no hát, én annyira próbáltam, de azóta nagyjából minden is elbaszódott, konkrétan.
(nem, a cigi nem! halleluja.)
(de lekopogom, mert szarul vagyok.)
még olyan screenshotom is van, ahol a 2 férfi, akit ugye férfiként és szexuálisan érzékelek az életemben, egyszerre "szakít" velem.
az egyikkel épp vonalban voltunk és azt taglalta, hogy békülés ide vagy oda, mindenképp over az ottalvásoknak meg a heti több talnak és visszatérünk a sima átmenős-játszós-hazamenős neutrális barizós viszonyuláshoz (ami köztünk sose volt még igazából, mert literally mindig pizsipartiztunk, még fixen törcsim is volt az övé mellett a fürdőben és megvoltak a kedvenc pizsipólóim, stb),
míg a másik pont megírta, hogy nincs kapacitása rám és kb szép életet.
már este kicsináltak igazából,
és amúgyis egy ideje kivagyok magamtól, hogy nem bírom működésre bírni az agyam és csinálni a dolgokat, amiket kell,
át lehetett venni a biciklilakatjaimat és szerintem nem lettek jók mégse, így befrusztrálódtam, hogy továbbra se találom a magam megoldását, pedig nem olyan bonyi ez, wtf,
és durván pms-em volt,
meg xtrém szeretgetéshiányom,
éssss nagyon-nagyon magányos is vagyok, meg napok óta teljesen egyedül, semmilyen tal nem jön össze és nulla progi van tervben,
meg sokx érzem, hogy egyedül nem tudok megoldani a dolgokat, amiket kapcsolatban nem is nekem kellett, így nem volt baj, és ez is milyen már,...
na és elmentem kocsmázni kínomban, és egy pohár sör is elég volt, hogy bebaszcsizva kiakadjak a fiúkra, akikre amúgy volt okom kiakadni, csak talán nem így kellett volna lekommunikálni.
az rossz volt, hogy úgy felb.tam magam, hogy meg akartam inni egy rövidet végső elkeseredésemben,
de lekéstem a pultzárást,
az jó volt, hogy viszont ott ült két cuki srác, és az egyik átöntött a söréből meg dumálni kezdtünk és aztán továbbmentünk együtt még máshova és nevettünk sokat meg minden,
az rossz volt, hogy egyrészt túl sok sört ittunk és én nem bírom, másrészt miután már csak ketten maradtunk az egyikükkel, nem teljesen szándékoltan, de végül behívtam, mikor már ott voltunk felém...
de hogy végül mégse volt semmi, mert bár helyes volt, de nem az esetem, nem vonzódtam, hiába smárolgattunk az úton, és úgy éreztem, utána csak rosszabb lenne tőle ... csak triggerelte volna, hogy senki olyannak nem kellek, aki nekem kéne, meg hát lásd az aktuálisan a szívem fájdító 2 fiú, akikkel meghalok kb a kapcsolódásért... (ő meg abszolút okén fogadta, hogy inkább ne.)
szóval ez végülis jó volt, ha nehéz is a hiányaim miatt.
belehaltam, hogy emiatt viszont nem is bújtam, de megálltam, ez ilyen vegyes.
kalandozni, enni, mindenféle random népekkel vibe-olni is jó volt együtt.
de hogy reggelre megjött, és rosszullevős másnaposan meg attól haldokolva ott fetrengeni az ágyamban se mellette, se egyedül nem...
és utána kb az egész nap sem...
ráadásul ilyen faszságok is voltak, hogy 254 gyerek rendelt már addigra, mire nagynehezen elvonszoltam magam kvért... mehettem el pluszban a másik helyre, mikor alig éltem ... ott meg először kisebbet adtak, aztán kiderült, hogy nem passzol a hozzá való tető ... meg hogy beteg a barista...
és mivel a héten már több ilyesmi "sokxosan idegesítően meg rosszul alakul minden" trip is volt, pókok rajtam a brutál pókiszonyommal, kinyúlt a kedvenc nyári ruhám gumija, meg amit el tudunk képzelni, nagy dózisban, ... szóval nehezen viseltem már őket.
meg amúgyis mik ezek a tizenplusz hőmérséklet változások ilyen gyors egymásutánban, fájt tőle a fejem rendesen ... mar nagyon elegem volt.
na és aztán igy minderre jöttek rá a "szakítások", és lett heló tényleg.
órákat zokogtam.
nagyjából össze lettem vakarva, segítséggel, (nagyon örökhála!)
de hát fú.
mért ilyen nehéz ez. és mért kell érezni, amikor fájnak a dolgok... meg mért ennyire.
és mi a fenét kezdjek magammal ennyire egyedül, amikor megzakkanok tőle...