2018. szeptember 5., szerda

ledarálom

szóval átrendeztem a lakást - én, egyedül, megint. (büszkeség van.)

oltári rendetlenség maradt utána. (mostmár nagyonjujj.)

miután szembesültünk a random rendezvénnyel a hátsókertben, mentünk nyárzáró mulatni. (úristendejóvolt.)

másnap a melóban meghaltam. (belátogató kolega mentett meg köbö.)

utàna este megint lementünk mulatni, már pasikolegájáékat is odacsalva.

2x szakadt le az ég. a koncertet is félbemosta. (nincsilyenszó...) a kettő közt hazaugrottam, még a bugyimat is átvenni, pedig volt esőkabátunk.

vasárnap aludtam. a random zivataroktól alig jutottam el a boltba. utána tovább aludtam. (mi volt ez az idő?!)

hétfőn egy teljesen váratlan idióta miatt nem tudtuk elintézni a lakcímkártyát, pedig ez volt a hivatalos program.

a pasi egy hiányzó infó miatt lecsúszott az ingyér nyelvtanfolyamról.

nekem viszont lesz pszim.

és van időpontom fogorvoshoz.

a tegnapot idegállapotban töltöttük anyós szeme miatt, a kórházból rossz hírekkel küldtek el. (lehet, megvakul.)

ahogy álltam a betegfelvetelnél, tudatosult, hogy kb órára pontosan 3 éve akkor kezdődött a vakbélgyulladásom, amivel aztán ugyanoda vitt a mentő. (elég szürreàl volt.)

nosztalgiáztunk egy sort a pasival az ismerős helyszíneken. (soweird.)

anyám hívott, hogy épp egy másik kórházba tartanak egy mentő után, amiben a nagynénjét viszik. (mégszürreálabb.)

qrvakésőn estünk haza, az ajtó előtt ért utol telefonon sógornőm, zokogva, hogy anyós eldőlt, mint egy zsák krumpli, mijafasz.

irány vissza hozzájuk azonnal.

kiderült, hogy valszeg (véletlen) túladagolta a nyugtatóját, a mentődiszpécser javaslatára otthoni megfigyelés alatt maradt. (wtf, ilyennincs, mi sztori ez már.)

mi félútról fordultunk haza.

ma hajnalban mindketten kifacsarva keltünk.

vissza kellett menjünk a pasi (pont most) otthonfelejtett telefonjáért, így jól elkéstem.

itt a melóban totális káosz van, jólesz.



ilyenek voltak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése