este azért elmentem társasozni a két fiúval, akikkel így együtt most nyáron olyan ritkán adódott alkalom... (valaki mindig elutazott vagy beteg volt vagy akármi..)
és én úgy, de úgy szeretem ezt...
nem állítanám, hogy stresszmentes meg pihentető, ugratás van, pasihumor, és kifejezetten szívják a vérem, én meg nagyrészt nem tudok kontrázni, ugye,... meg az AP-m totál kiakasztja őket, hiába fejlődtem irtó sokat... de azért azt éreztem, hogy szeretnek. (meg persze egymást is.)
csak ezt akartam igazából megörökíteni: hogy valahogy kifejezetten, hangsúlyosan kedvelve-szeretve, ingroup éreztem magam. és ez milyen jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése