nem állunk jól

eljött az a rész, mikor megint folyton sírok. nyilván a legidiótább pillanatokban jönne rám, folyton olyan fejet vágok, hogy nem is akarom tudni kb...

és eljött az is, hogy megint haragszom - csak sajnos magamra.

de azt iszonyúan, nagyon, csillapíthatatlanul.

és nem értem, hogy lehetek ennyi idős, hogy qrhattam el ezt a sok-sok évet, a teljes fiatal felnőttségem, a lehetőségek idejét, mindent-mindent,

és végtelen kilátástalan az élet.

emellett a belvárosi lokációért óriási árat fizettem - nem csak hideg és hangos és szellőzőmentes és lepukkant és sötét (függönyök nonstop behúzva, kb) a lakás, de minden is kihallatszik, feltehetőleg.

mivelhogy ugye minden minden irányból be is hallatszik. hallom a szobában, ahogy beszélgetnek az udvaron. meg a szomszéd iroda ajtaja előtt. meg az utcán. szerintem hallatszottak már át az irodából is amúgy... sőt, hallottam már horkolni a falszomszédot, mintha csak egy másik szobában lenne nálam... wtf.

no, és én pedig hangos vagyok. beszélek magamban, nevetgélek magamban, zenét hallgatok, bőgök, és a csendes orgazmus nemjó orgazmus ... ezek miatt nagyon feszengős, hiányzik a privát szféra.

tegnap is alig vártam, hogy hazaérjek és magamra csukjam az ajtót és kiengedhessem végre a zokogást, erre ott pofáztak, hát marhára nem esett jól, hogy a számra kellett tenni a kezem, mintha kb csak egy kvzó mosdóját csuknám magamra a saját otthonomé helyett...

szóval kínlódom emiatt is.

ó, és a pasik utáni non-stop sóvárgás... ahh, kaparom a falat, teljesen abszurd módon, mostmár a hónap bármelyik (mindegyik) napján.

és amúgy szerintem baj, hogy nagyrészt csak a tőlem már jóval fiatalabbakat látom csak férfinak, akiknek viszont én sose leszek már pálya, wtf. mikor lettem ilyen kib.szott öreg a pasizáshoz...

(amellett persze, h qrvára nem szabad most "pasiznom" - jelentsen bármit is ez a szó...)

de hogy nagggyon vigyáznom kell, mert nagyjából bármikor bárki szóbajöhetőre (aka vonzónak érzékelem) rámásznék.

próbálok minél többet lógni emberekkel, de akiket nem kedvelek, azok csak kiborítanak, akiket igen, és nők, nehezen érnek rá, akiket kedvelek, de mondjuk férfiak, és férfi létükre nem érzékelek potenciális férfiként, míg ők engem viszont nőként, szintén csak kiborítanak, akiket meg annak érzekelek, azok azért boritanak ki. éss akkor most így what.

ráadásul már kezd elülni a zizgés, ami férfi-részről átmenetileg körülvett és bele lehetett kicsit kapaszkodni, ... én meg nem tudom lekötni magam eléggé, mert semmi se mozgat (a pasikon kivül, de az ne mozgasson), és csak olyan dolgom lenne, amihez nincs kedvem,  takaritani, pakolni, elintézni a netet, munkát szerezni aztán dolgozni ...* ésss hiába minden most, semmiböl se tudok elég jó érzést szerezni, hogy ne csak depizzek, úgy érzem. 

a frusztrációtűrésem pedig lassan közelít a nullához.

#mindenszar #soseleszmárjó

#száni

#türelmetlen

#ugyanitt: azt hinnétek, hogy még egy hét se telt el... nade: lásd előző poszt. volt az vagy ezer év, komolyan már...

*okk, talán, de tényleg csak talán lenne izgibb dolgom is... cégbemutatkozást meg társasozásról szóló tanulmányt olvasni, de őszintén - semmi türelmem. csak szeretném..

szóval nagy küzdelem lesz.