hát nyilván olyan vagyok most, mint a babák, akik nagyon meg akarnak csinálni valamit, amire még nem képesek, és ettől frusztrálódnak.
de azért azt is látom, mennyivel ügyesebbek vagyunk mindketten,
és mindenféle ígéretes változásokat vélek magamon/ban is felfedezni,
szóval végülis ez jó. csak még (messze) nem az, ahol lenni szeretnék.
(persze nincs kedvem itt ennyire részletezni, így is tldr, de magamnak jegyzem.)
ezen felül meg amúgy történik csomó jó,
a gyerek pl hirtelen okosodott egy látványosat,
ill a gyerekezős "családdinamikánk" is mintha megint egy szintet ugrott volna gördülékenységben, érzésre minden résztvevőnek könnyebb benne, vagy hogy is mondjam.
és megint pont nem áztunk el egyszer sem,
hetek óta kb körbeesi az outdoorságainkat az eső, akkora mák.
sikerült megfelelő ajándékot találni az unokaöcsémnek (anya választotta egy listából, hogy tuti legyen),
és sikerült elkerülni, hogy anyámékkal egy kocsiban kelljen menni.
(hallottam hírét, hogy kishugom meg szeretne kérni, de valamiért végül nem tette, így nem kellett felvállalni egyik opció felelősségét se.)
már csak drukkoljatok pls, hogy ne legyenek fertőzőek (szegény hugom volt a legbetegebb).
a veszekedés után mindenki látta a melóban, hogy bajom van, és bár csak annyit mondtam, rossz nap, elmúlik, kedvesek voltak nagyon, egyikük még meg is ölelt. (az egyik barátkozomvele emberke, akitől kb a legjobban eshetett.)
tutira se szifiliszesek, se hiv-fertőzöttek nem vagyunk (hivatalból teszteltek hpv mellé),
a pasinak gyógyulnak a mindenféle egyebei,
(maradjunk annyiban, hogy elhangzott a bűvös "félek, hogy elcsúszott a betétem" mondat a szájából, azért kemény időket élünk),
nemsoká pedig nyaralunk! végre.
addigra igyekszünk helyretenni a feszültségeket. mostmár azért van egy vaskos alap.
meg... fogadok, hogy a fele eszembe se jutott. de van csomó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése