2017. július 31., hétfő

napi konyhatündér

tegnap ugye a pasi koràn lelépett, egyből volt ezer dolga. én meg nem csak írtam, hogy mit kéne, de szuperügyesen meg is csináltam: emberi formàt öltöttem, pakoltam, mostam mindent, hajtogattam, teregettem, bevásáltam, főztem...

kinéztem egy 'nyári zöldséges húskenyér' néven futó egybefasírtot. odáig még oké volt, hogy átvariáltam, aztán megint, mert a hozzá képzelt görögsalátából is végül krumplifőzelék lett... (nem fogok ide is venni egy üveg drága olivaolajat csak ezért, két háztartás átka.)
még az is csak egy röhögést ért, hogy ilyenkor mindig szikkadt az összes pékáru a boltban, kivéve most. (a zsömle konkrétan meleg volt, annyira friss.)

no de arra nem voltam felkészülve, hogy beleégetem a tepsibe, ha követem a recept utasításait és először nagy lángon...

oké, még jó, hogy zárt ajtók mögött, nyitott ablaknál füstölt el, áldottam az eszem. az első pánik után rájöttem, hogy igazán a szaftja égett, a fasírt menthető, barkàcsmódszerekkel átoperáltam a gáztepsibe, sütőpapírra, hurrá.

igen ám, csakhogy a gáztepsi fogta magát, és azon egy lendülettel, ahogy betoltam, megugrott és beszorult a sütőbe, mozdíthatatlanul. elképzelésem sincs, mitől, hogyan, életemben még csak nem is hallottam ilyet, mindenesetre akkor jött csak az igazi pánik...

guggoltam a forró sütő előtt az amúgy is ezer fokban, rángattam, csavargattam, húztam-vontam, semmi. kétségbeesetten hívkodtam az elérhetetlen pasit, végül anyámék nyugtattak meg, hogy vanilyen (mi az, hogy vanilyen, nekem ilyen ne legyen), nem rontottam el semmit, folytassam ezt, vagy vegyem ki a fasírtot, és majd a pasi megoldja a többit, ha hazaér, vagy süssem mostmár végig, aztán lásd előbbi.

hát gyerekek, leírhatatlan húszperces trip volt,
mire egyszercsak az egyik szög bevált és a tepsi engedett, épp csak nem sírtam el magam. (lehet, el kellett volna, ha úgy könnyebb.)

brrr.


így esett, hogy a főzelék még felénél járt, mire befutott a farkaséhes kicsim (így hívom újabban, életem), én meg az "egyszerű, könnyű, kényelmes, jó lesz" receptválasztás miatt kétszer kaptam szívbajt.

legalább végül finom lett. tényleg. melegen ajánlom minden fasírt random zöldséggel turbózását, pl kápia, paradicsom, répa, de el tudom képzelni szinte bármivel.
(nem is értem, mi volt ez a sok bonyodalom, olyan kis egyszerűen nagyszerű az ötlet. és igen, répa, és eskü finom belekockázva, bazsalikommal.)

(de azért a tápláló-gondoskodó női szerepkörtől továbbra is fázom.

hogy én? hogy ezt? magabiztosan? mindig?

ja, hogy egyszer voltam már rendes háziasszony? nehéz hinni az emlékeimnek... vajon anno hogy'?!)



#nemunatkoztam
#gyorsanvalamifinomataha

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése