hálás vagyok, olvasgatom őket, valamiért reagálni nem tudok. úgy értem, nem tudom rávenni magam.
fura, hogy tíz éve képtelen vagyok belenyugodni, elfogadni, hogy nem olyan, mondhatni nincs. már hogy szerető családom. miközben én se vagyok olyan, szerintük. és amúgy tényleg nem, csak máshogy, mint gondolják.
bánatok, érthetetlenségek, hesteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése