de (a végén updatelve)

ugyan a mai napom nagyrészt azzal telt, hogy ezeken gondolkodtam, meg jól kiirtam magamból,

nem igy szoktak telni.

nem igy és nem ennyit szoktam ezeken gondolkodni.

szóval nem az van, hogy rágódok.

sőt, pont az történik, hogy sokszor még a magànéleti helyzetemen sem rágódok, amin pedig rohadtul non-stop kéne.

 

rá kell jönnöm, hogy az egyik ok, amiért ez nincs megoldva, hogy a nagy hivatalos szakítás lecsendesülése óta konkrétan képes vagyok még meg is feledkezni róla, nem is rövid időkre. (akár napokra is egyben...)

(a pasi is aktívan ugyanígy. szerintem nálam sokkal jobban.)

és sajnos ritkán voltam olyan jól életemben, mint azokban az órákban,  napokon vagyok.

 

(nem dolgozom, mert költözni akarok - kéne, de nem jut eszembe épp, hogy mit kéne, mi van, és csak úgy elvagyok időn, téren és kötöttségeken kívül, akár a pasival összebújva filmezve az ágyon, kézenfogva sétálva vagy társasozva, a gyerekkel szokásosan hétvégézve vagy magamban belemélyedve valami érdekesbe...)

és ezekből nehéz kimászni.

a sokminden mellett, amiről ezzel a szakitással lemondok,

újra lemondani ezekről is: az alvásról és kötetlen szüttyögésről, ami életem egyik legmeghatározóbb szükséglete-vágya, és kb olyan most, mint .... valami drog?

meg erre azt mondtam volna korábban, hasítok,

mostmár inkább azt mondom, lehet, hogy részben simán csak így működik az agyam...

valami olyat kéne tenni, amihez nagyon nincs kedvem, tehát alapból igen hosszú és göröngyös a kivitelezése, ami ráadásul sok-sok (igy számomra valószinűleg egyesével is alapból nehezen) megugrandó külön teendőből áll, megszűnt a közvetlen szenvedésnyomás is, közben berántanak dolgok, amikben jól érzem magam és teljesen azokkal van tele a fejem, fókuszvesztés és a szokásos "időlegesen elfelejtek egyes fontos dolgokat, teendőket", csak egészen abszurd, hogy ilyen topikban is...

szóval wtf, de bizony ez is mind benne van szerintem.

tényleg nincs meg az a belső hajtóerő, ami vitt még, amíg érezhetően rossz volt, mielőtt a pasi marasztalni és viselkedni nem kezdett.

és egyelőre számomra érzékelhető időnyomás sincs, mert tudottan minden tegnapra kéne, meg persze mindigis a pálya szélén éreztem magam, aki mellett elfolyik az idő és a pénz is, most se változott,

szóval küzdök azzal rendesen, hogy minden porcikám kb maradni akar ebben, a józan eszem az meg hol a felszinen van, hol totál máshol, és ha itt is van is csak úgy mennek a dolgok, ahogy bármi mással szoktak.

#naezaciki

#deszerintemezisvan

persze amikor épp eszemben van, akkor nem jó, változó intenzitással, hogy finoman fogalmazzak.

UPDATE: 

összefoglalva: 

a szakítás-szétköltözés-újéletkezdés a rossz dolgoktól szabadulás mellett rengeteg jó dologról való lemondás is

és rengeteg új rossz dologgal való szembekerülés

amely lemondásokhoz azóta még jöttek jó dolgok

ellenben csökkentek az itteni rosszak

és a megszervezése és kivitelezése maga egy óóóóóriási komplex feladatkupac

ha tényleg adhd-gyanús az agyam (márpedig az, de mennyire hogy, csak amíg nincs papír, nem érzem, hogy mondhatom, hogy tudom), akkor amúgy miért gondoltam, hogy ez nekem csak úgy, pöccre menni fog????? ennél sokkal-sokkal egyszerűbb, hétköznapibb, rutinabb feladatok se szoktak csak nagy küzdéssel, sokára....

(ez most egy nagyon vicces, világbajnok felismerés... 

hát nem csak lelki okai vannak, amiért nem megy... de mennyire nem.)