2024. március 19., kedd

utálatos feladatok

asszem, ideje tényleg megtanulni nem magamra venni a nem túl támogató véleményeket...

11 megjegyzés:

  1. A nem túl támogató véleményeknek is van/lehet értelme: jó esetben elgondolkodtatnak, rosszban ellenállást válthatnak ki.. és persze ez sokkal árnyaltabb..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. vagy csak nettó bántó, érzéketlen odaokádás.

      Törlés
    2. Önreflexió nélkül nehéz változást elérni. De ha valójában oké neked az az élet, amit most élsz és amin szeretnél változtatni, és csak ventillálsz, akkor igazából lényegtelen is.

      (Nem én írtam egyik korábbi kommentet sem, viszont sokszor érzek párhuzamot kettőnk között. És hátra lehet dőlni, hogy én ilyen vagyok, alkalmazkodjon hozzám a világ, de belátható, hogy ez nem fog megtörténni, legyen bármilyen diagnózisod. Érintett vagyok (asd, add), és a gyermekeim is. Mindenkinek van választási lehetősége: lehet választani azt is, hogy áldozat vagyok, és lehet választani azt is, hogy felelős vagyok a saját sorsomért. Ez mindenképp munka, rengeteg, nem könnyű, főleg az elején, nem lehet megúszni - és nem is kell. Azzal sincs baj, ha neked megfelel a mostani életed, csak nem olyan visszajelzéseket kapsz érte, amilyet elvársz. Akkor meg ezen kell dolgozni.)

      Cs.

      Törlés
    3. őszintén nem látom, hogy a ventillálás és a változtatás miért is egymást kizáró dolgok...
      a ventillálás egy bármilyen gyászfolyamat és krízis normális része amugy is.

      az önreflexiós rész nem tudom kinek szólt, mert nálam pont hogy "túlteng" úgymond, ez sokx baj is, és terápiás cél, h kevesebbszer vegyem észre az apróságokat a magam viselkedésében, amikre másnak nincs szeme magában kb, ill kevesebbszer kezdjem egyből a magam felelősségét vizsgálni...

      a bántó és értetlen kommentek amúgy nemigen segítik az önreflexiót.

      "munka, rengeteg" - na, hát nekem pont elegem van, h mindenért olyan 100x többet kell dolgozzak, mint mások, hogy aztán megkapjam, h nem dolgoztam érte eleget meg nem vállalom a felelősséget, stb.

      abban pedig nem vagyok biztos, h be kell magunkat kényszeríteni lábatlanul egy futóversenybe az egészséges lábúak közé, mondván, elvárható tőlünk is, h részt vegyünk, mint mindenki más, csak tessék keményebben hajtani - most így látom a helyzetet, de egyelőre még formálódik, mit is gondoljak erről

      sok helyütt megy a matek, h kell-e az érintetteket arra trenírozni, h paszírozzák bele magukat erővel a normatív keretekbe, és én már ezzel a szemléletmóddal is találkozva kezdtem meg az informálódást

      de valóban, gyerekekkel nincs választás kb, ma, ebben az országban, ...
      (nadja)

      Törlés
    4. Nem gondolom, és nem is írtam, hogy egymást kizáró dolog lenne a kettő. Én is szoktam ventillálni, és én is kifejezem az érzelmeimet, a negatívakat is. Ha valaki emiatt leértékel, az nem rólad és nem rólam szól, hanem a másikról. Nyilván a blog kis szelete az életednek, egy szelep. Nem írtad, és nem tudom, hogyan áll a dolog, de arra gondoltam azzal, hogy nincs valódi változás, hogy nem költöztél még el, holott minden adott rá. Én teljesen megértem a bénultságot, és nem ítélkezem ezen egyáltalán. Az is rendben van, ha maradsz, ha neked megfelelő ez, amiben élsz. Nem mi, olvasók éljük az életed. Viszont nekem ebből jött le az, hogy inkább ventillálni szeretnél, mint változtatni.

      Azt látom, hogy akit nem tartanak el, nincs segítségére egy másik vagy több személy abban, hogy anyagilag ellássa magát, ott nincs választás abban, hogy beilleszkedik-e a társadalomba a maga módján az egyén, ha egy nyugodtabb életet szeretne élni. És különben vicces, de azért akadt meg az országváltásunk, mert kiderült a gyerekek diagnózisa, és itthon van autizmusspecifikus fejlesztés (szemben Finnországgal). Azt hiszem, választás mindig van.

      Az önreflexió neked szól. Nem mindegy, hogy az ember hová irányítja a tekintetét, és mi az, amit elvet, mert bántónak érzi. Muszáj disztingválni, lehet olyan bántónak érződő feedback, amin érdemes elgondolkodni, még ha rosszul is esik. Én ezekből tanultam a legtöbbet magamról.

      Lehet eleged abból, hogy sokkal több munkát kell beletenned mindenbe, és azért mégsem kapsz olyan visszajelzést, amit elvársz vagy esetleg bántónak érzel (mert akár az is). Viszont szerintem tök fontos, hogy a diagnózis nem egy aranyjegy ahhoz, hogy minden alól fel legyél mentve, és ne vonatkozzon rád semmi, vagy más szabályok szerint játssz. Úgy látom, hogy ez egy lehetőség ahhoz, hogy lásd, mik az erősségeid, és mik azok a területek, amiket fejleszteni kell. És ott látom hibásnak az érvelésed a futóversennyel kapcsolatban, hogy szerintem az élet nem verseny, nem is kell annak lennie. Nem hiszem, hogy győzni kell, azt meg végképp nem, hogy le kell győzni másokat. A lábatlan lehetőségeihez és motivációjához mérten eldöntheti például, hogy az a célja, hogy boldoguljon a mindennapi életben, de dönthet úgy is, hogy a kétlábúak közt versenyez, és úgy is, hogy csak fekszik és nézi a plafont. Teljesen mindegy, hogy a szakértők mit gondolnak arról, hogy szükséges-e a normatív keretek közé szorítani a neurodivergenseket, nem fognak a neurotipikusok (vagy más neurodivergensek) mellett állni ejnyebejnyézni őket, ha méltatlanul járnak el mással szemben. Jelenleg úgy látom, hogy az a lényeg, hogy a saját képességeiből hozza ki az ember a maximumot. És itt jó, ha van önismerete az embernek, és a diagnózis mankó lehet.

      Törlés
    5. Nekem nagyon tetszenek “névtelen” kommentjei, sztem ebben semmi bántó nincs. Ezen a “futóverseny” dolgon abból a szempontból gondolkoztam el, hogy akik “normális” kommenteket írtunk, sztem egy szóval nem mondtuk, hogy állj be a versenybe. Szerintem nagyon leegyszerűsítve mindenki arra buzdított, hogy úgy változtass, ahogy neked jó. Senki nem mondta, hogy legyél vezérigazgató vagy menj el műszakozni pl a melóval kapcsolatban. 2024 talán annyiban jó, hogy van lehetőséged dönteni és választani egy csomó mindenben. Utálsz korán kelni? Ne tedd! Csomóan remote dolgoznak, meg kötetlen munkaidőben. Nem akarsz napi 8ban 9-5ig ülni valami agyrohasztó helyen? Ne tedd! Találj ki egy vállalkozást, egy online bármit, ami a te igényeidnek megfelel. Sem a munkának, sem az életnek nem kell(ene) arról szólnia, hogy szar legyen és csak átessünk a napokon. Én úgy gondolok a munkára, hogy arra kell törekedni, hogy az ember azzal töltse a napjait, amit szeret, ami feltölti. Biztosan neked is van ilyen. Nyilván mindenki szeretne unatkozó milliomos lenni, de egyrészt aki az, az valójában sokat tett érte, ha meg nem, akkor neki is vannak olyan kötelezettségei, amit a “földi halandók” 90%a gyűlölne.
      A másik meg a párkapcsolatod. Nyilván nem élünk veletek, de azokból a morzsákból, amit leírsz, nem vagy benne boldog. Vagy igen? Bennem ez is felmerült, hogy valójában tényleg rossz a kapcsolatod? Szeretnél mást? Ebben sem mondott szerintem senki semmi bántót, “csak” azt, hogy olyat válassz, ami neked jó! Ha neked nagyon fontos a kis buborékotok, a gyerek; akkor lehet ezt is nyilván máshogyan nézni. Te tudod, hogy mire van igényed, mit vársz egy férfitől.
      Abban szintén nagyon egyet tudok érteni “névtelennel”, hogy lehet azt mondani, hogy oké nekem nem tetszik a társadalom, amiben élünk (amúgy nekem se és sztem írtam már neked, hogy sokszor álmodozom arról, hogy elköltözünk a világ végére egy farmra - ez még egy c terv); de bármennyire nem tetszik, nem tudod teljesen figyelmen hagyni. Már csak abból a szempontból sem, hogy egyszerűen dolgoknak következményei vannak, egy idő után a nyers valójukban. Nem dolgozol? Oké, semmi baj, akkor nincs mit enni. Ez kb nyilván a legvége meg a legalja, hogy nincs mit enni meg hol lakni; meg egy durva leegyszerűsítése a dolgoknak, de end of the day hogyha a pasi nemtom holnap világgá menne, akkor mi lenne? Mit ennél? Hol laknál? (Tudom, hogy van családod és nyilván lenne megoldás, csak példának hoztam.)
      Szóval szerintem ezek a posztok inkább a “felnőtt lét nem tetszik” témáját kapirgálják (és emlékszem, évekkel ezelőtt volt erről ilyen komment “vitánk” csak más aspektusból), amiről lehet gondolkodni, de szerintem egy bizonyos szinten túl megint az van, hogy nem egy mém az élet, hogy “I don’t want adult today”. Mert sajnos erre is van a társadalomnak egy válasza, ami nem túl kedves.
      Szóval end of szájtépés: én azt kívánom neked, hogy valahogyan lásd meg, hogy az élet tud jó is lenni és nem csak rettenetes és ijesztő. Ahogyan egy munka is, az “egyedüllét” is. És hogy mindig vannak lehetőségek, választások. (M. Gray)

      Törlés
    6. Ilyen baromságot "2024 talán annyiban jó, hogy van lehetőséged dönteni és választani egy csomó mindenben. Utálsz korán kelni? Ne tedd! Csomóan remote dolgoznak, meg kötetlen munkaidőben. Nem akarsz napi 8ban 9-5ig ülni valami agyrohasztó helyen? Ne tedd! Találj ki egy vállalkozást, egy online bármit" az ír, akit eltartottak az egyetem végéig, aki mellett ott van egy pasi, aki kirántja a szarból, ha nem jön be az önmegvalósítás, de ha a pasi nem jönne be, akkor ott vannak még a pillanatnyilag még élő szülők mentőövnek. Bízzál benne, hogy mindig lesz kin élősködnöd és örülj annak, hogy egészséges vagy és nem kell azon tűnődnöd, hogy lehet, hogy másnap nem leszel képes munkát végezni.

      Törlés
    7. Ezt nekem írtad? Kihagytad a sorból a sugar daddyt, mint lehetőséget, a volt főnököm mindig azt mondta, hogy a kulcs a rétegigények. Jézusom. 😂😂😂😂

      Törlés
    8. Nekem is rejtély, hogy kinek szól az utolsó előtti komment, ha jól sejtem, az eleje M. Gray-nek, a vége Nadjanak :D

      Jó ez a névtelen kommentelés, főleg, hogy elfelejtettem szignózni 😅 az M. Gray előtti kommentet írtam én, az utána lévő nem én vagyok.

      Cs.

      Törlés
    9. ehh, elveszett a kommentem, mielőtt a vegére értem, én mégegyszer be nem pötyögöm :/
      de igen, ez így név nélkül vicces...
      (nadja)

      Törlés
  2. az érzelemkifejezésnek, még ha negatív is, és a sérülékenység megmutatásának is van, kéne legyen helye, anélkül, h bárki is leértékelné az embert emiatt...

    a küzdésben is ér többx is elcsüggedni, elgyengülni

    és ér ezt megmutatni

    amúgy azt vettem észre, minden ezen múlik kb: hogy mit mutatsz...
    sokx "gyenge", semmi önreflexióval bíró emberek viselkednek és kommunikàlnak úgy, mintha minden oké lenne velük, mintha ők tudnák a tutit, miközben nem, mégsincs senkinek semmi kifogása az ő gyengeségeik ellen kb.
    amíg úgy csinálnak, mintha nem lenne

    VálaszTörlés