2017. augusztus 24., csütörtök

kisszínes

anyám továbbra se keres, játszma ez a javából.

apám a maga faramuci módján újra megjelent a színen, pénteken hívott, szombaton meg váratlanul, soron kívül beállított dolgozni. és úgy csinált, mintha mi sem történt volna. és hozott kaját. tegnap is beugrott, pisilni csak, mert amúgy orvoshoz ment, mint mondta. és megint hozott kajàt. elég furi.

majdnemhugomék, akik ugye júniusban esküdtek, máris babát várnak.

pénteken meglepett a melóban pilla, jó volt látni.

szombaton ért az egyik legnagyobb melós élmény, és majd' megpukkadok, amiért nem mesélhetem el. olyanba láttam bele egészen közelről, aminek amúgy a közelébe se engednének - mint kiderült, még itt, házon belül is csak kettőnknek adatott meg (egész napra kirendeltek hozzám egy fegyverest, az is defura volt) -, és elég híres emberekkel mosolyogtunk össze. (nem úgy általánosabban, hanem amikor ti ketten konkrétan összemosolyogtok valami badarságon.)
mondjuk fogom a fejem utólag, mennyire kihasználatlanul hagytam a lehetőséget, mennyire nem fogtam fel, mizu, de így is életreszóló izgiség volt.

fürtössel még mindig észrevétlen szaladnak az órák.

újcsajjal beszereztük cuki egy hónapja kitalált ajándékát - aztán jól megsétáltattuk újdonsült rózsaszín plüssunikornisunkat mindenféle nyilvános helyeken. it was fun.

imádom, hogy a lakótársaimmal végigélhetem, amint beszerzik az első saját szennyeskosarukat és felragyog tőle az arcuk. (igen, most újcsajjal is megesett, ilyen ez a felnőttéválás...)

melegvíz nélkül sütni-főzni strapás, de most könnyen sikerült a zöldséges egybefasírt. (bár mintha vegeta lenne benne, annyiféle természetes ízt pakoltam bele, vicces.)

mostanában alakul az együttfőzős, megosztozós kiccsalád fíling, csak cuki most házon kívül.

a pasi újra eltört bennem valamit a kríziselés alatt, így hiába pont ugyanolyan cukorborsó, mint előtte, nem ugyanaz. éjjelente azt álmodom, hogy elhagy/ megcsal/ átver. haragszom rá, minek kellett ezt, miért nem hajlandó a kimondott szavak súlyáért, az utóhatásért felelősséget vállalni. várok.

közben "lakásfelújítunk", vásárolgatunk meg takarítunk együtt, holott az otthon nem közösnek van tervezve, így és most fura.
megbeszéltük, hogy kap több énidőt, támogatom, ehhez képest rendre ugyanannyit sikerül együttlenni, mi lesz így - tökre minden oké lenne ezzel, ha, de azt ugye meglátjuk.

miezazidő, sorozatosan. (szombaton még dögmeleg, kis kacsás ruha, erre ma reggel 7 fok volt. 7!!! megtörtem és őszi kabátban jöttem.)

igyekszem kulturáltan kinézni és viselkedni, bár a pmses-menstruálós megpusztulós napokon csak túléltem. valahogy.

autóbalesetben elhunyt mégegy melóból ismert valaki, akit két hete még láttam. haldoklik egy idős rokonunk. a kolegát meg most fogják temetni.
what.

holnap esküvő.



az élet akkor is zajlik, ha érzésre nem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése