annyira vártam, hogy a szakdogahajrá után végre mehessek ki, csak sétálni a zöldülő természetbe naphosszat-félnapokat, nézni messzire (messzebbre, mint ahol a monitorok és kijelzők vannak), mélységgel bíró dolgokra, újra mozgatni ezt az elült-elgyengített testet és pihentetni a szemeket, idegeket...
erre #miezazidő, ti is láttátok, hagyjuk is.
hát az rémesen rosszul esett. azóta is kéne.
a pasi elvitte a gyereket az anyjához-tesójáékhoz a hajrázás alatt. halálba sértődött már az ötlettől is, merthogy ő itt lakik, menjek el én, mert ő nem fog... de nekem nem volt hova, mert betegen nem akartam a még mindig borzasztó gyenge, otthon lábadozó apám közelébe menni, és tesóimhoz meg hogy mentem volna már... az egyik friss házas kus lakásban, a másik kisgyerekes...
aztán ő is belátta, hogy a gyereket se kéne kitenni most ennek, kerülgessük egymást egy garzonban, állandóan oda akarna jönni (amúgy abból úgyse lett volna koncentrálás, de a rólam szóló érvek nem hatották meg, merthogy kezdtem volna időben..), szóval belement egy, majd a két napba, rendes ottalvósan.
a gyerek is, a család is élvezte hálisten. (a pasinak meg az is a becsípődése, hogy ő terhükre lenne, de azok majd' megvesznek, hogy gyerekezhessenek, stb...)
a pasi nem annyira, mert nem jutott eszünkbe, hogy vigye a kempingágyat, a földönalvás meg rossz, és nem volt kinek lepasszolgatni a gyerekezést, amikor szünetet tartott volna, úgy, mint mikor ott vagyok, hát "szegényem". (ezt amúgy nem szeretem benne, jól látjátok. én is intro vagyok, nekem is sok szokott lenni, és még csak nem is az én gyerekem, mégis ő lépked ki a szituból, rámhagyva a mindent is, nekem meg nem szokta hagyni.. nem is dohányzom, boltba menni is az ő privilégiuma ilyenkor, mert ő vezet, a konyhába is ő megy - mondjuk oda, ha én megyek, ugyanúgy jön utánam a gyerek, ő meg ráhagyja, szóval az mindegy végülis.)
a gyerek azt mondta, hogy ez nagyon kalandos volt, de még kalandosabb lett volna, ha én is ott vagyok. hát jó.
az új koleginával az a gond, hogy ketten lettünk főállásban egy egyfős, kb hatórás munkára. szóval arra jutottam, hogy így ismeretlenül is csak nyíltan kell vele beszélnem, mert rá fog jönni magától is úgyis.
szóval megosztottam vele, hogy ha ő is rendesen dolgozik (alapelvárás lenne), és nem akar kib.ni velem, mint a hazudós (hát szintén), akkor itt jó élete lesz, mert én spec elég rugalmas vagyok, és jófej is. csak azon kell neki is lennie, hogy megválogatja, kinek mit kommunikál kifele. (például azt, hogy mikor és mit csinálunk, semmiképp se ugyanúgy, ahogyan ténylegesen.)
(ez olyan háziszabály, amit az elsők közt kell megtanulnia itt mindenkinek. képmutatás, kamu-nagyonelfoglalság, [...] a neved.)
úgy tűnik, munkamorálja van, de nehezen viselem a lelkesedését. (én is ilyen voltam, míg ki nem égtem a hazudóstól meg ahogy a dolgok itt mennek...)
aztán azt is nehéz megemészteni, hogy már nincs saját irodám, kizárólagos tulajdonlású kulccsal, se csendem, se teljes szabadkezem a tér és idő és tárgyak, folyamatok felett.
oda mindaz, ami kompenzálta a kakitornyot, amin ülni kell. (jó, az ingyenkv és a lájtika munka meg munkaidő most még épp megvan, de ki tudja, mi lesz, ha visszaállunk rendesen és a körmünkre néznek.)
hát de mittudomén, eddig szimpatikus lánynak tűnik, nem is buta, lehet, hogy jóban leszünk és bár másképp, de így is oké lesz ez.
hátha meg lehet valósítani egy ilyen egymás hátát bevédő, a magunk külön helyét, munkáját, irodáját óvó kollegialitást... (vagy kitúr a 'csába. nála ettől félek, de muszáj volt ilyen szinten bizalmat szavaznom neki, ha nagy kockázat is.)
azt mindenesetre óriás örömmel néztem, hogy amint én magam is leokéztam, azonnal átrendezte a korábban a hazudósnak fenntartott munkaállomást. csak az a csaj kerüljön tőlünk messze.
mikor szóbakerült, az új úgy kommentálta, hogy utálja az ilyeneket, meg ezt normális munkahelyen nem tűrik, meg tök demoralizáló és igazságtalan a többiekkel szemben, szóval van rá esély, hogy a hazudós nem rúg majd labdába nála a hamis mosolygásával, és ketten leszünk az ellen, hogy hozzánk tartozzon...
az új csaj eleve azért kellett, mert a munka, bár nem sok, de fontos, specifikus, és napi szintű, és ha kiesik, aki csinálja, bármi miatt, se állhatna meg. a hazudós meg nem igazán jó helyettesítésre, haha.
ugyanitt: ha jól értem, kb egy hét, és nyitunk is,
ami egy agyrém. őrület, ilyen számoknál nemrég még boltba se szívesen mentünk... az átesettek vagy termelnek elég antitestet, vagy nem, a plasztikkártya meg lópikulát se jelent, leginkább. átoltottság? ugyan.
szóval nyitunk, hogy az államnak ne kelljen semmiben se segítenie a népet és mondhassa, mint a sulinál is, hogy egyéni döntés kérdése, ha baj van, mért nem vigyázott jobban az állapolgár?
#sírokna
a gyerek nem jár oviba, de ennek örülünk.
ja, és a múltkori elmaradt oltásom után szerdára felírtak egy kínaira. kiugrom melókából, aztan majd meglátjuk.
a pasi megkapta a második pfizerét, másnap délután-este influenzásnak érezte magát, aztán reggelre mintha elvágták volna szerencsére.
közben apám még mindig óránként negyed órát kell oxigénezzen, éjjelente ébred, hogy nincs levegője, és annyit tud, hogy elsétál a kert végébe meg vissza. nem tudjuk azt se, hogy felgyógyul-e, hogy őszinte legyek.
#covidosizgalmak
#mileszmégitt
#hesteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése