2024. április 12., péntek

törpölés (tldr)

be kell látnom, hogy ez így nem megy. 
régen mindenki a saját fix felhasználó nevével jelent meg. tudtuk, kinek a gondolatait olvassuk. no nem irl arccal, de nagyrészt ismertük egymás blogját, vagy ha nem, hát megnézhettük, de minimum láttuk folyamatában a gondolatmenetét, gondolkodásmódját.. voltak kapaszkodók, viszonyítási alap.
mára, ezzel a névtelenség dologgal az egész elment ebbe a bántó, megmondó, ítélkező, sokszor kb kegyetlen irányba, ami felett értetlenül pislogok.
mégis hogy érezheti bárki, hogy jogosult mások bántására?!
oké, tudom, tudom, a kérdés költői.
 

nulla kommenttel nekem kockásfüzetté válik a blog (amim amúgy szintén van, ezer év után, úgy szeptember óta, és tök más érzés.) 
cenzúrázni nem tudom úgy, hogy ne hasson rám.

nade ezt meg nem tehetem magammal. 

hiába tudom, hogy aki ilyeneket ír és így, annak a véleménye nem releváns, a bántás mégis hat. a fájdalom valódi.

sőt, legutóbb volt egy igen rossz estém, ahol konkrétan baráti valóságcsekkinget kellett kérnem, hogy ugye nem nekik van igazuk, ugye nem olyan vagyok.
(köszönöm, akik hangot adtatok annak, hogy ez így nem oké.)
 
és teljes a zavar azzal, hogy nem tudom kihez kötni, sőt összekötni se, csak remélni merem, hogy amúgy nem ismerős(ök), se itt, pláne nem irl.

miközben amit ide kiteszek, az többnyire random, egyoldalú, kontextus nélküli vagy csak részben vázolt, sötét mélypontokon idehányt töredékinfó, vagy speciális hangsúlyokra kihegyezett eszmefuttatás. bizonyos szempontból nagyon mély és igazi,  ugyanakkor meg mégis következetlen pillanatképek, korlátozott vetületek. sokszor olyasmi, amit amúgy nem tudok/szeretnék megosztani az irl környezetemmel, nem érzem feltétlen a valódi életembe integrálható ventillálásnak, de a gondolat-kipakolás segít. (nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek - mint emlegetni szoktuk.)

(persze utóbbi ott megbukik, hogy lettek, akik tudják, ki vagyok irl, meg hát elég vékony jég a bloggerkedés amúgy is, pláne onnantól.
...tudjuk, hogy orvosomról is jöttem rá, hogy olvasom a blogját, meg fészbukon is találtam meg bloggert csak úgy, aki nem biztos, hogy nekem is be akart volna mutatkozni... pl.)

azt vettem észre, hogy nincs kapacitásom-igényem hagyományos, teljesebb képet is megosztó rendes énblogolásra. (ami amúgy nem fair azokkal szemben, akik olvasnak.)

sokszor le akarom írni, de aztán mire, már továbbkattanok (asszem, pl nem írtam le még azt se, miért volt hiteltelen az adhd vizsgálat, pedig minden érthetővé válna), már nem esik jól részleteiben foglalkozni vele, már kibeszéltem irl, már más fázisban vagyok... meg hát valszeg adhd, na.

sok mindent nem is tudok úgy elmesélni, hogy ne mondjak a kelleténél többet, ne feszélyezzen, hogy esetleg a valódi életemről túl sok derülne ki. (innen is helló, akik ismertek, haha!)
(ja, az adhd-s cuccot szerintem kicsit emiatt se írtam le.)

plusz szerintem le is választom magamban ezt: ahol az ilyen mély bennem felbukkanó sötétséget osztottam meg, ami ennyire sebezhetővé tesz, oda nem esik jól mellé rakni a nemmélypontos, "normális életemet", a teljesebb képet. aki ezeket így elolvassa rólam, az tudja a legsötétebb "titkaimat", úgymond, de furamód nem esne jól megosztani vele a hétköznapjaimat - mintha az sokkal intimebb lenne. (meg ne is kösse össze a kettőt senki lehetőleg.)

viszont jó kis céltáblát csinálok magamból. olyasmiket teszek ide, amitől mások, arra hajlamosak elítélhetőnek látnak. kipakolom a sebezhetőségem, a legnagyobb valós vagy vélt gyengeségeim és félelmeim. olyasmiket is, amit mások kb maguk elől is titkolnának. sőt, olyasmiket csak igazán. sokszor magyarázat és kapaszkodók nélkül.
itt sokszor (többnyire?) nem mutatok erőt. nem mutatom azt az arcot, amit az ember más emberek közt mutat a "normális életben". ide jövök elpanaszolni azt az erőtlenséget és esendőséget, amit a való világban nem vállalunk fel, csak nagyon szűk körben, vagy esetleg úgy se. idehozom azt, ami nem tartozik másra. 

egy részem nagyon akarja, hogy kevésbé egyoldalúan ismerjetek.
de a blogot meg másra használnám.

hát milegyen, ugye.


képzeljétek, asszem, már 2008 óta blogolok. hát az már egy 16 éves kamasz... máshol kezdtem, más néven, más hangsúlyokkal, sőt, kb egy másik életben. szociális közeg is volt sokáig. őrület, mennyit változott ez is. 
(meg már én se olvasok lassan, majd lehet, ha a pasi meg a gyerek kikerülnek a képből, újra fogok, nem tudom.)

múltkor már szomorkodtam egy sort, hogy full abba kell hagyni, hogy ezt így nem lehet... aztán ez enyhült, tök mással voltam elfoglalva, most meg nem is tudom.

szóval csak ideteszem ezt egyelőre, aztán még meglátom, hogy' szeretném.

27 megjegyzés:

  1. Nincs google fiókom a munkahelyi emailcímem lefoglalta🙁 Szeretnélek olvasni, a fiam adhd-s, én nem vagyok diagnosztizálva. Szeretettel, Anita

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ó, hát nem állitanám, hogy én lennék a legtipikebb adhd-s, még a diag sincs meg, de ha marad a blog, persze, csak légyszi, írd alá, mint most
      (és... megtisztelő? köszi? hogy kéne ezt jól megfogalmazni vajh?..) (nádja)

      Törlés
    2. Pont a nem tipik miatt érdekel. Amikor a szakértőin a 18 évesnek azt mondja a néni, hogy mit szeretnél adhd vagy asperger diagnózist, akkor én is rájöttem, nincs tipik. A nem cselekvés nagyon közös és nekem anyaként a legnehezebb nem tombolni, hogy csináld, ember! (Beadandók, sport, egy levél, takarítás stb.) Anita -nagyon érdekel a nappali kórházas élményed, az annyira profinak tünt

      Törlés
    3. Mármint a felhívás alapján tünt annak. Anita

      Törlés
    4. woww, szép (a diagos kérdés)

      az adhd kivizsgálós nappali kórházra gondolsz?
      (mert az tenyleg annak tűnt, de közben naggggyon gáz volt)

      (nádja)

      Törlés
    5. Igen, arra gondolok! Teljesen független egy pszich ismerősöm ajánlotta, de ugye hogy mentem volna szabira erre a célra …?! Sehogy..

      Törlés
    6. Igen, arra! Anita

      Törlés
    7. hát, az első nap egy 10 perces adminisztráció miatt volt, de sose tartott semmi másfél óra/napnál tovább, egy nap pedig csak töltelékprogi volt, mert vmit aznapra is kellett tenni (és ezt ők mondták el nekünk a végén) - ha nekem ezért szabira vagy tpre kellett volna mennem, biztos kiakadok

      teljesen indokolatlanul huzták szét

      amugy pl a kognitív vizsgálati részről egy másik resztvevő ki merte mondani, hogy szte ez semmit se mutat ki, és erre mondták, hogy hát igen, tudják, mert ez gyerekeknek való, és valoban nem mond semmit a felnőtt adhdról, de kellett vmi, és felnőttekre szóló feladatsort nem találtak

      ilyenek, megpróbálom egyszer tényleg leírni az egészet,
      mert volt még, de nem tudlm megígerni, h most, mert vissza is kell pl hozzá olvasni regi messengerezést, ahol frissiben megosztottam másokkal a konkrétumokat

      (nádja)

      Törlés
  2. Szia nem vagyok egy IT zseni, de nem tudsz IP cimre tiltani? Ez a te homokozod, a te virtualis kuckod. Ne engedd hogy egyesek teleszemeteljek! Hiszem azt hogy aki blogot vezet valami okbol, az csak az eletenek egy csekely szeletet mutatja be, ir rola.
    A valo eletbe eleget kell alkalmazkodni, figyelni masokra elturni, elfogadni helyzeteket itt nyugodtan engedd ki a gozt, ahogy ami jol esik. Vigyazz magadra. Gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm!
      hát, én mégannyira se értek ehhez az ip cím dologhoz, sőt 🫣 (nádja)

      Törlés
  3. Hát ezt most nagyon értem! És milyen jó volt, amíg nagy és kellemes beszélgetések alakultak ki egy-egy poszt alatt! Már lassan nincs kit olvasni. Ölelés 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Martine, te abbahagytad, vagy csak bezártál? Ha bezártál kaphatnék meghívót? lemaradtam róla...-( Köszi! lajko.bea@gmail.com

      Törlés
    2. Nekem te is nagyon hiányzol és aggódom is… Anita

      Törlés
    3. Bizonytalan ideig olvasómentes szünetet tartok. Köszönöm a rám gondolásokat, talán már javul a világom :)

      Törlés
    4. Köszi! Kitartás!! Minden jót neked, és várlak vissza!-)

      Törlés
  4. Sajnálnám, ha abbahagynád...-( ha csak bezársz, szeretnélek továbbra is olvasni-) Erdekes dolgokról írsz, sok minden elgondolkodtatott... Legyen úgy, ahogy neked a legjobb!-)❣

    VálaszTörlés
  5. (Mindig röhögök, hogy én meg itt asszem a teljes polgári nevemmel jelenek meg, mintegy a névtelenség ellenpontjaként.) :-D
    Borzasztó fájdalmas volt még megfigyelőként is olvasni az elmúlt posztok kommentjeit, és nagyon jó most látni, hogy ennyire döbbenetesen jól a helyén tudod/tudtad kezelni. Én cssk itt olvaslak, és szurkolok, nyilván nem kell mondanom, hogy én pl. tök értem, hogy mit mikor igen csinálsz vagy nem, nem csinálsz <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Visszavonom, a vezetéknevem nem látszik :-D

      Törlés
    2. :D
      nem, nem látszik :D

      ahh, ha ez jól helyén kezelés, annak örülök... a belső iránytűm igencsak kileng mostanában, hogy mi micsoda :/ (nádja)

      Törlés
  6. Én nem tudom miért névtelenként jelennek meg a hozzászólások, ez alapból nem volt így. Amúgy ez tényleg kinyitotta sok ember száját sajnos. :( Szerintem ezért (is) lett több blog bezárva. (kovtama)

    VálaszTörlés
  7. Igen, nekem is furcsa volt, hogy Nádja is a saját blogján amikor reagált egy-egy kommentre, még ő is névtelen volt. Csak odaírta zárójelben, hogy Nádja.
    Sokan nem írták kik ők, így egyik névtelen szidta a másikat, aztán a harmadik az első kettőt, pluszban Nádját, tiszta őrület volt.
    Kitartást neked!!! Ági

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. az hagyján, hogy telefonról csak névtelenül tudok, de gépröl meg már sehogy sem enged, konkrétan

      néha elfelejtem, beírok vmi választ, rányomok, h közzététel, és hopp, csak úgy eltűnik. az szokott fájni :/
      (nádja)

      Törlés
  8. sajna ilyen ez a telefonrol bejelentkezes legtobbszor (nekem altalaban nem mukodik, a laptoprol meg nevvel vagyok szerencsere). de ez a problema tokjol kikiszobolheto azzal, ha alairjuk a vegen. koszi, hogy leirtad a gondolataidat, nadja, bennem hosszu ideig hagyott kellemetlen zsigeri erzest az elmult jo par poszt jo par kommentje, es kozben megis ertem, hogy miert szunne meg az itteni “jatszotered”, ha tiltanad a kommentelest (mondjuk bennem ezert is merult fel az, hogy csak ideiglenesen tiltanam le, az szerintem egy ido utan leszoktatna a nevtelen itelkezoket, par honap alatt ok is csak lehiggadnak 1-1 poszt utan, amit olvastak es amirol feltetlenul ki szerettek volna nyilvanitani a velemenyuket).
    egyebkent meg tenyleg szomoru, hogy miert ne donthetnenk szabadon arrol, hogy epp melyik szeleterol irunk az eletunknek a sajat blogunkon? ha en csak a jorol akarok, az apro kedves elmenyekrol, miert lennek szamonkerheto azert, hogy nem mutatom meg a nehez perceim? vagy ha csak utazasokrol irok, az is felhaborithat masokat, hogy de miert nem irok az otthoni napjaimrol, es akkor ok beszolhatnak nekem? ennek a blognak a szerzoje egyszeruen azt valasztotta, hogy szelepnek hasznalja a blogot, es kesz. nem koteles bemutatni a full eletet csak azert, hogy a bennunk kialakulo esetleges disszonanciat feloldja. nem tudom, miert lenne ezert o (vagy akarki) jobban szamonkerheto, mint azert, hogy melyik markaju vajat valasztja a boltban.

    VálaszTörlés
  9. Már az előzőhöz is elkezdtem egy kommentet, de aztán megijedtem magamtól. Mármint nem akartalak bántani, nem voltam agresszív vagy ijesztő, csak a saját közlékenységem lepett meg, és inkább töröltem és elbújtam. Most viszont arra gondoltam, hogy hátha segít neked, ha leírom, hogy a "nemcsinálás" az szóról szóra azt jelenti és pontosan úgy van nálam is, mint nálad. Januárban diagnosztizáltak adhd-val. Hát, ja. Egyébként azóta - hihetetlen módon - jobban vagyok, már maga a pontos diagnózis is változtatott valamit.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. képzeld, nekem úgy van beállitva, hogy kapjak e-mail értesitést a kommentekről, így, mint rájöttem, megvan az előző kommented a törlés ellenére is.

      be is válaszoltam már egyszer alá, h olvastam, és köszönöm, h megosztottad velem, amit, mert nekem sokat hozzátesz - csak épp elfelejtettem, h gépen írok épp, és úgy elszállt a válaszom, mint a sicc

      aztán meg akkor már nem kezdtem újra, azóta meg elsikkadt (ofcourse, mint a dolgok általában)

      szóval köszönöm, h ezt megosztottad...

      és amúgy azta!
      (nádja)

      Törlés
    2. és úgy megkérdezném, hova mentél megnézetni...
      és vajon mitől jobb? sokaknál - azt olvastam - először pont rosszabb lett, tök jó, h neked nem!
      ((azt meg, hát, sajnálom is, h osztozunk eme "remek" élményekben...))

      (szintén nádja)

      Törlés
  10. Én most láttam egy ajánlást Sörédi Pál pszichiáterre, elvileg külföldön dolgozott ADHD-val sokat. Esetleg nézd meg, hátha elérhetőbb nála egy diagnosztika, mint a nagy magán helyeken.

    VálaszTörlés