az nyaralásrul vol.3

mivel ugye az akaratlan hegymászós kalandunkkal pöppet lerokkantunk, kilőttük a szexet, a kalandparkot (hálisten), az éjjeli játszóterezést, a túrákat, minden klasszik progit megerőltetőt. a strandolásra meg sajnáltuk az időt, azt otthon is lehet. (mi is meglepődtünk, de ja.)

így a továbbiakban egyrészt történelmi városrészeket, templomokat, hidakat, stbket nézegettünk, és persze szerettük ezeket a hivatalos látnivalókat (csak semmi xtra mesélnivaló),
másrészt viszont random hülyeségekkel szórakoztattuk magunkat, mint például a "nézd, kutyiii" (ő) meg a "jujj, cicááák" (én), az összes kvzási lehetőség fellelése, az összes kajálós hely megvizslatása majd elvetése, meg ilyen madár, meg olyan denevér, meg "azta milyen felhők",
és mindenféle, elvileg jelentéktelen falvakban csatangolás a poén kedvéért.

az egyikben megálltunk üdítőzni egy igazi falusi presszóban. (meg mert nem akartam bokorba pisilni, na.) tudjátok, az a fajta, ami gyerekkorunkban is pont így nézett már ki, ahova a jégkrémért jártunk, mikor nyaraltunk a nagymamánál - ugyanolyan bácsik ugyanolyan ruhában, és még megvolt a lepusztult kuglipálya is, annyira.

a másikban annyi gólyát láttunk, mint egész korábbi életünkben összesen.

aztán ahol táboroztak anno, ott megmutogatta, hol aludtak, hova csattogtak át zuhanyozni, hasonló izgiségek, vettünk nasit ugyanabban a kisboltban meg gyümissört, elfogyasztottuk a játszótéren, ahogy kell.

volt, ahol a révet néztük meg a víz fölött cikázó fecskéket, máshol a vadászó gólyát, ahogy vízisiklót fog, vagy a faluszéli focipályát meg veteményesvégeket, a dombos tájban megbúvó házakat, a messzi pincesort, megálltunk egy-egy főtéren a szobrok miatt, rácsodálkoztunk eldugott füves ficakokba állított (értelmezhetetlen) kortárs műalkotásokra,

no de az abszolút kedvenc, ahová csak azért kanyarodtunk, mert mindig röhögtem az útjelzőtáblán, hogy "hogy hívhatják így????". a vicces nevű hely. ahol ettünk egy jégkrémet, elkocsikáztunk a végéig... aztán vissza. mert tudjátok, mi van ott? az égvilágon semmi.
mégis remekül szórakoztunk, komolyan.
(még úgy is, hogy ott pont pityeregtem egyet, míg megjárta a boltot, mert akkor épp napközben is összezörrentünk. na jó, én hisztikéztem. na jó, hagyjuk is. első nyaralásba tökre belefér. igazából csomót morcogtunk egymással, de közben annyi minden történt, hogy nem is számít semmit.)

szóval ilyenekkel múlattuk az időt.


utolsó nap pedig illedelmesen meglátogattuk a vendéglátóink kiállításait, és hát hű meg há, nem mondhatják, hogy "kár belénk" a mindentnyitós belépő, koccra végigtanulmányoztuk, ami egésznapos program. vip bánásmód befigyelt, mindenhol xtra figyelmet (és tájékoztatást) kaptunk, mi meg lelkesen informálódtunk. meg alapból volt, ahová pont csak ketten jelentkeztünk, ott családiasan elvezetgettek. próbáljátok ki, sokkal jobb élmény, mint a néhol büdi és paraszt irritáló turisták csoportjában.

(nem gonosz vagyok, egyesek igen komoly hónaljszag-problémákkal mennek sok ember közé szűk zárt térbe is, illetve azért is fotóznak, mikor a vezető elfordul, hiába nem szabad, azért is másfele mennek, azért is lemaradnak, azért is megtapizzák, stb, szóval... sokat értetlenkedtünk közben, és kuncogtunk is rajtuk eleget, jobb híján.)

búcsúzóul kipróbáltuk még az erősen ajánlott éttermet, és jól mondták, aztaqrva, utolsó falatig. hatalmas hortenziák tövében - így már azt is tudom végre, mi az. (megkérdeztem a pincért.) ott amúgy szívesen végigenném az étlapot.