vegyük észre

hogy most épp kendőzetlenül vallottam a sötét oldalamról.
hogy mi minden miatt szégyelltem magam tegnap, mennyi mindent elrontottam.

most emiatt is pluszban szégyellem magam, meg amiatt is, hogy már megint szégyellem magam.

triplán szégyenletes, óderemek.

de:
muszáj le- és kiírni.
közben látom át igazán. esetleg még írtok is rá valamit, miheztartás végett. (tán valakinek használ is, ha látja, hogy màsnál mi megy...)


olyanok ütötték meg a szemem, hogy:

-tudom, hogy bárkinek lehet rossz napja, elbalfaszkodhat dolgokat. mást ilyenkor együttérzően vigasztalni szoktam, kihangsúlyozva, hogy vanilyen meg teljesenérthetőmert, de ha én csinálom, iszonyú végletesen szigorú vagyok magammal.

-ne várjam, hogy evés, ivás és alvás nélkül ugyanannyit bírok, mint akik rendesen esznek, isznak, alszanak.

-különben cuki is elfáradt, lehet, hogy ez nem is az én személyes gyengeségem.

-nem is tudni, hogy tényleg a pasi elvárása volt a mindenáronlecsó, én akartam azért is megfelelni neki és a valós/vélt elvárásainak, vagy teljesen csak a saját belső hangom támasztotta.

-esetleg rá is kérdezhetnék konkrétan, vagy ha azt mondja, nem baj, el is hihetném neki és tekinthetném ezt a hivatkozási alapnak (akkor is, ha nem így gondolja, tessék akkor megmondani a kis szájával a valódi álláspontot ugye).

-valamiért szent meggyőződésem, hogy az emberek nem azt mondják, amit gondolnak

-viszont az alapján fognak utána hozzámállni, amit gondoltak csak elhallgattak

-végsősoron, az emberekre nem lehet számítani, se bízni bennük

-az is meggyőződésem, hogy teljesítenem kell, adni, csinálni, erősnek lenni, az elvárásokat megugrani, különben... nem tudom mi lesz különben. nem felelek meg nekik, nem leszek elég jó nekik, nem leszek méltó, hogy... hogy szeressenek, becsüljenek, tiszteljenek, figyelembe vegyenek, velem legyenek, ne hagyjanak sorsomra?
ezt mind-mind ki kell érdemelni?
teperni, hogy jogom legyen, hogy megengedjék nekem... a mit is?
(de és honnan tudom, ki mit vár pontosan, kinek mikor számítok elég jónak, főleg úgy, ha nem is mondja ki, amit gondol, tehát amit valójában akar?!)

-egyedül nem vagyok életképes, egymagam, elszigetelődve, társtalanul nem vagyok biztonságban

-tehát létfontosságú, hogy mindig kisakkozzam valahogy, mit várhat tőlem a másik, olvassak a gondolataiban? rettegek, hogy nem jövök rá, vagy hogy elrontom, túl keveset nyújtok, érdemtelen leszek? folyvást lesben állok, készülve, hogy benézek valamit és hupsz, ki is estem a pixisből, jön a megtorlás?

-ezt az amúgy körülhatárolhatatlan elváráskupacot belső hangként hurcolom, ha egyedül vagyok is, szól a fejemben és megbüntet, illetve hát én magam megtorlom a saját alkalmatlanságom, meg nem felelésem, jólnevelten.

-meg az is, hogy nincs jogom. kb semmihez, gondolom. saját igényekhez, határokhoz, döntésekhez, hibákhoz, fáradtsághoz, ... csak akkor, ha. ha? ha mások legitimizálják, megengedik nekem? és/vagy a belső hangom, ami nem túl engedékeny?

-az öngondoskodó skilljeim és a békasegge.

-elfelejtek enni, ha nem figyelek, de annyi minden másra kell/akarok figyelni helyette... meg még más okok, benne van a gyerekállapot is, meg a nemérdemlemmeg is, tutira. tehát a problémám mögött min. 3 ok áll forgóváltásban.

-a pihenést sem engedhetem meg magamnak valamiért.

-a bármilyen gyengeséget titkolni kell, különben nem fogom megkapni, amire szükségem van. mondjuk kb sose kapom meg, trükközni kell, manipulálni kérés helyett, mert az, hogy bármire is szükségem van, már gyengeségnek minősül (pl figyelemre, ölelésre, pihenésre, vigasztalásra), már azért is szégyelljem magam
(a pasi is így működik, vagy a pasi működését én generálom, esetleg képzelem?)

-nagyon megvisel a mama is, az esküvőkontent is, a sok találkozàs is, meg, hogy csak kinyitottuk a terápiában a családszelencét, árad is a... csupa sérelem, veszteség, csalódás, bánat, rengeteg harag. minden, amit eddig agyonszigszalagozott dobozban tartottam.

-a pasi nem partner annyira, ha támogatás kell. (sanszosan nem tudja, mit értünk ezalatt, pl pszinéni szerint, wtf.)

-rettenetes bűntudatom van, amiért írni/beszélni merek a rosszról, a gyengeségeimről, mert nem akarok teher lenni, estöbö.

-ez nem egy jó kör, mégis annyira úgy érzem, ez az útja, kiadom ugyan magam, de valahogy majd ettől jobb lesz a végére...

-... tutkó van még pusztán egy nap, 2 poszt alapján is, csak belefáradtam.