túléltük

azért az első gyerekkel abszolvált esküvőzés jó kis melós feladat volt... reggel megjött, szóval kialvatlanul (heló pms), elgyötörten, begyógyszerezve,  feszes-vismajoros készülődés után, magassarkúban, tömegben, idegen terepen rohangálni egy nem eléggé ismert és egy tök idegen négyéves után... hát... na.

a vis major egyébként az volt, hogy levágattam a hajam, ami sokkal(!!!) rövidebb lett a megbeszéltnél, és ezért kb az égvilágon semmit se lehetett vele kezdeni.
nem hiszitek el, de összességében egy olyan félóra-40 percet vesztettünk az egész hajmizéria miatt,
mire valahogy állt,
pedig ketten próbáltuk a sógornőmmel,
bónuszként a gyerek is kitalálta, hogy ugyanolyat akar, mint nekem, így az én maradék felnőtt-csattjaimmal tűztem neki frizurát az utolsó pillanatban,
amit ki kellett gazdálkodni a nem erre tervezett mennyiségből,
és bár másoknak tetszett, én szivem szerint újracsináltam volna, csak már nem fért bele.

amúgy meg mindegy, úgyis egy koronában volt végig (igen, apával jóelőre ledílelték, esélyem se volt, és igen, tudom, hogy csak azért akadtam fenn rajta, mert nincs saját gyerekem, ahogy úgy egészében az outfitjén is - amit, hát, gondolom ő választott szintén), szóval senki nem is vette észre a haját... (amúgy cuki volt nagyon, csak nekem túl ízléstelen eklektikus.)

a másik négyéves meg úgy történt, hogy a megérkezésünk utáni 3. percben szerzett magának egy barinőt, annyira aww volt! (és irigylésre méltó...) viszont sajna az a kiscsaj is egy egészséges duracell-gyerek, és szintén jó ötletnek találta a lépcsőn le-fel rohangálást, fogócskázást, valamint az ő anyja is magassarkút viselt. (ez most annyira nem ment, hogy nyomatékosan meg kellett kérnem az apját, pls ne hagyja rám a felügyeletet, hiába az ő ezeréve látott barátai... a készülődésen is összekaptunk utólag, mert az én perspektívámból egyáltalán nem játszott csapatban, magamra hagyott a dolgokkal, aztán zrikált, hogy nem vagyok kész - nem voltam boldog, hogy ilyeneket külön át kell beszélni, mifasz.rt kell szájbarágni, ami annyira alap... de utána már jó volt.)

egyébként tök klasszul lezajlott az egész,
ez csak az én szubjektív belső megélésem volt, a bizonytalansàg, hogy nem láttam még az gyermeket hasonló közegben és nem tudtam, mire számíthatok tőle, mi oké, mi nem,
pláne hogy én meg alapból sután mozogtam benne, feszélyezve, semennyire se komfortosan...


szóval nekem ez nehéz volt, ugyanakkor meg jó élmény is (nagyon).