2019. július 16., kedd

azért basszus

ez is mi, meg mintegy mellesleg kiderült, hogy van még egy hasonló eset pepitában a tágabb rokoni körben (szerencsére nem vérszerinti), akivel szoktunk néha összejövetelen találkozni, tudtuk, hogy elváltak meg hogy beteg, láttuk, hogy nem szól azóta kb semmit,
de kiscsaládom elfelejtette elmesélni a részleteket.
hogy tudniillik azért váltak el és százalékolták le, mert bekattant, rögeszméi meg dühkitörései lettek, és végül majdnem meggyilkolta a feleségét (de hogy így szándékosan tényleg-gyakorlatilag, kb hajszálon múlt, hogy el tudott menekülni) és azóta rendszeresen meg kell jelennie gyógyszerezésre (a nemtom, ideggondozóban, talán? értitek), különben jelentik a rendőrségen.

de persze pont most volt, hogy már fenyegetve érezték magukat majdnemhugomék (- az ő apósa), mert már mondogatta megint a régi meredek dolgait, meg hogy az unokája nem is az övé és akkor milyen jogon viseli a nevét, ..., ..., mire is kisült, hogy ja, hát egy ideje kihagyta, csak a külföldön élő lánya elkente neki valahogy (kedves egészségügy, wtf),
és akkor s.o.s.ben kellett bevinni gyógyszereztetni azt is.

hát ez is egy nagyon wtfwtf, na.

egy másik dologban meg, mint rájöttem, több vonatkozásban személyesen érintve érzem magam, kicsapta rendesen a biztosítékot.
miután ez leesett, és jól kiadhattam magamból a felháborodottságot kishugomnak is meg a pasinak is, nagyokat gesztikulálva, fullos vehemenciával, sokkal-sokkal jobb lett, de na.

most ebben a pár napban túl sok volt a jóból, már ami az agyrém sztorikat illeti.
felzaklattak, megviseltek, több része a pasit is,
a gyerekezős ráizgulós stressz poszthatását is heverjük,
az idő is tré,
a tempó is feszìtett,
tegnap jó sokáig fenn voltunk nevetgélni-dumálni, hogy ellensúlyozzuk az érzéseinket,
és én bónuszként továbbra se tudok aludni a pasi nélkül, tehát halmozom egy ideje (a vasárnapi pihi se ért semmit, mert utána virrasztottam...).

szóval ma már kb egy gyermekágyas ikres anyuka kipihent arcával vánszorogtam melóba és arra is büszke vagyok, hogy egyáltalán beértem.

meg a múltheti vétvétel helye is bezöldült teljesen, de legalább már tudjuk, miért fáj.

hátvanilyen, hogy így ledózerol a sok faszság, de mehh.


(még három hét az első szabikáig, addig vonszolódás.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése