akcijóterv reality

pár körkérdés (ti kihez, hogy, merremeddig) után bejelentkeztem fogorvoslásra oda, ahol pont egy akció is van.
hát, nem ment zökkenőmentesen, mert volt némi egyeztetési nehézség (azt mondta a nő, hogy a kedvezményes ár pont arra nem vonatkozik, amire hirdetik, de némi vita után megnézte újra és jé, igazam volt, bocsika), amire picit felszaladt a szemöldököm,

majd kérdezgetett, kihez mennék szívesen, néztem-e a névsort, s mivel nem volt preferált doki, beírt egy noname, most dipizett orvoshoz, akit még fel se tüntettek a  kolegák közt, úgy, hogy csak a nevet mondta, és mindez csak a ráguglizáskor derült ki számomra,
de ettől én most így kellemetlenül érzem magam...
(ha mondja, hogy ne ijedjek meg, ő még nincs fenn, de tök oké, az korrekt lett volna,
de így olyan rossz szájízzel szembesültem vele.)

és a dilemma, hogy ez rossz ómen-e (átverve érzem magam, na, hiába lehet csak jelentéktelen semmiség mindez),
ill egy ennyire frissdipis (tapasztalatlan) doki, ennyire újkolegaként (kb próbaidő elején, ők is csak tesztelik) - rá merjem-e bízni magam, értitek.

közben meg jó az ajánlat, indulásnak pláne, meggyőztem magam, hogy kell, max keresek utána tovább, ha irl se tetszik.
(de a szorongásom jól visszaerősítette.)

(nekem nagy félelmem, hogy rá kell hagyatkoznom valakire olyan dolgokban, amik csak az ő szakértelmén múlnak, és mivel én meg nem értek hozzá, nem fogom észrevenni, ha valamit elront/ ő se ért hozzá,
és itt azért sok múlik ezen.)

(és mindig elbizonytalanítanak az olyan élményeim, hogy x orvos szerint csináljuk meg, y szerint nincs itt semmi csinálnivaló,
vagy x helyen mondanak pl a szememre egy dioptriàt, y-on viszont egy másikat,

miközben x és y felkeresése közt egyik ominózus esetben se telt el két hétnél több,

és akkor én honnan tudjam, kinek higyjek, mi hiteles,

pedig marhára nem mindegy, ugye.)

na, hát így.



a háziorvoshoz meg kéne az új lakcímkártya, hogy ne fussak felesleges köröket (ott lehet a legjobb nyavalyákat összeszedni, ha valaki biztosra akar menni),
aminek megszerzésére a mostani hétfő volt szánva.
és ami mégse lett meg.

ugyan csak annyi, hogy a gondnok kiállít az én nevemre is egy lepecsételt igénylőlapot,
amit a szerződésekkel együtt jól odadunk az okmányirodában az ügyintézőnek,

de a gondnok kijelentette (látatlanban), hogy őneki elektronikusan nem küldték még meg az én szerződésrészem, amit nekem már postán(!!!) bő három hete igen,
és ő így nem állítja ki az igénylőlapot.

és az, hogy ott lobogtatom neki eme eredeti, aláírt-lepecsételt-sorszámozott-iktatott hiteles példányomat, fullosan hidegen hagyja, majd felhívja az illetékest, ha ideje engedi.


na, az illetékest azt ezek után mi is hívkodtuk vadul, csak pechünkre egész nap nem értük el, valószínűleg szabira ment vagy hasonló.


ennyin múlt kérem.

(ja, még le is cseszett minket, hogy nem siettük ám el a dolgot. miközben először mi voltunk szabin, utána meg ő, kb mostanáig. akkor hogy?)


(mindennek a szintén wtf előménye az volt, hogy a pasi egyszer már járt az okmányirodában, sikertelenül.
másfél óra várakozás után közölték vele, hogy a szerződés felmutatása nélkül nem fogadják el az igénylőlapot. bocs.
miközben a gondnok váltig állította, hogy nem kell majd oda egyéb, csakis  a személyi+igénylőlap.
thx.)

szóval ez meg némileg nehézkes...



persze a lényeg, hogy sínen vagyunk, mert már minden folyamatban!
yeee.