még az ovis ballagásra ügyesen leutaztam, előtte elszívva a remélhetőleg utolsó cigimet, rituálisan kihajintva még a gyújtót is az üres dobozzal,
a kinai előtt, ahol a hugom szandált vett, mert a költözés után nem találja a már meglevőt...
(mindenki nagy költözésekben volt-van idén... én, obviously, de hugomék is eladták a házat és most egy rokon üres kisházában pecóznak, míg a saját új házukat építgetik tovább, kishugomék meg most fognak az albérletükből át végre az uj sajátjukba, majd kb jövhéttöl ... )
na, aztán a ballagáson engem kértek meg full random, hogy fotózzak, amire nem tudtam nemet mondani, mert nem akadt más. ahhoz ki kellett állni a tűző napra, ami pedig kihozta a leküzdöttnek tűnt akármit.
már közben rosszul voltam, többx azt hittem, elájulok (nem szoktam), mire vége lett, már rázott is a hideg.
nagyon fun volt így beszorulni a nagy másfél napos családi ünneplős hepajra...
másnap már csak döglöttem a telek végében egy kerti fotelben az asztal és bogrács mellett, zsepivel az orrom-szám előtt, félálomban, begyogyszerezve...
aztán anyáméknál ki se keltem az ágyból napokig.
igy a jóidőről is fullosan lemaradtam. és addigra végigfertőztem az egész családot a tünetmentes otthesszelésemmel, ugyhogy mindenki ezt szívja még most is. nagyon rossz.
a nikotin viszont ugyanúgy kiürült, és bár így utána, amint lett megint agyam, egyből újra rá akart gyújtani, mintha ezek a napok nem is lettek volna (kb kiestek amúgy, nem is voltam magamnál igazán), ügyesen kitartottam,
utána a városba visszaérkezve is, pedig elgyengülve sörrel nyitottunk,
azon a helyen, ahol érdemben visszaszoktam (jegyünk volt egy progira),
ráadásul pont egy e-cigis barátnőmmel,
de még így is ment hálisten,
és ma már a 13. napnál tartok.
voltak bőven mélypontok, sóvárgások,
de tegnap pl megcselendzseltem magam, egyedül, egy erősebb pohár sörrel, a másik visszaszokós helyen, a teraszon, dohányosok közt,
és sikerrel túlvagyok rajt',
ami óriási confidence-boost.
még sajnos mindig köhögök és időnként fúkom az orrom... de hát a mucoprontot is ellazáztam, azt nem kellett volna.
mióta visszajöttem, igazából varázslatos módon _működtem_,
elvoltam, helyemen éreztem magam,
akadtak progik, mindenféle szociális érintkezések, kalandok,
és ugyan szomorúság is van, mert nagyon hiányzott a társasos srác,
meg a srác se óhajt továbbra se a chaten kívül érintkezni, szóval nulla a férfienergia meg szexizés meg érintés az életemben,
meg a konstans gyászfolyamataim is ugyanúgy zajlanak,
meg a tarsasos srác oriási űrt hagyott pluszban a társas mehetnékemet és kapcsolodási igényemet tekintve is, és minden túl kevés és esetleges es hullámzó most,
főleg, hogy válogatni kezdtem, és nem érintkezek már annyit ugy olyanokkal, akik lehúznak (akik sajnos egyben pont az igazán ráérő ismerőseim),
de eddig egész jól bírtam ezeket is,
teljesen normális érzelmi reakciókkal.
mondjuk tegnap pont elkezdett kijönni, hogy minden túl adhoc, és senki olyan nem ér hozzám (más meg ne érjen - lennének azért még jelentkezők, de ők ne),
és még amig nem dolgozom, a szabad kapacitásom is túl nagy, meg a hiányaim is, I know, de még ezzel dolgozunk.
viszont volt egy szuperhatékony időszakom, miután visszajöttem,
furamód elkezdett feltámadni bennem az igény a tovább pakolásra, új 5leteim is lettek,
majd mit hogyan, sőt, igényem lett otthon kaját csinálni is, ugyhogy megpiszkáltam a tulajt a tűzhelycsere miatt,
meg organikusan rámjött, hogy takaritsak, kimossak-elhajtogassak mindent, kipucoljam végre a lefolyót (szét kellett kapni mégjobban, hát halljátok, hányás volt),
meg előszedtem és kipucoltam a nyári cipőket-szandikat,
bevásároltam rendesen, nem csak kaját (btw nem baszcsiztam el az ünnepi zárvatartást sem), de folyékony szappant meg ilyen életminőseg-emelő dolgokat is (azt pl miota kifogyott 2 honapja, nem pótoltam, a tusfürdőt használtam - de lett pl új ollóm is, miután beláttam, hogy ezer év, mire megtalálom, ha egyáltalán...),
évek után még szempillaspirált is vettem, woww...
meg pl gömbös fényfüzért, az ágy végébe, amire már vagy 10 éve vágytam - azt nem tudom még, élőben nem olyan, mint a fejemben volt...
meg levegőztem is sokat, ettem is, ráadásul otthon, rendesen,
ésss bejelentkeztem egy adhd-kivizsgálásra is, júli végére. (még meggondolhatom, ha kiderül, hogy az is gáz hely, de már talán nem nyomja rá mindenre a bélyegét az életkrízisem, hogy elvigye a fókuszt és belekeverjék....)
most, a napokban megint kezd szétcsúszni a fejem is, nem csak a hangulatom, van bennem megint ez a kínzó hiányérzet, sóvár csillapithatatlan mehetnék - nekem gyanus, hogy túl keves dolog történik, alul vagyok ingerelve, nem hatnak a napi megoldásaim önmagukban,
ésss emiatt kezd szétcsúszni a gondolkodásom is.
ujra nem tudok rendesen dolgokat csinálni, elkezdeni, és nem tudok rázoomolni semmire akaratlagos- hatékonyan a fejemben, pedig fullon van, csak az működik megint, ami zsigerből jön.
mert figyelgetem ám magam egy ideje, és igy ezek vannak: alapjáraton azt fogom megcsinálni, amire már bennem van a késztetés, és az definitely sosem az, amit "kéne", hanem ami "joy", vagy ami erős aktuális hiányállapotot csillapítana.
simán el tudom képzelni, hogy a férfiak sem érzelmi-kötődési-biztonságerzeti, hanem dopamin-alapon hiányoznak... vagy legalábbis nemcsak.
mert pl tegnap is 2, azaz 2 különböző kedves férfi-ismerősömmel találkoztunk, beszélgettünk, töltöttünk el órákat együtt, éssss ... nem. nem hozták azt a csillapodást, amit az engem szexuálisan is megmozgató pasik akár chaten is szoktak. how??
and why.
namindeeegy.
még meg kell fejtenem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése