2018. február 26., hétfő

lávjú, béb

szeretem, ha olyasmivel dicsekedhetek, hogy jó barátnő vagyok... mint most. háháá.
no de viccet félretéve: cukin vittem meglepitortát a szülinapján dolgozó pasimnak, és ő cukin örült.
meg a munkatársai is, nyilván.
gondosan választott, nagyon finom torta volt.

sok izgulás előzte meg, és a várost keresztül-kasul bkvzás minuszban, ami már teljesítménynek számít (messze volt, fú, nagyon messze, ráadásul kesztyű nélkül abszolválva),
de minden összejött, a meglepődés és öröm is valódi volt, szóval tök megérte.

aztán szanaszét dobogta a szivem a mellkasomat az ő hevesen dobogó szivétől.
such nyál.

3 megjegyzés: