de aztán végre sikerült személyit csináltatnom (pont két hetet balfaszkodtam vele), tök meglepődtem, mennyire flottul ment, meg milyen pöpec kis laminált ideiglenest adtak,
bevásároltam meg bringáztam egy sort,
délután élveztem volna a tiszta, meleg otthonom nyugalmát és pihentem volna, csak újcsajék hangosak voltak,
szóval inkább megnéztem a környékbeli varrónők àrait,
majd olyan üzletekbe mentem be, ahová még sose (halljátok, egész új dimenziók nyíltak, fene gondolta, sosemlátott termékpaletta a használható apróbb-nagyobb ajándékötletektől az olyan órákig pl, amik nem is próbálják titkolni, sőt, leginkább az arcodba ordítják, hogy hamis gagyik csupán),
vettem új bérlettokot,
csorgattam a nyálam gyönyörű, de brutáldrága speckó krétákra (vagy mikre, 2 éve nézegetem már), határidőnaplókra,
felmértem a kesztyű-, bugyi- és harisnyakínálatot is,
meg véletlen vettem egy rettenet kényelmetlen ám szupercsinos bokacipőt.
a szombatot végigdepiztem-hisztikéztem, minden szar volt, még cuki teásküblije is eltört mosogatás közben, pedig nem is csináltam vele semmi olyat,
jól össze is vesztünk a pasival is, mert zokogtam neki órákig, hogy mért ilyen meg mért olyan meg mért nem, és őt ez váratlanul érte, és mijafasz,
aztán estére valahogy megnyugodtunk.
és megjött a fizu,
így tudtunk tankolni és tegnap lementünk anyámékhoz.
megünnepeltük a hugom szülinapját, kimentünk mindenféle temetőkbe, felhoztunk egy szekrényt meg egy római tálat, amiket kocsi nélkül én sosenem tudtam,
meg mindenféle szupertitkos infót tudtam meg hugomékról, anyám által:
hogy a sógor pszichiátriai beteg lett, hugom meg épp nagyban dolgozik, hogy lecserélje, már azt is tudni, kire, meg hogy a sógor több milliót eltüntetett, meg hugom tartja el, ..., ...
hát-hát... én hugom állításait mindig kétkedve fogadom azért, de hogy félrepasizik, azt simán elhiszem, mert már 2 éve is volt szerencsétlenségem látni.
[no meg boldogult nagyapámról is "kiderült", hogy nem csak Parkinsonja, de 'kényszeres depressziója' is volt, érdekes, ezt pl nem mondták még soha. ja, és hogy az volt előbb, és tuti a gyógyszerektől lett parkinsonos is,
és apám már évek óta mondta hugomnak, hogy aki ilyen gyógyszereket szed (szorongásoldó, asszem), azzal nem szabad összeállni, mert csak egyre betegebb lesz,
mire én rákérdeztem, hogy akkor a pasi is hagyjon-e el engem a betegségeim miatt, mire ő, hogy de neked nincs is, mire én, hogy de, 3féle is, mire ő, hogy francokat, azt csak beképzelem (és az orvosok is, mind),
de ezt már ma, a melóban, mert tegnap ő nem volt ott.]
anyám nagyon fura volt és szerintem erőszakos, mindenáron végighurcolta a pasit olyan rokonok sírjain, akiket már én se ismertem, miután megkérdezett, hova akarunk menni (és mondtuk, hogy nem oda), meg nyomatta, hogy az ő dolgaival foglalkozzon, nézze meg, milyen szépet rajzoltak, meg hallgassa meg a nemtommilyen élménybeszámolóját,
és akkor erről eszembe jutott, hogy jé, tényleg, ő az összes sógorjelöltemmel is úgy viselkedik kicsit, mintha neki udvarolnának, és ez engem ugye mindig nagyon zavart,
meg ezt a sógoromos dolgot is úgy mondta, mikor csak ketten voltunk, mert nagy szégyen, ugye, meg titok, meg ilyenek, hogy gyomorgörcsöm lett tőle, és persze úgy kellett belőle kihuzigálni a részleteket,
na mindegy,
hazafele beragadtunk egy csúnya torlódásba, másfél órát araszoltunk az első lehajtóig, de amúgy a hangulat jó volt, a végére beengedtük újcsajt, aki vidéken felejtette a kulcsát.
hosszú 3 nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése