lőve, mit vegyek fel, sportcuccaim sincsenek, de van már, hogy végül eltalálom, ennek is #örüljetekvelem. még ha úgy is, hogy pl jobbhíján a fülvédőt veszem fel sálnak, haha.)
aztán este meg reggel is tettem egy-egy rossz mozdulatot, csak úgy, és most megint szar, sajnáljatok.
emellett lett egy pukli a mindighasznált csuklómon, amit ijedtemben megnyomkodtam, hogy mi az, és azóta változó intenzitással fájdogál... az okosok szerint ez olyasmi, amit majd műteni kell. juhú.
valamint a harmadik ember, aki a társasos sráccal a kis crewnkat alkotja, egyszercsak benyögte, hogy most bizonytalan ideig, de minimum pár hónapig nem jön játszani... jól esett az is, gondolhatjátok...
(de voltam azóta hívva a társasos egy barátjával meg az új baratnőjével 4-esben alkalomra, meg befigyelt a könyvtaras tarsaság is ujra, ahova a kis körünk miatt nem tudtam járni, szóval majd valami lesz.)
ahogy mondtam, az évszakváltás brutál megviselt, úgy általában se volt fogalmam sokáig, mit vegyek fel, hogyan, mim van, honnan szedjek olyat, ami nincs, mit hova tegyek, stbstb,
és kiderült, hogy még annál is sokkal jobban frusztrál, ha nem találom el komfortosra a felöltözést, mint eddig tudtam magamról... rettenetesen.
de kezdek mostmár adaptálódni, megy lefele a freakout... bár még mindig nem jó, de legalább alakul.
ésss az otthonteremtős lakásrendezés is újabb szintre lépett (bár a derekam nem lájkolta), csak kivagyok, hogy napok óta aktívan csinálgatom tényleg, és még mindig nem jó...
ill hogy patikára kitakarítottam, erre estére újra random pormacskák meg hajak ültek a padlón - hát azt komolyan hogyan?! hát ki se volt pl engedve a hajam... meg még az ágyneműtartó ala is bemásztam a porszívóval... szóval tényleg: how?!
iszonyú sok van még belőle, hiába haladok, pedig nagyon túllennék már rajta. fú, nagyon-nagyon. (utálom csinálni, konkrétan.)
ésss este a fülesem is megadta magát, mint óriás érvágás. nem bírom elérni, hogy töltődjön, ami azért is xtragáz, mert a telefonom és a szemüvegem mellett az a legtöbbet használt musthave toolom, konkrétan.
pedig pont most találtam megint egy csomó jó számot, amiktől fülig ér a szám.
(ésss amik egészen új szintre emelték még a biciklizés-élményt is... konkrétan már a nyeregben is táncikáltam, ne kérdezzétek...)
van egy vezetékesem, de nem látom, azzal hogy jövök ki körözgetni. (pedig azért ma is megkockáztatnám délután, ha csak be nem *@€# a fájdalomtól, mert szerintem nem a bringazós mozgás volt most se a baj..)
(igen, épp a szigeten ülök, kb ez a komfortzónám és safeplace-em továbbra is... ezért se tudom, mi lesz velem a hidegben.)
zene nélkül meg nekem semmi se jó már - mióta úgy egy éve elkezdtem rájönni, mekkora elevation, pláne, mióta tényleg egyedül élek és megtehetem, hogy ne csak fülesben hallgassak, non-stop szól az egyre bővülő válogatott playlistem, csak mindig épp más részét hallgatom.
persze mások társaságában nem, de amúgy, ha épp nem kisvidiket nézek, musthave.
(és konkrét elvonási tüneteim vannak, ha nincs rá lehetőségem. ahogy a hídon-szigeten kvzós bóklászós dolog nélkül is. durva.)
nem annyira bírok amúgy még most se másokkal lenni, egy-egy chat, pár tal azért van, bár változó, mennyire jól tudok résztvenni... de nagyrészt csak szüttyörészek magamban, és "gyógyítom magam"...
sokx borzasztó magányos vagyok, de hát most ennyi tellik tőlem meg az életkétől. (sad, mert szükségem lenne emberekre. erre csúszok kifele egyre a sokx keservesen építgetett szochálómból megint..)
bár kishugomék révén megvolt életem első politikai izén megjelenése pölö... az esőben. fájó derékkal. de juhú.
meg írt a cseh srác, aki még ősz elején szólított meg a hídon, hogy jön újra, találkozzunk már végre, szóval vele is sétáltam egyet. (kiderült, hogy ha frusztrálóan nehézkesen is, de meg tudok szólalni angolul, egész rendes órákigbeszélgetősen, fckyeah.) (de a srác semmit nem mozgat meg bennem.)
(továbbra sincs egy bármilyen szóbajöhető ffi se közelstávol, csak a testem hiányai, sad too.)
de: az idegesitő csávó ismerősömhöz nem lenne pl most türelmem, úgyhogy őt következetesen elutasítom, pedig nagyon programozna. ahogy unokatesómat is.
és most nem nagyon megyek olyat se csinálni, amit nem akarok, csak hogy mehessek.
meg azért elég nehézkesen válaszolgatok mindenkinek, a lovedone-oknak is.
nehéz ez a bezárultság, de nem megy most épp máshogy.
majd.
a lakást is szétrobbantottam ugye, aztán estem szétfele a káosztól-kosztól... sokáig nulla erővel, hogy fogást találjak rajta... az rossz volt.
na jó, még most is rossz. csak mostmár halad.
meg mindjárt meg is fog jönni, az ivásra se sikerül jól figyelni és a kajákat se találom el, hogy valahogy rendesen egyek, küszködős, rámromlós-kidobálós, evésthalogatós idők vannak, fogytam is megen ... nehéz vigyázni magamra, nem is tudom még mindig, hogy kéne ezt rendesen... meg ilyenek.
szóval röviden: a rossz, nehéz, pánikolós, overwhelmed, diszkomfortos dolgokból sokx lett sírás, shotdown, stb, voltak jó nagy mélypontok, megzuhanások, türelmetlenség, agitáltság... ha nem figyelek, a "pihenő arcom" randa mint a bűn... vagyok nagyon lent sokx.
de fentek is vannak. úgyszeretekélnik. büszkeségek. haladások. meg alakulások. kisebb-nagyobb örömök.
ha végtelen elemű is a lista, és qrvanagy stressz egyből, ha csak belegondolok... meg assetudommivan és milesz. de azért próbálok töltődni meg működni jobban, meg ilyenek.
szóval-szóval work in progress továbbra is, ezredszer is leírva.
mehh, de hát ez ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése