2018. április 27., péntek

mivanma, pislog.

hát hogy reggel hatkor, amikor a munkahelyi székembe kellett volna hivatalosan is bepozicionàlni a popómat (bocs),
azazhogy beülni,

én épp felültem (az értelemszerűen otthoni) ágyamban, rémülten, hogy "mimimi?!"...

[igekötői gubancolódásokba', ugye.]

azt is csak azért, mert a pasi némi cukibb keltegetés után megunta, hogy gyanútlanul, mosolyogva, ráérősen jóreggelt-nyújtózkodom válaszul, és szembesített a rideg valósággal.

[miszerint az (amúgy nagyonokos) telefonom úgy gondolta, hogy az este gondosan beállított ébresztőt én csütörtökre kérem,
logikusan jövő csütörtökre,
mert a mostani hét csütörtök hajnala már elmúlt,

zaravazerőben, hesteg.]


utána pedig, ellentmondva a jóvaltöbbetalvás tényének, egyszerűen nem akart működni a nap,

se az agyam,
se a másoké,

agyatlan viták és félreértések sorozata kezdődött például meg átmenetileg elfelejtettem az abc-t, meg elsőre megérteni, mit akarnak tőlem, meg ők, hogy én tőlük, ilyenek.

de ittam másodikkávét,
azóta kezdek hasonlítani magamra,
és végülis a nagy roham már lement,
valószínűleg ők is kávéztak (újra?),
aztán a többség úgyis elhúz hosszúhétvégére,
csak hát azért vicces.



(aktuálisan nem gondoltam annyira annak, de már megy.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése