közéletünk

én már nem is olvasok ezekről,
de attól, hogy nem olvasok róluk direktben, sztem pont ugyanúgy képbe kerülök mégis a lényeggel, mindig.

szóval ez önvédelem,
nem fejethomokbadugás.

nem tudom, mit éreznék, ha még az összes apró részlettel is külön megkínálnám magam...

így is a bőröm alatt hordozom a konstans félelmet, hogy milesz, hova fajul még,

hogy tudok én így valaha nyugodt, békés családi életet élni, a kisemberek langymeleg középszerét, amire úgy vàgyom,
én nem akarok mártír lenni, vonulni, bajba kerülni, én csak, hogy hagyjanak élni, békibe, értitek, és akkor így ez.
ez mi.